Az FK Csíkszereda ma este bemutatkozik a honi futball férfimezőnyének élvonalában. Történelmi esemény tanúja lehet a helyszínen szurkoló, valamint a televízió képernyője elé telepedő focikedvelő nézősereg. A bemutatkozást sokan és sokféleképpen várják. A székelyföldi, erdélyi, de bizton állíthatom, hogy az innen nézve határon túli magyar közösségek is izgalommal vegyes, pozitív várakozással tekintenek a piros-feketék szereplése elé.
Mindeközben naponta szembesülhetünk a honi véleményhuszárok otromba megnyilvánulásaival, akik hőn remélik, hogy csupán átszállójegyet váltott a csíki gárda az élvonalba. Leszögezhetjük: a szkeptikus hangok, a rosszindulatú megjegyzések, a klubot burkoltan vagy nyíltabban támadó újságcikkek, televíziós műsorok még csak a kezdetét jelentik annak a várható lejárató kampánynak, aminek a klub ki lesz téve a 2025/2026-os labdarúgószezonban.

Éppen ezért fogalmaz meg fontos üzenetet a címben idézett, a magyar lelátókon gyakran felharsanó tőmondat: „Mutassuk meg!”. Nem kivagyiságból, „ki, ha én nem?” életérzésből fakadó kérkedésre gondolok. Egyszerűen csak az jár a fejemben: itt az ideje bizonyítani. Megmutatni, hogy ennek a csapatnak ott a helye a legjobbak között. Megmutatni, hogy a székely és magyar játékosok sem rosszabbak, mint a hazaiak vagy a világ bármely más pontjáról érkező idegenlégiósok. Megmutatni, hogy egy alig több mint harmincezer fős kisváros megbír egy első osztályban szereplő focicsapatot.
A pályán mutatott teljesítmény mellett azt is jó lenne bebizonyítani, hogy a gyakorta balkáni jegyeket hordozó honi futballközegben lehet jól átgondolt, szakmai alapokon nyugvó munkával eredményeket elérni. Jó lenne hinni és elhitetni a futballrajongókkal, hogy botrányok nélkül is élhet, működhet egy csapat, hogy van egy hely, ahol mindenekelőtt a sport számít. Mutassuk meg, hogy másképp is lehet. Hogy lehet más a futball. Legyen ez a csapat, ez a klub, ez a stadion a nyugalom szigete, ahol legfeljebb a szurkolók hangjától lesz majd hangos egy-egy mérkőzés, és nem az azt övező botrányoktól. Mutassuk meg, hogy Csíkszeredában nem pálya a gyűlölet: nem gyűlölünk senkit, és minket sincs miért gyűlölni.
Van még egy fontos üzenete annak, hogy a címben jelzett felszólítást többes szám első személyben írtam le, és nem úgy, hogy „Mutassátok meg!”. Egy csapat elfogadottságát, egy adott közösségbe való beágyazottságát jól mutatja, hogy mennyire tud azonosulni vele a helyi közösség. Hogy a „mi fiainknak” tartja-e a pályára lépőket, vagy „azok a kutyaütők”-ként hivatkozik rájuk. Ezen a téren minden bizonnyal van még hová fejlődni, és ebben a klubnak is megvan a maga szerepe. Az azonban már most látszik, hogy óriási az érdeklődés a csapat meccsei iránt, csíkszeredaiak, székelyudvarhelyiek, sepsiszentgyörgyiek százai vásárolták meg a teljes szezonra szóló bérletet, a telt ház táblát már napokkal a mai kezdő sípszó előtt ki lehetett tenni. Ez biztató – ugyanakkor felelősséggel is jár. 
Nem szeretnék álnaivnak tűnni. Biztos vagyok benne, nem lesz könnyű az út, amin az FK Csíkszereda elindult. Buktatókkal, fájdalmas vereségekkel, kisebb és nagyobb pofonokkal tűzdelt ösvényre lépett a klub. Az út bejárásakor fontos lesz a higgadtság, a nyugalom, a józan ész. Higgadtság, nyugalom, józan ész. A pályán, a lelátón, a klubvezetésben egyaránt – és akkor a siker sem marad el.