Halvány reménysugár
Reménytelen ez az ország. Önkéntelenül is ez jutott eszembe a szocik által belengetett közigazgatási reformtervről és az azt övező vitáról. De erről még korai lenne sommás véleményt mondani, hiszen nemhogy törvénytervezet, de rendesebb vázlat sem készült róla, csak egy térképet ábrázoló fotó kering az interneten. Bármilyen közigazgatási határokat újrarajzoló tervezetnek katasztrofális hatása lehet, ha azt nem kellő szakértelemmel, a helyi közösségek érdekeinek figyelembevételével készítik el. Ráadásul a közéletnek nem tett jót a majdnem fél évig húzódó kormányválság sem. Joggal lehetett attól tartani, hogy ez a szélsőséges erők megerősödéséhez vezethet. Erre fel tegnap szembejött az INSCOP legfrissebb felmérése, amely szerint tizennyolc hónap után végre csökkent a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) népszerűsége. Igaz, csak alig több mint öt százalékkal, de mégiscsak a statisztikai hibahatárnál nagyobb mértékben. Végre egy jó hír, de természetesen korai lenne pezsgőt bontani. Még csak felénél tartunk az aktuális választási ciklusnak, sok minden történhet a 2028-ban esedékes parlamenti választásokig. Egyáltalán nem lehet kizárni, hogy az AUR megint erősödni fog, ha az országot rosszul kormányozzák, és tovább romlik a lakosság anyagi helyzete. A szociáldemokraták vannak most hatalmon, akik sajnos már bizonyították, hogy az állam eladósításához elsőrangúan értenek, egyébhez meg legfeljebb másodrangúan. Gazdasági konjunktúrára nagy szükség lenne most, mert ezen múlik az ország közérzete. Olyan világban élünk, amikor már nem a szemünk, a fülünk vagy orrunk a legkifinomultabb érzékszervünk, hanem a zsebünk.
Ha az tele van, de legalábbis nem kong bántóan az ürességtől, hajlamosabbak vagyunk elnézni az országot vezető elit kisebb-nagyobb ballépéseit is. Ellenben, ha a zsebünk teljesen üres, a kritikai érzékünk is sokkal élesebbé válik, a kisebb bakikat is jobb eséllyel kérjük számon az ország vezetőin. Azokon a vezetőkön, akik a megszorítások, majd az elhúzódó kormányválság ideje alatti áldásosnak nehezen nevezhető tevékenységükkel finoman szólva sem nyerték el szimpátiánkat.
De mégis, még ez is jobb, mintha a kiszámíthatatlan, szélsőséges és magyarellenes AUR kerülne hatalomra. Mert mindig van rosszabb. Akadtak olyan elemzői hangok, hogy engedni kéne kormányozni kicsit az AUR-t, mert akkor kiderülne, hogy az ígéreteik üres lózungok csupán, és kormányzásra alkalmatlanok. Lehet, van valami igazuk, de én nem hiszek ebben a bölcsességben. Az okos ember ugyanis állítólag nem a saját, hanem a más kárából tanul.
Nem igazán tartottam eddig erre képesnek a romániai társadalmat. Ha hihetünk a legfrissebb közvélemény-kutatásnak, némi joggal reménykedhetünk benne, hogy a társadalom, amelyben élünk, mégsem annyira ostoba. A szélsőségesek ígéretei sokszor vonzóak, jólesik elhinni, hogy akad valaki, aki varázsütésre mindent megold, rendet rak, mi meg majd jobban élünk. Pedig pofátlanság varázslatot ígérni. Ha egyszer nincs hétmérföldes csizmánk és varázsköpenyünk, miért hinnénk el bárkinek is, hogy neki van? A valóság gyakran lehangoló. Mégis amondó vagyok, jobb, ha szilárdan állunk a realitások talaján. Úgy kevesebb az esély arra, hogy pofára esünk. Az AUR népszerűségvesztésétől sem lesz olcsóbb a benzin. De legalább egy halvány reménysugár.

