Jegyezzem meg a nevét? Ne jegyezzem meg? Üsse kavics, végül is nem bonyolult: Luca Niculescu az új miniszterelnök, immár tizedik napja. És itt álljunk meg egy szóra! Az előző Bolojan-kormány beiktatása idején az a koalíciós megállapodás volt érvényben, mely szerint félidőben „rotatíva” lesz: a legfőbb koalíciós partner, a Szociáldemokrata Párt (PSD) embere átül a Victoria-palota trónjára, ahonnan a másik legfőbb partner, a Liberális Párt (PNL) embere, Bolojan feláll, pofázás nélkül csomagol és teljes mennyiségében távozik. 

Nos, majdnem napra pontosan félidő van. Bár szeretnénk úgy gondolni az új miniszterelnökre, Niculescura, mint aki tényleg független, a tíznapos jubileum alkalmával bátran kijelenthetjük, hogy gyakorlatilag a PSD a pálya teljes széltében és hosszában átvette a kormányzást. Annyira, hogy még a látszatra sem különösebben adnak, Sorin Grindeanu, a PSD elnöke gyakorlatilag miniszterelnöki szerepben tetszeleg az új kormány prioritásainak nyilvános deklarálása során.

Szóval, félidőben vagyunk és a PSD kormányoz. Pontosan idáig lehetett volna eljutni úgy is, ha a felek csak simán betartják a koalíciós megállapodást. Ezzel szemben jelenleg van egy olyan kormányunk, amelynek 11 tagját a PSD küldte, hat pedig független, az egykori koalíciós partnerek pedig annyit tehetnek, hogy ellenzékből és orrukat befogva támogatják szavazataikkal a kormányt, ha fontos nekik az ország sorsa (mert a PSD-nek nem az), és fontos nekik, hogy a szélsőjobbos AUR ne férkőzzön a döntéshozás közelébe (mert a PSD-nek ez sem az). Csakhogy közben fél évre megbénították az országot, a költségvetési deficit akkora, amire már nyugdíjas nyugati közgazdászoknak is szerveznek buszos kirándulásokat Bukarestbe, hogy ne haljanak meg, mielőtt ilyent látnának.

Csak emlékeztőül: az egész cirkusz abból a bizalmatlansági indítványból kerekedett ki, amellyel a PSD idén májusban megbuktatta azt a Bolojan-kormányt, melynek maga is koalíciós tagja volt. Feltehetően azért, mert a harmadik koalíciós partner, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) miniszterei éppen felfejteni igyekeztek a múlt század elejéről Romániára hagyott feudalizmust – melyet történelmi koncesszióban a PSD üzemeltetett –, helyi kiskirályságokkal, pénznyelő állásokkal és kifizetőhelyekkel, anyóssal, vejjel, unokaöccsel együtt. Az így kiépült rendszer évtizedek óta a PSD legfontosabb párt- és kampányfinanszírozási aranybányája. Nem csoda, ha ennek megóvásáért egészen odáig mentek el a szociáldemokraták, hogy fél évig sértett kölyök módjára végignézték, amint egy hátrakötött kezű kormány vezeti az országot.

Ha már éppen félidőnél tartunk, arról is érdemes eltöprengeni, hogy mi jöhet még. Az egykori Bolojan-kormány kegyvesztett pártjainak – PNL, USR, RMDSZ –, lássuk be, nem sok babér terem már a parlamentben. A PSD bármilyen indítványhoz kétféleképpen szerezhet többséget az elkövetkező két évben. Történelmi kegyeit gyakorolva „megengedi” egykori koalíciós partnereinek, hogy megszavazzák, vagy közli velük, hogy tehetnek egy szívességet, majd az AUR-hoz és még legalább egy szélsőjobbos kispárthoz fordul. És ilyen téren biztos, hogy nem lesznek skrupulusai a PSD-nek. Mit hogy nem lesznek, soha nem is voltak. Számtalan esetet jegyeznek a parlamenti naplók. 

Ha az USR és a PNL egy percig is komolyan gondolja, hogy politikai tényező maradjon, és valamelyest lassítsa Románia patrio-feudalizációját, akkor kénytelen lesz lemászni az elefántcsonttoronyból, és ott találkozni az emberekkel, ahol valóban nehezen elviselhetők a hétköznapok: vidéken, az ország eldugott sarkaiban és falvaiban. Persze ez nehezen összeegyeztethető az USR profiljával, de mindazt, amit oly látványosan lepleztek le az elmúlt majdnem két évben a bukaresti hivatalokban ülve, most el kell mondani a vidék lakóinak is. Nevezetesen, hogy azért van még kint és deszkából az iskolai vécé, mert a PSD-s polgármester sógora, aki egyben a hivatal gazdasági igazgatója is, lenyúlta a fejlesztési pénzt. Ilyen községet találomra lehet kiválasztani a román prérin. Akárhányat.