– A 34. Tusványoson beszélgetünk. Hogyan látja a rendezvénysorozat szerepét a külhoni magyar közösségek politikai, kulturális identitásának formálásában?

– Idézem az idei tábor mottóját: Ránk számíthatsz! Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Tusványos folyamat, terebélyes fához hasonlítható, amelynek mély gyökerei vannak. A 70-es, 80-as években a Szent Anna-tónál gyűltek össze közélettel foglalkozó magyar fiatalok – sokszor volt is bajuk belőle –, a rendszerváltozás idején sem véletlenül választottuk a tábor helyszínéül Bálványost. Miután a bálványosi kempinget kinőttük, hét év után átköltöztettük a rendezvényt Tusnádfürdőre. Tehát mélyek a gyökerek, és büszkék vagyunk a mögöttünk lévő három és fél évtizedes múltra. Ha ennek a rendezvénynek valami meghatározó jellemvonását kéne megnevezni, akkor mindenképp a műhelymunkát említeném. A Tusványos valóban egy műhely, ahol például tavaly Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy nagystratégia megalkotására hívott fel bennünket – amelynek az elmúlt esztendőben nagyon sok vonatkozása látott napvilágot a különféle orgánumokban, de leginkább az Országút című folyóirat hasábjain. Talán egy kötetet is megérne most már az a sok gondolat, tanulmány, ami itt a Tusványoson megszületett. Ezt a munkát folytatni kell, hiszen a mi politikai közösségünknek továbbra is meg kell fogalmaznia önmagát, el kell mondanunk, kik vagyunk mi. 

– Kiemelné ennek a nagystratégiának néhány, már megvalósult elemét?

– Az elmúlt egy esztendőben a Patrióták európai pártcsaládja nagyon látványosan tevékenykedett. A Patrióták egy sikeres kezdeményezés, és bízunk abban, hogy jövőbe mutat mind Magyarországon, mind a nemzetközi közösségen belül, különösen Európában. Hasonlóképpen fontosnak tartjuk meghatározni a választási kampányban, hogy kik azok, akik mi nem vagyunk. Először is: nem vagyunk Európa-ellenesek. Egyszerűen csak másképp gondolkodunk Európáról, mint az úgynevezett európai fősodor, de hiszünk abban, hogy a nemzetek Európájának van létjogosultsága. Nem vagyunk ukránellenesek sem, aminek gyakran neveznek bennünket. Mi az összes szomszédunkkal békében és kölcsönös megbecsülésben akarunk együtt élni, mint ahogy ezt a történelem során a magyarok mindig tették. Ugyanakkor semmiképpen sem tudjuk elfogadni, hogy a jószomszédi kapcsolatoknak a kisebbségi jogok feláldozása legyen az ára. Nem vagyunk oroszpártiak sem. Ezzel is gyakran megvádolnak. Számos országgyűlési határozatban megállapítottuk, hogy Oroszország viseli a felelősséget a háborúért, Oroszország az agresszor, Ukrajna az áldozat. Az elmúlt hetek, hónapok teljesen világossá tették, hogy a háború elhúzódása Oroszország miatt történik, hiszen az Egyesült Államok komoly nyomást gyakorolva mind az európai szövetségesekre, mind Ukrajnára, el tudta érni, hogy hozzájárultak az amerikai megközelítés elfogadásához, ahhoz, hogy tűzszünettel kezdődjön el a békefolyamat. Magyarország emellett a kezdetektől fogva határozottan kiáll. Mindenképpen van annyi eredménye az elmúlt időszaknak, hogy világossá vált, Oroszország viseli a felelősséget a háború elhúzódásáért. A következő időszakban Amerika és a nemzetközi közösség újabb eszközöket fog alkalmazni annak érdekében, hogy mégis megvalósulhasson a tűzszünet, és ezáltal a fejünk, illetve a kárpátaljai magyar közösség fölött szétoszoljanak a háború felhői. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy szélsőségesek sem vagyunk. Nagyon gyakran ez a vád is ér bennünket. Szókimondóak vagyunk, szeretjük nevén nevezni a dolgokat, ugyanakkor nyitottak vagyunk a párbeszédre, és zéró toleranciát tanúsítunk a kisebbségellenességgel, az antiszemitizmussal és különösen a magyarellenességgel szemben. Tehát a Ránk számíthatsz! jelmondat a politikai közösségünkre is utal. Az előttünk álló időszak számtalan kihívása közepette is el tudjuk, el akarjuk mondani, hogy mi egy emberiességi megközelítés talaján állunk. Igyekszünk megbízhatónak és kiszámíthatónak lenni. Ezt is jelenti, hogy: Ránk számíthatsz.

