Grejzár Edömér mély levegőt vett és a víz alá merült. A jakuzzi forró volt, a víz alatt csak valami távoli sípolást hallott, meg a vízsugarak dübörgését. Békesség ülte meg itt a lelkét, mint az anyaméhben.
Grejzár Edömérnek ugyanis nagyon tele volt már a töke. Főleg az utóbbi időben. Már fel sem merte nyitni a laptopját. Minek? A tévéjét még januárban visszacsomgolta a dobozába és levitte a pincébe. Két hete már újságot sem olvasott, még a rádiót sem merte bekapcsolni. Ráadásul aznap reggel még úgy tűnt, itt a tavasz, délelőtt viszont már apró szemű eső szitált, és mire elharangozták a delet, havazni kezdett. És négy boríték állt felbontatlanul a konyhaasztalon: kifizetetlen számlák. Autóba pattant és padlógázzal elsüvített a szomszéd kisváros wellnessközpontjáig.

Mikor a feje kibukkant a vízből, tekintete egy bárgyú vigyorral találkozott. A bárgyú vigyor egy csapzott fejhez tartozott, a csapzott fejhez meg egy bandzsa szempár.
– Maga az! – kaffogott a csapzott fejhez tartozó száj. Odvas fogak kolbászos bukéja csapott az orrába, némi szilvás lecsengéssel.
– Hát… biztosan… – hagyta helyben Grejzár Edömér. Nem szerette, ha felismerik, ezért is menekült ide, az isten háta mögötti kis wellnessbe. Sőt, az utóbbi időben egyre jobban kedvelte a magas hegyeket, barlangokat, kietlen pusztaságokat, sötét erdőket. Három hete azon kapta magát, hogy izolációs kamrák árlistáját böngészi.
– Maga írta azt az izét… mi is volt a címe... Mindegy, most nem jut eszembe… De! Maga írta – mondta komoran a csapzott fej.
Grejzár Edömér nem válaszolt. Annál, hogy felismerik, csak azt utálta jobban, ha összetévesztik valakivel. Pláne, ha mindenféle írókkal keverik össze. A jakuzziban hirtelen lekapcsolt a vízsugár, ezért szórakozottan pancsolta maga körül a vizet. Végül a csapzott fej törte meg a csendet:
– Maga szerint ez irodalom? Miért nem ír valami szépet, felemelőt? Ilyen magasztos dolgokat erkölcsről, az örök emberről, nemzetünk dicsőségéről, vagy valami ilyesmi.
Grejzár Edömér megvonta a vállát. Valóban, miért is nem ír valami szépet, felemelőt, erkölcsről, a nemzet dicsőségéről, az örök tököm tudja, miről… Megvonta a vállát, és félrenézett. De a másik hajthatatlan volt:
– Na, de dolgozik mostan valamin?
Grejzár Edömér felsóhajtott. Ha már így alakult, hát miért is ne lehetne ő író? Erre az öt percre...
– Mostan éppen igen – ábrándozott. – Valami egyfelvonásos drámát próbálok összegányolni. Egy íróról szól, aki a jakuzziban a víz alá merül, mert ott legalább relatíve csend van. Aztán mire kiemeli a fejét, egy kreténnel találja magát szembe, aki mindenféle hülye kérdésekkel zaklatja…
– Valóban? – kérdezte gyanakodva a csapzott alak, és egy kissé távolabb húzódott Grejzár Edömértől. – És tovább? Hogy van tovább? Aztán mi lesz? – kérdezte a medence túlsó végéből.
Ekkor újra rotyogni kezdett a jakuzzi.
– Aztán az lesz – ecsetelte Grejzár Edömér –, hogy a főhős belefojtja a vadidegen pofát a jakuzziba! –  megpróbálta túlkiabálni az egyre hangosabb bugyborékolást. – Majd szépen hazamegy, és megeszi az ebédről maradt borsófőzeléket. Hidegen, kenyér nélkül…