Az otthonteremtés ma már jóval többről szól, mint a megfelelő bútorok és burkolatok kiválasztásáról. Egyre többen szeretnének olyan lakókörnyezetet kialakítani, amely nem egy lakberendezési katalógus lapjairól köszön vissza, hanem a saját életükről, ízlésükről és történeteikről mesél. A tökéletesen összehangolt, személytelen enteriőrök helyett a karakteres, rétegzett és egyéni megoldások kerülnek előtérbe.

A személyesség egyik legfontosabb eszköze a régi és az új találkozása. Egy örökölt komód, egy bolhapiacon talált tükör vagy a nagyszülőktől megőrzött kerámia különleges hangulatot adhat a mai, letisztult bútorokkal berendezett térnek. Nem szükséges, hogy minden tárgy egyetlen stílushoz igazodjon. Éppen az eltérő korszakok, anyagok és formák párbeszéde teszi izgalmassá a lakást. Egy régi fotel új kárpittal, egy felújított étkezőasztal vagy egy kortárs lámpa mellett elhelyezett kézműves váza olyan összhatást teremthet, amelyet készen nem lehet megvásárolni.

Az anyaghasználatban is egyre nagyobb szerepet kap a természetesség. A fa, a kő, a lenvászon, a gyapjú, a kerámia és a különböző tapintású vakolatok nemcsak látványukkal, hanem felületükkel is gazdagítják a belső tereket. A kissé egyenetlen, kézzel megmunkált felületek, a fa erezete vagy a természetes kő rajzolata éppen attól szép, hogy nem teljesen szabályos. A lakberendezésben így a látvány mellett az érzékelés is fontosabbá válik: milyen érzés végigsimítani egy asztallapon, mezítláb járni a padlón, vagy egy puha, természetes textilbe burkolózni?

A színek világában szintén a melegebb, földközeli árnyalatoknak jut nagyobb szerep. A homokszín, a terrakotta, az olívazöld, a barna különböző tónusai és a törtfehér nyugodt alapot adnak a berendezésnek.

Ezek mellett azonban bátran megjelenhet egy-egy erőteljesebb szín is: egy mélykék fotel, bordó kiegészítő vagy karakteres műalkotás. Nem feltétlenül kell minden falat és bútort semleges árnyalatban tartani ahhoz, hogy harmonikus legyen az összkép. A lényeg az arányok megtalálása és az, hogy a választott színek valóban illeszkedjenek a lakók személyiségéhez.

A világítás külön fejezetet érdemel. Egy jól berendezett otthonban nem egyetlen mennyezeti lámpa gondoskodik a fényről, hanem több, különböző feladatot ellátó fényforrás. A központi világítás mellett fontos szerepet kapnak az olvasólámpák, az állólámpák, a falikarok és a bútorokba épített rejtett fények. Ezekkel a helyiség hangulata napszakonként változtatható, a fény pedig kiemelheti a textúrákat, a képeket vagy egy-egy különleges bútordarabot. A meleg fényű, szabályozható világítás különösen az esti órákban teremthet meghitt atmoszférát.

A személyes otthon kialakításához a dekoráció is hozzátartozik, de nem feltétlenül a mennyisége számít. Egy gondosan kiválasztott festmény, néhány könyv, kézműves kerámiák, családi fényképek vagy utazásokról hazahozott emlékek sokkal többet mondhatnak a lakókról, mint egy egész polcnyi, pusztán díszítő céllal vásárolt tárgy. A növények szintén fontos szereplői lehetnek a belső tereknek: életet visznek a helyiségekbe, lágyítják a bútorok és burkolatok szigorúbb vonalait, és természetes kapcsolatot teremtenek a külvilággal.

A legfontosabb talán az, hogy az otthon ne egy folyamatosan változó divatirányzat bemutatótere legyen. A jól működő enteriőr nem feltétlenül hibátlan vagy minden részletében összehangolt. Inkább olyan hely, amelyben a tárgyaknak történetük van, az anyagok kellemesek, a fények alkalmazkodnak a mindennapokhoz, és minden helyiségben felismerhető valami a benne élőkből. Az egyediség ugyanis nem feltétlenül drága bútorokban vagy különleges dizájntárgyakban rejlik, hanem abban, ahogyan a rendelkezésünkre álló teret a saját életünkhöz alakítjuk.