Ha valaki az utóbbi kampány alatt úgy érezte, hogy valami hiányzik az utcaképből, nem tévedett: kevesebb volt a plakát. Hiányoztak a mosolygó portrék és a papírra írt hangzatos ígéretek. De ne aggódjunk, így legalább több hely maradt a „Tűzifa eladó” és „Eladó bálás ruha” hirdetéseknek. Valahol ez is haladás. Az államelnökjelöltek portréi és üzenetei főként az online térben jelentek meg. A magam részéről örülök is ennek, olyan tekintetben, hogy ennyivel is kevesebb a szemét. Láthatjuk, a plakátok a napsütéstől megfakulnak, az esőtől eláznak, a rongáló kezek széttépik, utána meg ritka, amikor az illetékes helyükre kerülnek. Ehelyett egy-egy település központját ékesítik jóval azután is, hogy rendeltetésük már elveszett. 

Más: jó látni, hogy a megyében alig akad olyan település, ahol ne próbálnának javítani az infrastruktúrán. Ahol már van ivóvíz-, szennyvíz- és gázhálózat, aszfaltozott községi út, ott már az apróbb, de annál fontosabb, a települést szépítő kezdeményezésekre is figyelmet fordítanak. 
Az elmúlt években a legtöbb csíkszéki faluban úgynevezett székelykapus buszmegállókat alakítottak ki. Egyesek szerint szép, bár csapós esőben kevésbé praktikus. Szerintem maradjunk annyiban, hogy több mint a semmi. Emlékszem, kezdetben néhány ilyen buszmegállóra kifüggesztették: Plakátolni tilos! Idővel mégis megjelentek a különböző hirdetések. Tűzifától a fehérneműig, az egyetemi képzéstől az autómentésig mindenről lehet tájékozódni. Persze mostanra már sok hirdetés nem aktuális, sok plakát, molinó csak fityeg a buszmegállókban. Különös, sem a hivatalok nem ellenőrzik ezeket a helyeket, sem a hirdetők nem követik figyelemmel, hogy mi lesz a falragaszok sorsa. Az igényesebbek erre is figyelhetnének, hiszen, ha nem időszerű a hirdetés, és mégis kint van, az részben komolytalanságról is árulkodik. 

Az említettek csak kisebb hétköznapi bosszúságot okoznak, azaz ennyit a kisebb plakátokról. Merthogy vannak „többlepedőnyi” nagyságúak, amelyek immár évek óta nem aktuális rendezvényt hirdetnek egy-egy település központjában. Történetesen az egyik egy olyan fesztivált népszerűsített korábban, amelynek a bevételéből a szervezők jótékonysági célokat támogattak. Talán csak elméletben, hiszen az adományozásnak nem kavartak akkora port, mint a fesztivál népszerűsítésének. Az sem baj, ha nem úgy alakult, hogy a bevételből adományokra is fussa, csak legalább szedték volna le a molinót, hogy ne rondítsa a települést. 

Ugyanitt szenzációs hírről tudok beszámolni: a reptéri transzferjáratok hamarosan gázzal is fognak üzemelni. Aki nem hiszi, meggyőződhet róla, ugyanis az egyik reptéri transzfert népszerűsítő bannerre rászerelték a gázórát. Látni itt-ott óriásbannerrel letakart, szárításra előkészített deszkarakásokat és térelválasztó függönyként szolgáló molinót is. 

Szóval, ha valakinek nosztalgiázni támad kedve, nem kell régi fényképalbumot lapozgatnia, elég végigsétálnia egy-egy csíkszéki település főutcáján. Szinte biztos, hogy talál 2018-as néptáncfesztivált hirdető plakátot, 2019-es tűzoltóbálra szóló vagy 2020-as disznótoros meghívót. Így a közterületeink nemcsak funkciójukat töltik be, hanem múzeumként is üzemelnek. És hát valljuk be, ez a fajta múltba révedés néha több tanulsággal szolgál, mint bármelyik kampányígéret, s különben is nálunk nemcsak az ígéretek egy része marad örökre a levegőben, hanem a plakátok és a molinók is.