Székelyföldi anyák a mezőgazdaságban
Székelyföld nemcsak varázslatos tájairól, hanem az itt élő, kemény munkát és hagyományt tisztelő embereiről is közismert. Szerencsére egyre több nő – anya, feleség, gazdálkodó – vállal szerepet ezen a területen, akik az anyaság kihívásai mellett mezőgazdasági vállalkozóként is tökéletesen helytállnak.
A mezőgazdaság hagyományosan férfias terepnek számít, különösen Székelyföldön, amit komoly fizikai munka övez. A fizikai erőnlét mellett viszont az elhivatottság is legalább annyira fontos, amit az utóbbi években egyre több nő vállal fel, akik nemcsak vezetőként teljesítenek a maximumon, de fenntartható és hosszú távú szemlélettel is gazdagítják mindazt. Kiss-Bartha Annamária a sepsiszentgyörgyi Solfarm társtulajdonosa, Csíki Emese a szentábrahámi gyógynövénykert tulajdonosa és gondozója, valamint Horváth-Szőke Tímea a nyárádszentmártoni Sajtmánia megálmodója az élő példa erre, akik különböző életutakon indultak el, mégis nagyon sok a közös bennük: vállalkozók és anyák egy személyben, akik számára a mezőgazdaság nem egyszerű megélhetési forma, hanem életcél.
Kiss-Bartha Annamária és a Solfarm története – nőként a modern mezőgazdaság élén
A Solfarm egy több mint két évtizedes múltra visszatekintő mezőgazdasági vállalkozás sepsiszentgyörgyi székhellyel, melyet Annamária édesapja alapított. Az immár huszonöt alkalmazottat foglalkoztató cég fő tevékenységi köre a krumpli, búza, kukorica és repce termesztése köré épül, amely fontos szereplőjévé vált Kovászna és Brassó megye agrárgazdaságának. Kiemelt büszkeségük, hogy étkezési krumplival az egész országot ellátják, amely a nagyobb üzlethálózatokon keresztül jut el a vásárlókhoz.
– A férjem felel a termelésért, ő viszi a nehezét a mezőn, a gépészekkel együtt dolgozva – ő tartja a kapcsolatot más gazdákkal is, és biztosítja, hogy a munkafolyamatok hatékonyan működjenek. Én a gazdaság pénzügyi oldalát vezetem – mondja Anna, aki nem csupán vállalkozó, hanem önkormányzati képviselő, valamint három gyermek édesanyja. Ez utóbbi adja a legnagyobb motivációt, azon dolgozik nap mint nap, hogy egy olyan világot hagyjon rájuk, ahol a munka becsülete és a föld tisztelete kéz a kézben jár. – Hiszek abban, hogy a mezőgazdaság nemcsak élelmet termel, hanem értéket is közvetít – vallja mély meggyőződéssel, és bár nem végeznek ökológiai gazdálkodást, de a felelős, hatékony és fenntartható termelés elveit követik.
Célcsoportjuk elsősorban a kereskedelmi partnereik – üzletláncok és nagykereskedők, helyi vendéglők, pékségek –, de kiemelt szerepet tulajdonítanak a helyi gazdák támogatásának is.
– Rendszeresen segítjük a kisebb termelőket abban, hogy értékesíthessék terményeiket, így integráljuk őket a piacba, közösen erősebb pozíciót tudunk kialakítani – fejtegeti.
Közösségi szerepvállalásuk részeként aktívan együttműködnek több erdélyi agrárszakiskolával és a Sapientia egyetemmel. Bemutatókat tartanak a farmjukon, fogadják a diákokat, és gyakornoki programot is működtetnek, hogy a fiatal generáció testközelből lássa, hogyan lehet modern, fenntartható és jövedelmező mezőgazdaságot építeni.
Kihívások a mindennapokban...
Nőként a mezőgazdaságban dolgozni nem mindig könnyű, hiszen ez a szakma hagyományosan inkább férfiakhoz kötött.
