Megnyitásakor, 1979-ben az erdélyi képzőművészet 1960-as, 1970-es éveinek keresztmetszetét és Székelyudvarhely képzőművészeti múltját rögzítette a Haáz Rezső Múzeum Kossuth Lajos utca 42. szám alatti Képtárának állandó kiállítása. Lőrincz Ildikó művészettörténész, muzeológus, a képzőművészeti gyűjtemény kezelője szerint a gyűjtemény olyan hazai és Erdély-szerte ismert művészek munkáit tartalmazza, mint például Bene József, Nagy Albert, Incze Ferenc, Buday György, Sipos László, maga a Képtár megalapításában pedig fontos szerepet töltött be Maszelka János képzőművész. Napjainkban viszont, kiállítófelület hiányában, az állandó kiállítás anyaga raktárra került, és a Képtár csak időszakos kiállításoknak ad teret.

– A Képtár anyaga a kezdetekkor számos képzőművész, valamint családjuk által adományozott munkákból, illetve a Korunk Galéria örökös letétbe helyezett adományát alkotó művekből tevődött össze. Része volt többek között az a tizenkilenc vászonra festett olajkép is, amely főleg a Református Gimnázium patrónusait, támogatóit vagy nevesebb tanárait örökítette meg. Ezek közül hetet Barabás Miklós készített megrendelésre – ismertette a művészettörténész. Ezek a festmények az 1950-es években kerültek a múzeum tulajdonába, jelenleg kiállítófelület hiányában a Képtár irodájának falait díszítik. A 90-es évekig a Képtár első termében voltak elhelyezve, a második és harmadik terembe került Haáz Ferenc Rezső és Spanyár Pál 65 tételből álló gyűjteménye, Rösler Károly 45 alkotásával együtt, amelyet az özvegye hagyott a múzeumra. A negyedik terembe azt a 305 tételes anyagot helyezték el, amely a Korunk folyóirat főszerkesztője, Kántor Lajos közbenjárására került az udvarhelyi Képtár tulajdonába.

– A termet gyakorlatilag „kitapétázták”, a padlótól a plafonig berendezték, és egy hatalmas, világgá kürtölt esemény keretében nyitották meg a Képtárat – fogalmazott Lőrincz Ildikó.

Képtárat kell alapítani!

A képtár megnyitása Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum egykori vezetője szerint „erdélyi magyar ügy” volt. Egy írásában így emlékezett vissza a megnyitó előtti eseményekre: „Akkor már – hála Maszelka Jánosnak és képzőművészeti kiállításainak – a levegőben lógott a gondolat: »képtárat kell alapítani«. Maszelka – mindenki népszerű Maszija, a város egyik legismertebb embere, aki számolatlanul osztogatta pasztelljeit a Hargitáról, a pisztrángos patakról – alaposan előkészítette a közhangulatot. Hatásának még a kultúra megyei vezetői sem tudtak ellenállni. […] A kitűzött megnyitó előtt kezdett megélénkülni az élet a képtár körül. Kalandos utazással, a Művelődési Ház rozzant autóbuszával hoztuk el Kolozsvárról a Korunk-képek legnagyobb részét. Később még egyszer, síkos téli úton, a Pál Márton ARO-jával hoztunk még több alkotást. Bartha Levente kísért el erre az ugyancsak kalandos útra.

Az első négy után még négy Nagy Albert-képet vettünk, majd a festő bátyja adományozott még egyet, így lett összesen kilenc. Még később a kolozsvári Incze Ferenc adott 25 képet Udvarhelynek és ugyanannyit Gyergyószentmiklósnak. Jutalmul be is tiltották bemutatkozó kiállítását. Kántor Lajos hozott még egy sorozat Buday György-grafikát, az Athéni Timon illusztrációit. A későbbi adományok is, mint Nagy Albert öt festménye, a Korunk-gyűjteménybe kerültek, hogy nagyobb védelmet kapjanak, és mert a legértékesebbek Kántor Lajos közvetítésével kerültek hozzánk. […] A megnyitó napján megmozdulni sem lehetett a képtárban, addig futkároztam, hogy szinte be sem jutottam. Ugyanígy történt a Művelődési Ház előcsarnokában, ahol a vendégeknek és a »vezetőségnek« terítettek. Ezeken a helyem ugyanott volt, ahol a Maszié, mindenből kifelejtettek.”

