A Vasárnapi Ujság 1854–1921 között Pesten megjelenő képes hetilap, nevében a kolozsvári Vasárnapi Ujság élt tovább, amelyet húsz évvel előtte, 1834-ben az Erdélyi Kaszinó alapított, és 1848-ban szűnt meg. A sajtótörténet az első magyar ismeretterjesztő lapként tartja számon. Példáját követi pesti utódja, amelynek népszerűségét mutatja, hogy példányszáma néhány héttel az indulás után már meghaladta a háromezret, egy évtized múlva pedig hétezer megrendelője volt. A lap újdondászai – ma hírszerkesztőknek nevezzük őket – érdekes, olvasmányosan megírt újdonságokkal szórakoztatták az olvasókat. A közéleti események és tudástár mellett olyan külföldi „úri” hóbortokról is írtak, amelyek mára világszerte mindennapi szokássá, azaz tartósított bolondsággá váltak – ez a tea- és kávéivás, amely sokaknak a reggeli rituálé és a társasági élet elmaradhatatlan része.

Vasárnapi Ujság, 1854. május 7.: „Azon italból, melyet telivér magyar ember eddigelé csak beteg állapotban ismert, mely sohasem lesz méltó, hogy nemes borainknak saruszíját megoldja, Európában óriási mennyiségben fogyasztatik. Legotthonosabb Angolországban, hol minden embernek, matróznak, napszámosnak, targoncásnak mindennapi itala, mint a legelőkelőbb lordoknak vagy bankároknak... Nálunk is nagyon kezdnek vele élni a városiak és a divat emberei, hiszen a magvanép sokkal hajlandóbb ital dolgában a pincéhez, mint a konyhához, sokkal vígabban járja a csárdást olyan ital mellett, melyet iccével mérnek, semhogy egyhamar megkívánná azt a meleg vizet, melyet latszámra [lat régi magyar súlymérték, 1,75 deka] mért aszalt fűből készítenek.” Ugyanez év augusztusában a Vasárnapi Ujság újdondásza a kávéivásról is megemlékezik: „Bizonyos növényeket aszalás helyett pörkölnek, ebből lesz aztán kifőzve a fekete leves, mely védelmet nyújthat alvás ellen és némelykor, a múltban, válás ellen is. Éppen háromszáz évvel ezelőtt nyílt meg Konstantinápolyban az első kávéház kényelmes kerevetekkel… ugyanakkor törvény is hozatott, mely szerint, ha valamely férfiú nejének a kávéitalt eltiltaná, ezen tilalom elégséges oknak tekintessék az elválásra.”

A kávétörténet szerint az első kávéház valóban Konstantinápolyban nyílt meg 1554-ben, de az említett törvény nagy valószínűséggel csak egy vicces legenda. Az évszázadok folyamán a hatóságok többször is próbálkoztak tilalmakkal, de nem a kávéivás mellett, hanem az elterjedése ellen. Mekkában például 1511-ben úgy gondolták, hogy a kávéivás összefüggésbe hozható a lázadó gondolkodással, és ezért kell tiltani a pórnépnek. Törökországban a kávézók megnyitását és a kávézás térhódítását többféleképpen is akarták megakadályozni, volt, hogy testi fenyítéssel, volt, hogy illegálissá nyilvánították, és megtörtént, hogy indokolatlanul magas adókkal korlátozták. A szultán 1660-ban például Mekkához hasonlatosan azzal az ürüggyel záratta be a konstantinápolyi kávéházakat, hogy a kávézást egyesek csak kibúvónak használják politikai összeesküvések szervezéséhez. Létezett a kávé dicsérete is. Nemcsak az orvostudományban, hanem a kávétörténetben is megtalálhatjuk Avicenna, a 10. században élt híres arab természettudós és orvos nevét, akinek gyógyító tudományát Európában századokon keresztül ismerték s követték, és aki írásaiban a kávét gyógyitalnak nevezte. Az európai kávéivás történetéhez egy szellemes anekdota is fűződik. Állítólag a 16. századi Itáliában a papság a pápától kérte a kávé betiltását, mert az ördögtől való pogány ital. VIII. Kelemen pápa úgy döntött, hogy előbb megkóstolja. Ízlett neki, és kijelentette: „Ez annyira finom, hogy kár lenne átengedni az ördögnek, inkább meg kell keresztelni.”

Amikor 1652-ben Londonban megnyílt az első kávéház, az angol sörgyárosok a konkurenciától tartva azt kezdték híresztelni, hogy a kávé gyengíti a férfiasságot. A legenda szerint erre nem a férfiak hagyták abba ijedtükben a kávézást, hanem az asszonyok fordultak panasszal a városi tanácshoz. A városatyák az orvosokra hivatkozva megnyugtatták a közvéleményt, hogy a kávéivás nem veszélyezteti a nemzeti népszaporulatot. A vészjósló pletyka viszont továbbterjedt, 1679-ben Marseille-ben a férfierőt védelmező asszonyok felgyújtották a kávéraktárakat.
Az úgynevezett török kávét, az ősi kávéfőzési módot, bár időigényesebb a gépi főzésnél, újabban egyre többen kedvelik és követik a kávézókban és otthon is, mert krémesebb az ital állaga, teltebb az íze. Lisztfinomságúra őrölt kávé, cukor, víz, rézibrik, tűzhely vagy főzőlap és türelem kell hozzá. Nem elhanyagolható többletélményt jelenthet, hogy a rituálé részeként a csészékben maradt zaccból jósolni lehet.