Hal, mint hal a vízbe’!
Komolyan mondom, ez az akvárium is! Nézem, s há látom, hogy a vegetációba fel van akadva ez az izé... nem kárákática, hanem... losztrica! Várjál, nem az! Hommár, vagy mi a rák?! Oda fel van feküdve a növényre, s imobilizálta magát. Hát, be kellett nyúljak oda, érted, s ki kelletett piszkáljam, megreszkírozva, hogy megzavarom a vízbe’ a mikroklímát. Mert amúgy nem láttam, hogy él-e, hal-e. S a halak is!
Döglöttek meg! Úszóhólyag-probléma. Nincs mit csinálni. Cseréled a vized, méred a nitrátokot s a nitriteket, N2, N3, s három hal mégis megdöglött. Eleinte csak süllyedtek, mint egy likas kő. S akkor a gyermek sír, te meg a boltba’ hiába cirkuszolsz! De bezzeg ott van benne az a nagy algaevő! Mert mondták, hogy kell olyan is az akváriumba! Úgy néz ki, mint a Názgul a Gyűrűk Urában. Az aztán: ÉL! Te, az akkorákat nyom ki magából, hogy detokszifikálni kell az egész akváriumot hetente. Pompát, mindent. Mert jóhogy a víz csirkulál körbe-körbe, de ha nem pucolod ki, akkor csak keverteted vele a ...! Igen, azt.
S akkor a plánták offilálódnak, a halak toxikálódnak, s murgyelnek meg! Várjál! Ezt az egészet úgy kell csinálni, hogy nem szabad piszkálni őket, mert akkor streszálod, s akkor attól pusztulnak el. Hát minnyá’ az összes halat megnyuvasztom a vízbe, oda beléje! Mert így engemet stresszálnak. Ússzanak, hogy a brand egye meg őket! Egész nap egyéb dolguk sincs. Ússzanak! Mint egy perpetuum mobile, vagy lá donná e mobile. Nekem mindegy. Csak ússzanak!
Szerintem én is ilyen akváriumi hal vagyok. Engem is beletettek valamibe, aztán mondták, hogy tessék, itt van a víz, ússzál! S ha nem úszol, akkor baj van. Ha túl sokat úszol, az se jó, mert stresszálod magadat. Ha megállsz, akkor meg azt mondják, hogy depressziós vagy, s azzal másokat stresszálsz! Ha meg körbe-körbe úszol, akkor meg hogy nincs célod az életbe’.
Hát most akkor mit csináljak?! Ússzak? Úszok.
Aztán megjelenik valaki, és azt mondja, hogy ne ússzál annyit, mert kiszárad a víz.
De hát hogy száradna ki a víz attól, hogy úszok benne?! Hát úgy, ember, hogy kilötybötölöd, mert túl hevesen úszol. S akkor azt a vizet, amit kilötybötölsz, a tó partján a föld felszívja, s miattad kevesebb víz marad a tóban. Lassabban ússzál gyorsabban! Aztán ettől nehogy meghízzál, mert akkor meg kiszorítod a vizet a tóból, s miattad ismét kevesebb jut másoknak. Jó, akkor lefogyok! Akkor meg direkt csökkented a víz szintjét, a növények kikerülnek belőle, s azzal végük!
Mert még ott vannak a növények is! Azok csak állnak. Nem csinálnak semmit. Csak állnak a vízben, s élnek, mint... hal a vízben.
Lehet, hogy én is növény leszek. Csak nehogy aztán valaki rám szóljon, hogy rossz helyre vagyok ültetve. Mert akkor kezdődik elölről az egész. Átültetés, sokk, stressz, mikroklíma, nitrit, nitrát... a Názgulok nonsztop kavarják… A végén ugyanoda jutunk: Hal, mint hal a vízbe’!
…s akkor melyikünk úszik, és melyikünk süllyed?