Mintegy három évtizede raktáron

„(…) nem akármilyen munkák gyűltek itt össze. A Gondolkodó mellé (a festő testvéröccsének nagyvonalúságából) sikerült újabb rangos Nagy Albert-festményeket szerezni Udvarhely számára. Buday György, a Kolozsvárról Szegedre, majd Londonba került kiváló fametsző sem csak egy művel képviselteti magát: az Athéni Timon-sorozat bizonyára nem akármilyen múzeumi érték. És a már szintén nem élő kiváló budapesti grafikus, Würtz Ádám önzetlen ajándékáról se feledkezzünk meg: Madách-kiállításunkra küldött valamennyi grafikai lapját felajánlotta az Állandó Korunk Galériának” – írta 2000-ben Kántor Lajos az állandó kiállítás részét képező alkotásokról, amelyeket a megnyitót követően a kilencvenes évekig lehetett megtekinteni. Ekkor Veres Péter muzeológus vette gondjaiba és működtette a Képtárat, és változtattak a Képtár berendezésén: a négy teremből egyet raktárrá alakítottak, a másikban megmaradt a Barabás Miklós-gyűjtemény, két teremben pedig időszakos kiállításoknak adtak helyet. Jelenleg mind a három helyiségben időszakos kiállítások megtekintésére van lehetőség, mivel nagyobb életművek bemutatásához nem volt elég a két terem.

– Nagy padlásunk van, ahol meg lehetne valósítani az állandó kiállítóteret, de ehhez az egész épületet fel kellene újítani. Ez csak terv, de talán egyszer megvalósul – jelezte Lőrincz Ildikó. A 1979-es megnyitó óta kisebb javítások ugyan történtek az épületen, de ráférne egy alapos felújítás, és az állandó kiállítás része lehetne a helyi turizmusnak, amelyet megnézhetnének az idelátogatók, tette hozzá a gyűjteménykezelő. Emellett Maszelka János a tiszteletére is állandó kiállítást rendeznének be. 

Egy – jelentőségében is – évről évre bővülő gyűjtemény

A Képtár gyűjteménye egyre nő: mára megközelíti az 1500 tételt. Évről évre kortárs képzőművészeti alkotásokkal bővül, hiszen 2012 óta megszervezik a Pulzus alkotótábort a Spanyár-házban – amelyet a művész hagyatékával együtt kapott az intézmény –, az alkotók pedig hátrahagynak egy-egy művet. Adományozás és vásárlás útján is gyarapodott az évek során a műtárgyak száma, a múzeum ugyanakkor pályázik is a Nemzeti Kulturális Alapnál, ezt a forrást szintén a gyűjtemény gyarapodására fordítják.
– 2023-ban pályáztunk sikeresen, és tavaly érkezett meg egy jelentős anyag, amit helyi gyűjtőtől vásároltunk. A legújabb szerzemények között Haáz Ferenc Rezsőnek a harisnyás férfit ábrázoló alkotása, néhány Füstös Ida-kép, Sepsi Lajos-, Rösler Károly-, Spanyár Pál-művek is vannak – számolt be Lőrincz Ildikó.

Állagmegőrzés, képrestaurálás

A Képtár állományát kezelő Lőrincz Ildikó művészettörténész, muzeológus munkáját Berze Imre szobrászművész és Márton Ferenc képrestaurátor is nagyban segíti. – Spanyár Pál születésének 150. évfordulójára kiállítást szerveztünk, és erre az alkalomra közel harminc képet kellett restaurálni – ismertette a kurátor, hangsúlyozva, nagyon fontos a megfelelő szakemberek tevékenysége ahhoz, hogy szakszerűen ápolják, őrizzék a hátrahagyott értékeket, és a meglévő kincseket még vonzóbbá és értékesebbé tegyék.