– Mégis úgy érzem, hogy a nők különleges értéket hoznak: figyelmet, gondoskodást, érzékenységet. A mi erőnk nem abban rejlik, hogy férfiasan viselkedünk, hanem abban, hogy másként látjuk a rendszert – és ez éppen olyan fontos – jegyezte meg Anna, aki erősségei közé sorolja a hosszú távú gondolkodást, az emberek közötti kapcsolatok kezelését, és a rendszerszintű látásmódot. – Gyengeségem, hogy sokszor túl sokat vállalok, egyszerre több feladatot próbálok vinni, nehezen mondok nemet olyanra, amiben fejlődési lehetőséget látok. Néha úgy érzem, egy nap nem 24, hanem legalább 48 órás kellene legyen – de egy jó kávé és egy mosoly sokat segít! – tette hozzá mosolyogva, aki a mezőgazdaság folyamatos fejlődése érdekében kiemelt figyelmet fordít szakmai ismeretei bővítésére, követi a mezőgazdasági trendeket, szaksajtót olvas, részt vesz konferenciákon. Fontosnak tartja, hogy nyitott legyen az új technológiákra, de közben megőrizze a „józan paraszti eszét”.
Anyaként más szemmel tekint a jövőre, ami a vállalkozásban is visszatükröződik
Az anyaság gyökeresen átalakította az életét és vállalkozói szemléletét. Azóta még fontosabb számára, hogy amit csinál, az hosszú távon is értéket teremtsen. Sokkal érzékenyebb a jövőre, a közösségre, a döntések következményeire. Azt is hozzáteszi, hogy vállalkozó édesanyaként gyakran találkozik azzal az elvárással, hogy „mindent bírni kell”, de ő abban hisz, hogy nem szükséges mindent tökéletesen csinálni, elég következetesen, szeretettel és figyelemmel dolgozni, hiszen a gyerekek számára nem az a fontos, hogy mindig ott van, hanem az, hogy amikor velük van, valóban jelen legyen. Elfogadta, hogy vannak napok, amikor a munka az első, máskor a család, a harmadik napot pedig csak úgy „átvészelik”. Anyaként helytállni szerinte nem nehezebb, mint férfiként – csak más. Több az érzelmi teher, a belső vívódás, de ez ugyanúgy erőforrás is lehet.
– A gyerekeimre nem akarok nyomást helyezni. Azt szeretném, hogy a Solfarm egy lehetőség legyen számukra – ha folytatják, azt belső meggyőződésből tegyék, ne kötelességből – mesélte Anna, aki öt év múlva egy még tudatosabb, fenntarthatóbb és technológiailag fejlettebb Solfarmot szeretne látni, amely nemcsak termel, hanem példát is mutat, akár fiatal gazdák mentorálásával, akár közösségépítéssel.
– Talán addigra már a traktorok is automatikusan visszaviszik magukat a garázsba – de ha nem, a csapatunk akkor is ott lesz mögöttük! – zárta mondanivalóját a vállalkozó édesanya.
Csíki Emese útja a gyógynövények világába – csodakert Székelyföld szívében
Szentábrahámban egy különleges és hiánypótló nemesi kúria bújik meg, ahol több mint hatvanféle gyógy- és fűszernövény virágzik, lassan két évtizede. Csíki Emese a csodakert tulajdonosa, aki végzettségét tekintve közgazdász. Hosszú utat járt be, korábban a civil szférában dolgozott, emberi jogi oktatásban szerzett tapasztalatokat, de végül egy sorsszerű elhivatottság eme természetközeli élet felé sodorta. A vállalkozás terén szüleitől örökölt tapasztalatot, ők tanították meg, hogy milyen az, ha az ember saját sorsának a kovácsa.
– A vállalkozás alapgondolata egyszerű volt: bebizonyítani, hogy egy hektár föld elegendő lehet egy család megélhetéséhez. Elsősorban olyan növényeket termesztünk, amelyeket mi magunk dolgozunk fel, példát mutatva, hogy a mezőgazdasági termelés akkor válik valóban fenntarthatóvá, ha értékteremtéssel párosul – mondta Emese, aki szerint a székelyeknek megvan az adottságuk ahhoz, hogy okosak és nagyon szorgalmasak legyenek.