– Hosszú ideje alakítja és követi a magyar külpolitikát. Hogy látja jelenleg a román–magyar kapcsolatokat?

– Nagyon komoly mérföldkőnél tart most, 2025 közepén a két ország és azok polgárai. Hosszú választási év után van Románia, amely során megerősödött bennünk az a felismerés, hogy Románia egy rendkívül összetett ország. Számunkra pedig különösen fontos, hogy odafigyeljünk az itt élők, elsősorban az erdélyi magyar közösség véleményére, amikor saját álláspontunkat alakítjuk ki. Megerősítettük elkötelezettségünket amellett, hogy a romániai belpolitikai kérdésekben az erdélyi magyarok legitim szervezeteinek véleményét irányadónak tekintjük. Ezúton is gratulálok az erdélyi magyar közösségnek az elért választási eredményhez, amely kifejezetten imponáló – régóta nem láttunk hasonlóan erős teljesítményt. Ennek számos oka lehet, de az egyik biztosan az, hogy sikerült megteremteni a politikai egységet. Az erdélyi magyar politika most egy jól működő egységet képvisel. Nyitottak vagyunk arra, hogy elmélyítsük a Romániával való szövetségi alapokon nyugvó kapcsolatunkat. A kölcsönös tisztelet és bizalom mentén, közös érdekekre építve sokoldalú, mély együttműködésre törekszünk az új román vezetéssel. Örömteli, hogy Tusványos idén is kulcsszerepet játszott abban, hogy létrejöhetett a román és magyar miniszterelnökök találkozója. Tusványos közvetlenül és közvetetten is meghatározó fórumává vált a magyar–román párbeszédnek. 

– Az utóbbi években sok kritika éri a külhoni magyarok választójogának témakörét. Mit gondol erről?

– A külhoni magyarok nem kérdőjelezik meg a saját választójogukat. Amíg úgy érzik, hogy élni kívánnak vele, és fontos számukra a magyar politikai élet formálása, addig mi ezt tiszteletben tartjuk. A választójoguk mögött a saját akaratuk áll, joguk van hozzá, és nem látunk okot arra, hogy megtagadjuk tőlük. Az elmúlt évtizedekben a külhoni magyar közösségek számos alkalommal bizonyították, hogy meghatározó szereplői a magyar politikai életnek. A 2004. december 5-i népszavazás például világosan megmutatta, hogy ők voltak annak legnagyobb kárvallottjai. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a határon túli magyarság mindaddig, amíg igényt tart rá, élhessen ezzel a jogával. Mi ezt továbbra is támogatni fogjuk.

– Ön az egyik legtapasztaltabb külpolitikai szakpolitikus. Hogyan változott a világképe 1989 után? Visszatekintve, mit csinálna másként?

– Hálás vagyok a Jóistennek, hogy a munkám és a hobbim ennyire közel áll egymáshoz. Az ifjúkoromat is itt töltöttem Erdélyben. Nyarakat táboroztam a Szent Anna-tónál és itt a környéken, de nagyon kedves emlék az is, amikor a Gyimesekben szénapadláson aludtam. Az elmúlt 35 év munkája is ide köt, így tényleg hálás vagyok, hogy a hivatásom és a szívügyem szerencsésen egybeesett. Ha azonban a feleségemet vagy a családomat kérdezné ugyanerről, valószínűleg árnyaltabb választ kapna arról, mit kellett volna másképp csinálni. Én viszont összességében boldog és elégedett vagyok azzal, ahogy ez a három és fél évtized alakult.