Nemcsak szakmai tudá­sukat mélyí­tették el, hanem új ismeretekre is szert tettek és számos élménnyel gazdagodtak, mi­közben Debrecen városát is felfedezték a sapientiás fordító és tolmács mesterszakos hall­gatók a kéthetes Erasmus+ mobilitási programban.
Megismerkedtek a Deb­receni Egyetem oktatóival, és intenzív képzésben vettek részt fordításelméletből meg -gya­korlatból. Tanultak az átváltási műveletekről, a fordítás tör­ténetéről, valamint kisfilmek feliratozásával is foglalkoztak. A tanórák nemcsak szakmailag voltak tartalmasak, hanem interaktívak is voltak: egyes alkal­makon játékos feladatok, például rajzolt idiomák kita­lálása színesítette a munkát. A szünetekben lehetőség nyílt megismerni az egyetem tör­ténetét és épületét is.

A reggeltől délutánig tartó egyetemi órák mellett jutott idő a város felfedezésére is. Baráti összejövetelek, közös plázázások, mozizás, filmezés a kollégiumi szobában, va­sárnapi mise a Szent Anna-székesegyház falai között, késő esti séták a Piac utca környékén, valamint be­szél­getések a Black Sheep Coffee kávézóban – ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy él­ményekben gazdag legyen az ott-tartózkodás.
Számomra az egyik leg­különlegesebb élmény a Med­gyessy sétány volt, a deb­­receni Nagyerdő egyik legszebb ré­sze, ahol az irodalmi élet jelentős alakjaival ta­lál­koz­hattam: az Arany János-, Krúdy Gyula-, Ady Endre-, Wass Albert-, Fazekas Mihály- és Szabó Lőrinc-szob­rot is megcsodálhattam.

– Dr. Csatár Péter órái tet­szettek a legjobban. Bár ne­­­héz anyagot adott le, stí­lu­sával és történeteivel rend­­kívül szórakoztatóvá tet­te az előadásokat. A Deb­re­­­­­­ceni Egyetem falai között tanulni különleges érzés: a gyönyörű, klasszikus épü­let az üvegkupolájával olyan, mint­ha egy hollywoodi film főszereplője lenne a szem­lélődő – osztotta meg élményeit Bir­talan Alexandra elsőéves mesterszakos hallgató.
Papp Péter hallgató szá­mára szintén Csatár Péter órái voltak a leg­emlékezetesebbek:
– Amellett, hogy nagyon szó­rakoztató, nagy tárgyi tu­dása van, és a száraz el­méletet is mindig fel tudta dobni humoros, hétköznapi példákkal – mondta Papp Pé­ter, aki élményként emelte ki az Aquaticum Debre­cen meg­látogatását is: – Nagyon érdekes volt a környezet, a csúsz­dázás pedig egyszerre volt kicsit ijesztő és rendkívül iz­galmas.
Balázs Zoltán számára ma­ga a város nyújtotta a leg­na­gyobb élményt, külö­nösen a mozizások.
– Egy magyar dokumen­tum­filmet néz­­tem meg elő­ször a Cinema City debreceni mozi­jában, Juta­lom az esőért cím­mel, amely egy holokauszttúlélő idős nő történetét mutatta be. A másik film a Marty Supreme volt. A vetítés előtt derült ki, hogy szinkronos jegyet vettem, de végül nem bántam meg. Külön jó érzés volt, hogy egy idegen városban sem ma­radtam egyedül – az utcán, át­-
szállásoknál, buszra várva mindig ott voltunk egymásnak – részletezte a hallgató.