Erdély első bió gyógy- és fűszernövénykertje családi összefogással maradt életben
A Csodakert nemcsak mezőgazdasági, hanem családi projekt is, amikor belevágtak, a fiai még csak tizenévesek voltak, de hamar ráéreztek a munka szépségére – elsősorban azért, hogy segítsék az édesanyjukat, de büszkén árulta el Emese, hogy míg kisebbik fia nagyon szereti a természetet, a termékfejlesztésben is nagy segítségére van, mert nagyon jó az illat- és ízérzéke, addig a nagyobb műszaki képességei által könnyítette meg a munkát, szárítóberendezést készített és számos eszközt fejlesztett, ami gyorsította a folyamatokat. A kertben mindenki megtalálta a maga szerepét, együtt kezdték, a mai napig is együtt dolgoznak, maguknak érzik a vállalkozást, így biztosan eljön majd az a pont, amikor átadja nekik, hogy életben tartsák.
Emesének és családjának a falusi életmód teljesen új életfilozófiát is jelentett, hiszen Erdély első bió minősített gyógy- és fűszernövénykertje hatalmas szakértelmet igényel, ahol állandóan jelen kell lenni.
– Gyógynövényeket és fűszernövényeket telepítettünk a kertbe, mi magunk műveljük, bió minősítésben állítjuk elő ezeket az alapanyagokat, szárítjuk meg, majd készítjük el tea- és fűszerspecialitásainkat, saját receptjeink alapján. Eredeti cél az volt, hogy turisták fogják vásárolni a termékeinket, ez még kialakulófélben van, de jó úton haladunk a megvalósításában – árulta el, továbbá azt is, hogy a kert nem tud annyi alapanyagot biztosítani, amennyire szükségük van a termékeik előállításához, ezért szükséges a begyűjtés is.
A klímaváltozás hatásai a gyógynövénykertben is érezhetők
A természet közelsége nem jelent védettséget az éghajlati változásokkal szemben.
– Mivel biogazdálkodók vagyunk, és termékeink is kizárólag biók, vannak azok a külső szennyező tényezők, amelyeket nem tudunk befolyásolni, bármennyire is igyekszünk, egyre nehezebb megőrizni alapanyagaink tisztaságát. Valószínűleg, hogy a jövőben annyira szennyezett lesz a levegő meg a környezet, hogy bár a kertben tudunk egészségeset előállítani, amit külső forrásokból kell begyűjteni, már nem lesz annyira tiszta, mint amennyire szeretnénk. Jó lenne felhívni a figyelmet, hogy mennyire értékes a mi vidékünk és meg kellene őrizni a vizeink, a levegő és a talaj tisztaságát! – jegyezte meg Emese, aki nem mezőgazdász, viszont nagyon sok tapasztalatot gyűjtött egy holland biogazdásztól, és autodidakta módon is sokat fejleszti magát.
Gazdálkodási formájuk nagyon környezettudatos, viszont belátták, hogy a hagyományos módszerek önmagukban már nem elegendőek, alkalmazkodniuk kell a változó körülményekhez, de nem a természet ellen, hanem közösen együttműködve.
– Módszereinket egyre inkább át kell/kellett értékelnünk, a szántás nálunk abszolút szóba sem jöhet, elkerülünk minden olyan tevékenységet, amely szárítja a földet. Még akkor is, ha nem fog jól kinézni a kert, az a fontos, hogy élet legyen a kertben, hogy élőlények legyenek, amelyek megtartják az egyensúlyt, és védenek a kártevők ellen. Mivel egyre melegebbek a telek, bizonyos bogarak lárvái nem fagynak meg, a növényeket pedig egyre több bogár támadja. Ellenük csak természetes ellenségeik tudják megvédeni a növényeinket, például a katicabogár, amely eszi a rózsákról a tetveket, és madarakat kell idecsalogatni, hogy a kukacokat ők szedjék le az almafáról – vallja Emese.
Ugyanakkor a vízgazdálkodás is fontos prioritás a kertben, odafigyelnek arra, hogy gyűjtsék az esővizet – még akkor is, ha nagyon jó kút és patak van a területükön, ezt mégis hasznosnak tartják. A közeljövőben szinte biztos, hogy szükségessé válik még több gyümölcsfa ültetése, pedig nagyon nehéz megművelni a talajt akkor, ha kerülgetni kell a gyümölcsfákat.
Emese kertje több mint családi vállalkozás, élő példája annak, hogyan lehet egy nő, egy anya és egy vállalkozó összhangban a természettel egy kis területen. Számukra nem az anyagi bevétel az elsődleges motiváció, hanem az, hogy igazi szenvedéllyel végezzék a kert művelését.
