Kinyitotta az ajtót, majd gyorsan vissza is csukta. A lábtörlő teljes szélességében egymásra rakott bankjegyek. Százeurósok. Leizzadt. Ha ő most nem veszi el a pénzt, majd ellopja az a szarházi szomszéd. Az a kurva pénz most ott van az ajtó előtt! A papok imádkoztak érte, akiknek adományozott? Akkor nekik is jár belőle? Megszámolni nem merte. Visszafordult a lakásba: pénz mindenhol! Rohannia kellett a für­dőszobába, a kád bankjegyekkel tele, a vécécsésze szabad. A papír ismét el­szakadt, de kéznél volt némi pénz… Az­tán elevickélt az ablakig. Félve nézett ki. Tenger vette körül. Tömbházban lakott. A felső emeletek sehol, az alsók mintha elsüllyedtek volna. Az épület fala után közvetlenül víz és a kék ég. Elővette a telefonját. Van térerő! Felhívja azt a ko­moly, befolyásos ügyvéd haverját. Az üdvözli, és szokatlan nyájassággal tá­jékoztatja arról, hogy immár az övé a teljes Premier League. Az ő neve ott lesz az összes focimezen: Tottenhamtól Manchesterig. Most már kirúghatja, akit csak akar! Úgy hallotta, már be is van tojva néhány öreg majom, mert tudják: az új főnök nem felejt! A beszélgetésbe ismerős női hang vegyül. Annak a hang­ja, aki neki is tetszik: 
– Küldjük a helikoptert, főnök?
– Persze! – válaszol. 
Öreg fószer volt a pilóta, az a szakállas hippi fajta. 
– Jó reggelt, főnök! 
„Dögölj meg, úgysem köszönök, te be­képzelt vén majom, miért nem vágatod le azt a rengeteg szőrt magadról, te be­drogozott garázszenész, biztos pedofil is vagy, és legfőképpen engem akarsz kinyírni a víz fölött, egy fényes karrier előtt álló üzletembert.”

– Itt írja alá a menetlapot, kérem! 
– Muszáj?
– Fontos lenne, az elszámolás miatt. Meg aztán nem mindennap szállíthatom az angol foci szürke eminenciását! 
„Nesze, holnap úgyis kirúgatlak, vagy rögtön, amint földet érünk, megveszem a rohadt légitaxi-vállalatot és téged  is vele együtt, és megteszlek laboránsnak egy derítőtelepen, aztán le fogom vágni a hajadat és megborotvállak egy tompa pengével … „ 
– Bántja valami? – nézett együttérzően az öreg.
– I… ii… igen… Egy gyerekkori törté­net, amikor csaltam juksziban.
– Ó, az az aprópénzes játék!
– Az a köcsög átkozott meg, hogy idáig folyton bajban voltam anyagilag!
– Milyen szépet fordított innen!
– Igen. 
– Most már bocsánatot tudna kérni a gyerektől?
– Akit átvertem és megátkozott? Minek?
– Sok emberre haragszik?
– Igen… végül is megbocsátok, de…
– …de nem felejt.
– Pontosan! – tette hozzá gyorsan, de az öregben nem lelt cinkosra. Marhaság lenne, mert mindenki csak azt lesi, miként verheti át a másikat. 
– Ilyen anyagiak mellett nem kell most már ez nyomassza, szerintem. Régebb képes volt nagyvonalúnak lenni, amikor adományozott. Nem lenne elegánsabb megbocsátani és elengedni?
– Van, aki nem érdemel bocsánatot… vagy ha a bocsánattal bosszút lehetne állni…
– Van, akin még az Isten sem tud segíteni – tárta szét karját az öreg, és eltűnt a fülkéből.