Copy Roger aztán az egész bandát bün­tetőosztagba küldte, ami a Hol­don volt. Így a náváról letettek a hódra, a csentrálákhoz, a pompáknál kar­ban­tartónak s mindenfélének. Cserélni a garniturákot, megönteni a betonsápát, lefikszálni, ejesmi.
S ez nem elég, de idetettek egy fijatal orvast es protekcióson! Egyegyegy tak­nyost, érted-e! Aszongya nekem az eváluáre fiziolodzsikon: „Nem engedem magát többet űrsétára, met magának alacson a vérnyomása, s az sztrikt oprit! Met maga, ha a szkafanderbe beléájul odaki vagy visszafelé, a de­kompressziónál, engem vesznek elé!” Mondom neki, te, hülyét akarsz-e csinálni belőlem a többiek előtt? Én így, érted-e! Milyen vérnyomás alacsony?! Hát mondom, engemet kölyökkorom­ban egyszer úgy felmérgesítettek, met visszaütni nem tuttam, hogy az a VÉRNYOMÁS ALACSONY NEM LEHET, TEEEEE!! De az csak tette az eszit, hogy az alacsony. Mondom, hát mi van, te?! Te csinálod itten nekünk a regulát?! Fejbe csaplak, úgy szétesel, hogy a Jóisten es elé kell vegye a mánuál de insztrukcijunt, hogy újra össze tudjon rakni! S utána a ghid de utilizárét, hogy bé es tudjon indítani! Hát mi van, te, lassan mi kell TÖLLED féljünk? 

Osztán ott es volt egy mocsok főnök, érted-e, aki a diurnákot, az in­demnizációt s a kotizációt nem fizette ki rendesen, mert azt mondja, hogy nem 30-31 nap után jár a fizetés mellé a szpor, mint odale a Földön, met a holdhónap csak 28 nap, s ő legálba csak így tud fizetni! Érted-e! Minden hónap után 2-3 napot nem fizetett… Bisztos zsebre tette! No, mondom, ájj­meg, mocsok vankujj, me te ha így, én es így: mikor azokot az elektromos generátorokot le kellett fikszálni, én belé igyenest a plákába a csavarozást, s úgy megmocskoltam, hogy az a generátor, mikor béindicssák, magát a betonból kitépi, s az épületet úgy esszeduvassza, mint Zsiga Zsuzsi malaca!
De ez engemet mán nem érdekel, met én minnyá-minnyá menyek haza! Csak a felső légkörbe ne legyen semmi izé, rendellenesség, anomália... lefelé a folyosón! Az a pénz nem marad ott nekik, neféjj! Ájj meg, met hív az asszon.
(Telefonhívás)
„Métt hívattad fel magadot tákszö inverszával? Jössz haza?! Mikor s métt? Hogyhogy nem tudod?... Igen, igen, nem lehet tudni... Milyen felső légköri anomáliák, te?! Mitőőőő?! Megionizállak én tégedet, ne félj! Me biztos került ott neked valaki, azétt nem tudod! Me tudom én! Te ne beszélj így velem! – esztet tudod mondani, de az igazat nem tudod megmondani! Itt hagytál a félbolond anyáddal, a nagy pénzt belévertem a házadba, s most lelépsz?! Itt hagytál engemet az adósságba, te! Csak gyere haza, met el leszel hajtva! Met a ház négy sorkába tüzet rakok, s a közepibe magamot felakasztom! Met te aztot a pénszt nem fogod élvezni, mikor hazajössz, ne féjj! No ájjsza meg, hejj! Haza ne merj jőniiiiii!!”
Ezek után értettem meg Rejtő Jenő egyik szövegét: „Mindenütt jó, de a legjobb… sehol!”

Vége, érted-e?!