borús égbolt
Bányászhimnusszal és harangszóval emlékeztek a bányászok a parajdi sóbányára – képriport
Munkájuk, emlékeik és megélhetésük is odaveszett a bányászoknak a parajdi bányakatasztrófa következtében. Akik a legtöbbet kockáztattak és az utolsó percig védekeztek a bányába betörő víz ellen, péntek délelőtt emlékeztek munkahelyükre a tragédia évfordulóján.
Többtucatnyi bányász gyűlt össze a sóvállalat helyi alkalmazottjaival a parajdi bányavállalat udvarán péntek délelőtt 11 órakor, hogy munkahelyükre és a bányában együtt töltött időre emlékezzenek.
Mint ismeretes, a parajdi sóbányába a múlt év májusában bekövetkezett heves esőzések következtében betört a Korond-patak vize, amit közel egy hónapig tartó küzdelem után sem tudtak megfékezni, így a bánya május 29-én teljesen feltelt vízzel.
A helyi Bányász Remény Egyesület szervezésében tartott megemlékezésen először a bánya lezárt bejáratánál helyeztek el koszorút a bányászok, ezt követően a régi bányatelepre vonultak le, ahol a parajdi fúvószenekar közreműködésével elénekelték a bányászhimnuszt.
A csendes megemlékezés beszédek nélkül zajlott, az egyik bányász úgy fogalmazott: „erre a gyászra nincsenek szavak, csak a remény maradt meg”. A bányászok a régi bányánál található bányászharangot is megkoszorúzták, amit a megemlékezés végén meg is kondítottak.
