Fél év múlva lesz harmincéves a Bosman-szabály, amely lehetővé tette az Európai Unión belül a labdarúgók korlátlan mozgását a klubok között. A belga Jean-Marc Bosman egyébként teljesen más ok miatt fordult öt évvel korábban az Európai Bírósághoz, ám az 1990 és 1995 között húzódó eljárást lezáró ítéletnek köszönhetően a focisok érvényes szerződés esetén kivásárlással, szerződés lejárta után pedig szabadon igazolhattak más csapathoz, az Unión belül ráadásul megkötések nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy 1995 előtt nem szerepeltek légiósok a nyugat-európai csapatokban, sőt – ám számuk korlátozva volt.
Romániában 2007-től van szabad áramlás a játé­kospiacon, addig nagyon kevés légióst szerepeltettek a csapatsportágakban, fehér hollónak számított az a csapat, amely idegenből szerződtetett játékost, de kuriózumnak számított a légiós is. 1998-ban egy magyarországi rádióműsorban tették fel nekem azt a kérdést, hogy miért nem szerepelnek külföldiek a csíkszeredai jégkorongcsapatban, amire akkor rávágtam: mert a csapat székely! És akkor az egyetlen hazai felnőtt jégkorongcsapat volt a Sportklub, amelyben csak székely hokisok játszottak. Szintén a jégkoronghoz köthető, hogy a kétezres évek elején székelyföldi gyökerekkel rendelkező játékosokkal nyert bajnoki címet csíkszeredai csapat egy olyan fővárosi alakulat ellen, amelyben már svéd hokis is kergette a korongot. Aztán szintén Csíkszeredában alakult egy hokicsapat, amely csak és kizárólag székely hokisokra épült – az eredménykényszer miatt végül szlovák és ukrán hokisokkal megerősítve nyert MOL Ligát.

Ahogy akkor, a hazai román sportsajtót most is bántja, ha valaki egy olyan csapatot akar összehozni, amelyben magyarok játszanak, akár többségben, akár kizárólag. Nem az a kérdésük, hogy egy olyan kisváros, mint Csíkszereda, hogyan lesz képes fenntartani egy szuperligás labdarúgócsapatot, hanem az, lesz-e majd baj a szurkolók miatt, miért magyar anyanyelvű focisok kergetik a labdát, miért nem kommunikál a klub az ország nyelvén a közösségi médiában és a csapat honlapján.
Nos, utóbbival kapcsolatban pénteki lapunkban számoltunk be arról, hogy immár három nyelven is olvasható az FK Csíkszereda honlapja. A másik kettőre maga a klubelnök adott választ az egyik sporttévének: hogy a szurkolók között lesz-e balhé, az nem a piros-feketék drukkerein múlik. Hiszen ők sem hazai, sem pedig idegen környezetben nem keresték a cirkuszt, ezzel ellentétben többször megtörtént a szeredai stadionban, hogy a vendégek „szurkolói” provokatív módon biztatták kedvenceiket, teletűzdelve rigmusaikat magyarellenességgel. Garantálni nyilván badarság lenne, de talán bízhatunk abban, hogy a legfanatikusabb vendégdrukkerek nem azért jönnek majd Csíkszeredába, hogy az itt lakókat az anyaországba küldjék, hogy hazátlannak nevezzenek, vagy fizikailag bántalmazzanak másokat stadionon belül vagy kívül, hanem azért, hogy sportszerűen biztassák kedvenceiket.
És hogy miért csak magyarokra építi szuperligás csapatát az FK Csíkszereda? Egyrészt, mert a klubelnök évek óta nyíltan kimondja: a magyar kisebbséget akarja a csapat képviselni a hazai futballban, másrészt pedig: joga van hozzá. Ahogy joga van minden csapatnak olyan nemzetiségű sportolókból összeállítania keretét, amilyenből akarja, vagy amilyenre futja a pénze.
A Sepsiből Szepszit kreált a román audiovizuális média, az FK Csíkszereda mellé pedig gyakran odaragasztják a kommentátorok a mierkureácsiukot. Ezzel szemben a nagyszebenieknek elnézik, hogy a csapatuk hivatalos neve FC Hermannstadt, és ezt így is használja a román média. Nos, még erre kell egy frappáns választ adnia a csíki piros-fekete klubvezetésnek, hátha ezt is megértik majd a fővárosban, ahogyan nehezen, de remélhetőleg lassan elfogadják azt a tényt is, hogy az FK Csíkszereda öltözőjében a magyar a hivatalos nyelv.