– Ez soha nem lesz egy olyan vállalkozás, amely lehetővé teszi, hogy hónapokra elutazzunk nyaralni. Itt nap mint nap jelen kell lenni, számunkra a kert jelenti azt a helyet, ahol megtaláljuk a belső egyensúlyt, örömforrást és életcélt, a mi „Hawaii”-ink a saját Csodakertünk – összegezte gondolatait Emese.
Horváth-Szőke Tímea és a Sajtmánia műhely története – kézműves sajtos modern szemlélettel fűszerezve
Erdélyben egyre nagyobb teret hódítanak a minőségi kézműves sajtok, amelyek megbízható forrásból származnak, és az ízviláguk is fantasztikus. Jó példa erre a nyárádszentmártoni Horváth-Szőke Tímea, akinek története inspiráló, hogy hogyan lehet egy vidéken élő fiatalnak sikeresen beindítani egy olyan vállalkozást, aki a hagyományok tiszteletben tartása mellett folyamatosan új utakat keres.
– A sajtkészítés szeretete gyermekkoromig nyúlik vissza, a szüleim juhtartással foglalkoztak, és hagyományos sajtot, túrót, telemeát, ordát készítettek. Már gyerekként megszerettem ezt az egészet, de már akkor tudtam, hogy én másfajta tejtermékeket is szeretnék készíteni. Később jártam néhány tanfolyamra, ahol megtanultam többféle sajt elkészítési módját. Most már két kislány mellett készítem a sajtokat, így kevesebb időm jut rá, persze van segítségem, de a sajtkészítés nagy részét még mindig én végzem – meséli Tímea, aki a családi gazdaság hagyományait folytatva saját termékekkel kezdett el kísérletezni, amit a vásárlók nagy örömmel fogadtak. Az ehhez szükséges tejet a Szőke Tanyán, illetve a környékbeli legelőkön tartott tehenek és kecskék biztosítják, a családi vállalkozás minden terméke helyi alapanyagból készül, pasztörizálatlan tejből, így őrzi meg a tej eredeti zamatát.
Friss, érlelt és füstölt termékválasztékok egy fenntartható kisgazdaságból
A saját gazdaságából származó tejfeldolgozás során három kategóriában készülnek a sajtok: friss sajtok, félkemény sajtok és félkemény forrázott-füstölt sajtok. Ezeken belül is többféle ízesítés szerepel kínálatában, nagyon gyakoriak a fűszeres verziók.
– A legnépszerűbbek a medvehagymás, csilis, aszalt szilvás és vörös áfonyás sajtok, de a friss hagyományos sajt is nagy kedvenc a vásárlók körében – meséli az édesanya, aki számára a napi teendők összehangolása igazi kihívást jelent, de megéri, hiszen ez számára nemcsak munka, hanem örömforrás, hosszú távú cél. – Amikor tudok dolgozni a sajtműhelyben, számomra az jelenti a kikapcsolódást. Szeretek napról napra erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy a kihívások közepette is bebizonyíthassam, hogy mennyire jó és hasznos dolog ezt csinálni – vallja.
Életében a sajtműhely iránti elkötelezettsége és szeretete mellett a család nagyon fontos szerepet játszik. Éppen ezért most már inkább azokat készíti a leggyakrabban, amiket a vásárlók nagyon szeretnek, és aminek az elkészítési folyamata is „könnyebb”, nem annyira időigényes, még így is körülbelül 15-féle sajt található meg a műhelyben. Néhány termék készítése kimaradt, de idővel mindenképp szeretné ezeket újra feleleveníteni, hiszen a vásárlói nagyon várják, de addig is hozza az elvárt minőséget, folyamatosan kiszolgálva az új és visszatérő vásárlókat.
– Idővel mindenképp hosszan érlelt sajtokat is fogok készíteni, de akkor is édesanya leszek – osztotta meg jövőbeli terveit.
Mindhárom történet igazolja, hogy a mezőgazdaság nemcsak kemény fizikai munkák sorozata, hanem komoly elhivatottságot, kitartást és közösségépítést is jelent. Az anyák szerepe ebben nélkülözhetetlen, nem azért, mert nőként másként csinálják, hanem mert hozzáállásuk és szemléletük új mintákat állít a gazdaság elé. Így lesz az anyaság a legnagyobb vállalkozói erőforrás!
Sikó Tímea