A Jacquard gépeknek külön bemutatót szentelnek. A lyoni származású konstruktőr nemigen kedvelte ezt a szakmát, de mikor apja halála után átvette annak műhelyét, akkor tehetségét a gépek fejlesztésére fordította. 1805-ben készült el találmányával Joseph Marie Jacquard, a mintákat lyukkártyákra rögzítették, s ezzel forradalmasították az iparágat. Ez a technológia később különös értelmet nyert az informatikában, jómagam is dolgoztam még lyukkártyával a Közgazdasági Egyetem Ural számítógépére. Nem volt problémamentes a zseni élete, mivel a lyoni takácsok – kenyerüket féltve – többször összetörték gépét, s magát a konstruktőrt is „megruházták”. Erről a spontán mozgalomról még bőven tanultunk A munkásmozgalom története című tantárgy keretein belül. 

Egy másik helyiségben gépeket láthatunk működés közben, ezek a masinák a 30-as évek óta szolgálnak rendületlenül. Egy mester interaktív foglalkozásokon mutatja be a technológiát, csoportok, osztályok tucatjai látogatják nap mint nap. A gyerekek ujjukon számolják a cérnaorsók tucatjait, amikből a végén a kész szövetet vehetik kézbe. 
A mintakollekció a múzeum igazi büszkesége: a mintakönyv 1,3 millió szövetmintát tartalmaz az 1790-es évektől az 1990-es évekig. 
Arról, hogy ne elméleti síkon mozogjon a látogató, a gazdag ruhagyűjtemény gondoskodik. A tágas területen berendezett kiállításrész legszebb darabjai a biedermeiertől a Strenesse termékekig terjedő időszakot ölelik fel. XIX. századi ruhák, míves törlőrongyok mellett halad a betérő, s megáll a híres, immár ikonikus ’501 farmer régi példányánál. A legtöbb érdeklődő a ruhákat kiállító teremben sétál. A bemutató az elmúlt kétszáz év öltözködését s egyben a cég termékeit reprezentálja.  Díszes egyenruhák utalnak a németek militáns hajlamaira, az 1905-ös matrózöltözék, matrózzsák mutatja, hogy e portékák a legzordabb körülmények között is megállták helyüket. A menyasszonyi ruhák, a zsakettek az ünnepeket szimbolizálják. Az 1920-as fürdőruhák még igen konzervatívak voltak, a hetvenes évek kötött fürdőruhái egy másik divatkorszak emlékei. Természetesen híres tervezők darabjai is megjelennek, mint például Gabriele Strehle. A hatvanas évektől egyre nagyobb figyelmet fordítottak a szabadidőruhákra, ezekből is szép kollekciót mutatnak be a vitrinek. Folyamatosan vetítenek korabeli filmeket, összekötve a múltat a jelennel, de a jövővel is. Külön foglalkoznak az intelligens textíliákkal, amik követik a környezet változását, így a viselőjének komfortérzete nem csorbul.
A vezetett túrák is igen izgalmasak. Foglalkoznak az öltözékkel mint a nonverbális kommunikáció részével, a divattal mint identitásteremtő faktorral.
Kifelé menet átmentünk a varrodán, ahol két szorgos hölgy dolgozott varrógépén. Szépen kidolgozott háztartási textíliák kerülnek ki kezeik közül, amiket – ha nem is olcsón – helyben meg is lehet vásárolni, otthon is emlékezve azokra az élményekre, amiket a kiállítás az odalátogatóknak nyújtott.