A komoly ember autóval jár. Naponta többször is beugrik járművébe és „ügyintéz”, dolgozni megy, aztán haza, közben fuvarozza a gyermekeit, ha vannak, bevásárol, edzésre megy és fodrászhoz, csak úgy még elugrik valahová, amíg le nem jár a nap. Természetesen ehhez kapcsolódó igényei is vannak: legyen parkoló minden célállomásnál, lehetőleg rögtön a bejárat mellett, ha nincs, demonstratíve úgyis odaáll, s ha ez épp az út közepe, legfeljebb felkapcsolja a vészvillogót. Ha házban lakik, legyen hely az épület előtt állomásoztatni a járgányt (mert ki az az időmilliomos, aki folyton kibe áll az udvarára), ha tömbházban él, az a minimum, hogy a bejárathoz minél közelebb parkolhasson. Ha ebben akadályozza egy másik komoly ember, felemeli az ablaktörlőt első figyelmeztetésként, második alkalommal már lehet, hogy végighúzza kulcsát a „saját” helyét foglaló idegen autón.

 A komoly ember elfoglalt ember. Egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ne száguldozzék egész nap. Azt sem, hogy megossza az autót valakivel, mert a szervezés, várakozás, egyeztetés időt vesz el, és – mint tudjuk – az idő pénz. Ezért a család minden felnőtt tagjának saját autót kell beszerezni, amint lehet, mert csak így tartható fenn az egyensúly. Az pedig fontos, tudja mindenki. Ja, és az autóknaktermészetesen több hely is kell, nem is érti, miért nem értik a szomszédok, hogy ez ma már elementáris szükséglet. Mint a levegő. Ha három jármű van, akkor három parkolóhely kell. És kész.
 És akkor jönnek ebben a Hallámfalvának is becézett Küküllő-parti városban, és elkezdenek holmi bicikliutakat és sávokat fabrikálni az utcákon. Tőle, komoly, elfoglalt, adófizető polgártól vesznek el teret! Mert nem elég, hogy keskenyebbek lettek az utak, parkoló is kevesebb van. Kezdik a figyelmeztetéssel, majd folytatják a büntetéssel, ha a bringasávra parkol vagy a járdára. Ellehetetlenítik az életét. Mégis hová álljon? Mi az, hogy keressen parkolót az autójának, még fizessen is érte, aztán gyalogoljon a célállomásig? Hogy képzelik? Ki fizeti ki neki azt az időt, amit így elveszít? És hallám csak, mi van, ha esik az eső, a jég, a hó? Menjen gyalog? Normálisak ezek?
 És miért? Hogy az a néhány divatbringás menő sisakkal a fején karikázzon az utakon? Akinek van erre ideje, az biztos nem komoly és elfoglalt ember, és lám, ide jutottunk, hogy a sportos divatmajmokat, a kocabringásokat támogatja a város, és azokat, akik még egy autót sem képesek fenntartani, csak egy szakadt biciklijük van. Nem is beszélve a gyalogosokról. Mert kinek van ideje kutyagolni manapság? A lúzereknek. Azoknak. Meg egyébként is: ki fizet több adót, a bringás, a gyalogos vagy az autós? Na?
 Hogy azért csinálták ezt a mobilitás-izének nevezett felfordulást, hogy többen válasszák a kerékpárt, a gyaloglást, esetleg a városi buszt? Elment ezeknek az eszük? Nézzék csak meg, ki ül a buszra, amelyik úgyis csak araszol a forgalomban… Hogy épp az a cél, hogy legyen kényelmes a járda, biztonságos a kerékpározás, hátha minél többen mondanak le az autóról, hogy akadálytalan legyen a tömegközlekedés? Ez is csak valami uniós marhaság, amit Brüsszel kényszerít a komoly és elfoglalt emberekre. Azok ott Nyugaton nem tudják, hogy épp ez a fejlődés? Hogy autóval lehet járni mindenhová? Vagy elfelejtették? Hallám, számolják csak meg egy nap, hogy hány biciklis használja a tőle elvett sávot ebben a rettenetes forgalomban, amilyen a világon nincs sehol, csak Udvarhelyen. És akkor majd meglátnák, hogy kivel toltak ki! Vele, a komoly és elfoglalt emberrel. És igen, a boltosokkal, akik fizetik a sok adót, és mióta nem lehet az üzletük előtt parkolni, a kutya se megy oda vásárolni. Hogy nem értik ezek ott fönt, hogy itt született homo vehiculusok élnek, akiket úgysem fog senki kimozdítani a megszokott kerékvágásból? Mert nem, és kész. Akik jól tudják, amilyen az autód, olyan ember vagy. Ha nincs autód, hát akkor egyáltalán ki vagy?
 (Az itt megjelent monológ csak részben a fantázia terméke. Szemelvényeket olvashattak a székelyudvarhelyi közlekedéssel kapcsolatos hírek alatti hozzászólásokból.)