Az államelnöki választások első és második fordulója között jelent meg a hír, miszerint Szinaja polgármestere előzetes letartóztatását rendelte el a bíróság első fokon, mivel megsértette az előzetesen meghatározott házi őrizet szabályait. A korrupcióellenes hatóság ügyészei azt állítják, hogy a polgármester megszegte a polgármesteri tisztség nem gyakorlására vonatkozó kötelezettségét azzal, hogy márciusban és áprilisban közvetlen utasításokat adott az alpolgármesternek a város költségvetésével és más helyi ügyekkel kapcsolatban. Nos, ebben a hírben ilyen formában nincs semmi rendkívüli – szabályt szegett, viselje következményeit. Ez így rendben is lenne. 

Ha viszont kicsit eltekintenénk a jog szigorától, kicsit más a helyzet. Mit is csinált Szinaja polgármestere? Egyeztetett az alpolgármesterrel. Nem ismerem részletesen, hogy mi hangzott el a lehallgatott telefonbeszélgetésekben, nem a korrupcióellenes ügyészek munkáját kívánom értékelni, így maradjunk a hírekben megjelent információval, hogy a várost érintő kérdéseket beszélték meg. Még egy adalék információra szükség lesz: a nyomozati szakaszban azért szoktak elrendelni előzetes letartóztatást, hogy a gyanúsított ne tudja befolyásolni a tanúkat, eltüntetni az esetlegesen még nem azonosított bűnjeleket, vagy mert szabadlábon veszélyt jelent a társadalom tagjaira, magyarul közveszélyes. Ha lezárul a nyomozati fázis, valószínű, hogy a polgármester folytathatja hivatali tevékenységét az ítélethirdetésig, legtöbb hasonló esetben eddig ez történt. Nos, ilyen szempontból nézve igazából nem mondhatjuk azt, hogy főbenjáró bűnt követett el a szinajai polgármester, hiszen csak a költségvetésről és más ügyrendi kérdésről beszélt kollégájával. De a törvény az törvény, tiltás ellenére foglalkozott a város ügyeivel, ezért kijár neki az előzetes letartóztatás. 

Szinaja polgármestere esetében azért tűnik gyerekesnek az ügyészek előzetes letartóztatásra vonatkozó kérése, valamint a bíróság ezt jóváhagyó alapfokú ítélete, mert ha átnézünk a másik oldalra, kettőnél több személyt vádolnak az alkotmányos rend felborítására irányuló bűncselekménnyel. Egyszerűen fogalmazva, államcsínnyel – ami az irányító hatalom megragadását célzó, szűk és szervezett elit által a törvényes formák és a politikai többség akaratának mellőzésével elkövetett cselekedet. Ők nem közveszélyesek, nyugodtan sétálhatnak be televíziókhoz, és szabadon, büntetlenül terjeszthetik legionárius és szélsőséges nézeteiket. Fegyverarzenállal és feketelistával Bukarestbe induló zsoldosok is békés tüntetésre készültek, így az ő esetükben sem volt indokolt az előzetes letartóztatás, igazi ma született bárányok voltak, volt náluk biztos Balaton szelet is. 

Míg a romániai jogállamban ilyen mértékű egyensúlytalanságok léteznek és intézményesülnek, nem hiszem, hogy a román politika és közvélemény kiemelt témája lesz az elkövetkező időszakban a kisebbségek helyzete. Az erdélyi magyar nyelvű véleményáramlat még Orbán Viktor tihanyi beszédével (lett neki is saját december 5-e) van elfoglalva, pontosabban az RMDSZ arra vonatkozó reakciójával/nem reakciójával. Viszont az Orbán-kormány pártfogásában feltörekedett, zsebpártokat vezető Zakariást és Csomortányit senki nem kérdezte meg. Ők szidás nélkül is hallgathatnak.

Az erdélyi magyarságnak is megvannak a saját egyensúlybeli kérdései, amelyeket érdemes elővenni, vitára bocsátani, átlépve a „jó RMDSZ” és „rossz RMDSZ” szintagmákat. Ha az erdélyi magyarok május 18-i szavazatainak irányát értékelem, erre kaptak most felhatalmazást közösségünk vezetői. A jók is, a rosszak is, Szinaja és Tihany között.