Jó koncert volt. Sokan voltunk. Nem, nem tudom, hányan – sokan és kész. És feltehetően évek múltán is fogunk beszélni róla. A számháború is elkezdődött, de legjobban a zenekar menedzsere becsülte meg a tömeg nagyságát: azt mondta, ötvenezernél még nem lepődtek volna meg, de amikor meglátták a tömeget, akkor meglepődtek. Egy napsütötte júniusi szombat délutánon Csíkszereda lélekszáma kiugróan megnövekedett. Hogy milyen házigazda volt Csíkszereda? Normális. A közlekedés lassú, de türelemmel túlélhető volt, a drága autóköltemények ott parkoltak, ahol érték, a szerényebbek ott, ahol lehetett, tehát igazából semmi váratlan nem történt. 

Nem úgy a vendéglátásban. Egy csíkszeredai online civil fórumon tette közzé egy helyi lakos a sérelmét, hogy szombat délután négy óra körül két vendéglő sem vállalta, hogy két órán belül étellel ki tudják szolgálni őt és a családját. A panaszos ezt a helyi vendéglátás kudarcaként írta le, konkrétan kifogásolva, hogy több a férőhely egy vendéglőben annál, mint amit a konyha étellel kiszolgálni képes. A bejegyzés hangvételén érezhető volt a düh, a nyelvezet jól illeszkedett a felület jellegéhez, de alapvetően korrekt módon járt el, az általa kifogásolt éttermek nevét nem közölte. (Nem így a bejegyzés kommentelői.)

Nem tisztem igazságot szolgáltatni, ellenben mint egykori vendéglátós védem a mundér becsületét. Emitt egy egyszerű számolás: ki ebédel vendéglőben egy átlagos, nem vakációs szombat délután Csíkszeredában? Aki nem nyaral, aki nem megy falura kertészkedni vagy építkezni, aki nem valamelyik erdei hétvégi házban ad grillpartit. Turistákkal és átutazókkal együtt nagyon jóindulatúan számoljunk 2000–2500 vendéggel, akik nagyjából 20-25 étterem közt oszlanak el. Ez azt jelenti, hogy egy negyven férőhelyes vendégtér forgalma nagyjából két és félszer teljesen kicserélődik. (Ez ebben az időszakban is csak kevés lokálra jellemző, általában ennél kisebb a forgalom.)

A vitatott hétvégét tanulmányozva figyelembe kell venni, hogy az ideérkezők tömegében sokkal nagyobb azok aránya, akik kifejezetten keresik az étkezési lehetőséget. Ha a koncerten részt vevő tömegnek csak a 20%-át vesszük (mert önkényesen azt mondjuk, hogy minimum ennyi szeretett volna enni is), akkor nagyjából kapunk egy 25–30 ezres éhes tömeget, amelynek adva van – legyünk nagylelkűek – ötven étterem. Ez éttermenként ötszáz vendég naponta, tehát egy negyven férőhelyes étterem vendégtere több mint tízszer cserélődne. Csak összehasonlításképpen: egy 250 fős lakodalomnak általában 3-4 ember főz úgy, hogy rendezvény előtt egy nappal már dolgozik ezen, és a lakodalmas menü rövidebb, mint egy éttermi à la carte. Tehát a koncertszombat nem egy vendéglátós álom, sokkal inkább egy rémálom. És csak egy példát hozok fel: étlaptól függően egy teljes à la carte menü előkészítése és előírásszerű tárolása sok hűtött tárolóhelyet vagy éppen hőforrást igényel. Egy csíkszeredai étterem egy átlagos napra van berendezkedve, nincs hűtött tárhelye egy megötszöröződött forgalom kiszolgálásához. És hogy miért van több ülőhely, mint kapacitás? Mert egy átlag szombat délutánon is igen magas azok aránya, akik beülnek az unokákkal vagy gyermekekkel egy üdítőre vagy fagyira. Mert ők amúgy főztek otthon, csak a desszertre nem maradt energia vagy nullásliszt. Ha ez a vendéglő azt mondaná, hogy csak ételrendelés esetén szabad leülni, higgyék el, lábon lőné magát. Csíkszeredában mindenképp. 

Nem a szerecsent mosdatom, tulajdonképpen abban reménykedem, hogy a számok láttán a posztoló vehemens véleménye is enyhül, és ráadásul bizonyos kérdésekben még igaza is van. Nagyjából március óta tudjuk, hogy lesz koncert. A vendéglátósok is tudták, és azt is, hogy ez az információ az egész Kárpát-medence magyar ajkú lakóinak többségéhez eljutott. 

Ha ezen a hétvégén vendéglátósként kellett volna döntést hoznom, a következőt tettem volna: beszedjük az étlapokat, és nyomtatunk egy erre a napra érvényeset – két leves, három főétel, gyermekeknek sajtos makaróni, desszertnek fagyi. Arra vigyáztam volna, hogy az átlag szombati forgalom legalább két- vagy háromszorosát képes legyek kiszolgálni. És akkor mindenki jól jár.