Már ismerősként ér­kez­zenek az egye­temre az első­éves hallgatók, ez a gólyatábor célja – fogalmazott Szabó Zoltán  Lajos, a HÖK alelnöke. A prog­ra­mokat úgy állították össze, hogy a játékok erősítsék a csa­pat­szellemet, míg a kvízek és a honfoglaló típusú feladatok a kreatív gondolkodást. „A tá­bor legnagyobb sikere szá­momra az utolsó napon ké­szült közös fotó volt, amikor azt láthattam, hogy a gólyák mekkora lelkesedéssel kezdik el egyetemi éveiket.”
A szervezők mellett a men­toroknak is jelentős sze­­repük volt, hiszen ők se­gítették a beilleszkedést in­­­­formációval, és meg­te­rem­­­tették az ismerkedés le­he­tőségét. Közülük sokan ma­­guk is tavalyi gólyák voltak. „Gólyaként annyira pozitív élmény volt számomra a tábor, hogy eldöntöttem: szeretném ezt az élményt átadni má­soknak is” – mesélte Szabó Dó­ra másodéves szociológia sza­kos hallgató. Ugyanakkor ez a szerep egyfajta felelősség is, hisz „egy egész csapatot vezethetsz, és elindíthatsz egy új baráti társaságot” – emelte ki Kocsis Márk másodéves ál­talános köz­gazdaság szakos hallgató.

A gólyák számára a tábor az első nagy közösségi élményt jelentette. „Szerettem volna új embereket megismerni… egy nagyon jó csapat fogadott, és tudtam, hogy jó helyre jöttem” – mesélte élményeit Somodi Anita-Sharon elsőéves Kom­munikáció és PR szakos hallgató. 
Fülöp Milán elsőéves Gaz­dasági informatika szakos hall­gató pedig hozzáfűzte: „Azért döntöttem, hogy el­me­­gyek, mert sokan aján­lották, és nem bán­tam meg. Meglepődtem, hogy min­den­ki mennyire nyi­tott.” A gó­lyák üzenete a követ­kező év­folyamoknak egyér­­tel­mű: „Min­­­­­­den­képpen men­jetek el, mert rengeteget segít, hogy már ismersz másokat, és nem egyedül csöppensz bele az egye­temi életbe” – mondta Fejes Vivien elsőéves könyvelés és gaz­dálkodási informatika szakos diák.
Tusnádfürdő három nap­ra valóban apokaliptikus dísz­letbe öltözött, ahol sokak szá­mára a csapatjátékok és a spor­tos kihívások voltak a leg­e­m­lékezetesebbek, míg mások az éjszakai buli­kat emelték ki. De a be­számolókból egy­értelműen kirajzolódik: a gólyatábor valódi értéke az a közösségi élmény, amely­ből mindenki magával visz valamit – barátságokat, tör­téneteket vagy egyszerűen csak azt a biztonságot, hogy az első napokban nem idegen arcok fogadják.