A demencia mára népbetegséggé vált, a világon minden harmadik másodpercben diagnosztizálnak demens személyt. Növekvő a szám, hiszen míg 2010-ben egy négyezres faluban tíz demens személy volt, 2020-ra számuk duplázódott. Tudni kell azt is, hogy a statisztikai adatok csak azokról szólnak, akiket diagnosztizáltak. Romániában a demenciával élők tényleges száma a becslések szerint megközelíti a 300 000-et, azonban közülük csupán körülbelül 35 ezer személy diagnosztizált hivatalosan. 

– Egyre többet beszélünk a demenciáról, mert ez a probléma a mindennapi élet része. És foglalkozni kell vele, mert egy olyan komoly téma, mely érinti az egyént, a családot, a társadalmat, lassan az egész világot. A demencia nem válogat, mindegy, ki hol él, ugyanazok a tünetei, ugyanaz a lefolyása, és a gyógyszeres kezelése is azonos – mondja dr. Kis Gabriella, aki a Caritas Szent Erzsébet Idősek Otthonának igazgatója. A harmincéves idősotthon demencia-statisztikájáról is szól.

– Kezdetben nem de­mens, csak idősgondozásról beszéltünk. 2010-ben volt 13 demens az otthonban, mára egy teljes részleget működtetünk 54 személlyel, középsúlyos stádiumban. Az otthonban lakó 162 idős személy 70 százaléka a demenciának valamilyen tünetét mutatja. Ennek függvényében kell átképeznünk a személyzetet is, hogy emberséges körülmények között, kellő szaktudással tudjuk fogadni azokat az érkezőket, akik a demenciával küzdenek, attól szenvednek.

Egyre fiatalabb korban

Ha demenciáról beszélünk, akkor a fő diagnózist mondtuk el: olyan szellemi leépülés gyűjtőfogalmát, amely többféle betegséget takar. A demencia fogalmán belül jelen lehet az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, a Pick-betegség, mint ahogy a kiváltó tényezőknél is fel kell sorolnunk a cukorbetegséget, a keringési, érrendszeri betegségeket, amit régebb érelmeszesedésként emlegettünk. Dr. Kiss Gabriella kutatása során száz demenciával élő személyt vizsgált. Kiderült, 10 százalékuk 58 év alatti, így a demenciáról nem beszélhetünk úgy, mint az öregkori betegségek egyike, és érdemes tudni azt is, hogy egyre fiatalabb korban jelenik meg e kór, mely a rövid távú memóriát érinti.

Figyelmeztető jelek

A demenciának három fázisáról beszélünk. A kezdeti szakaszban nem egyértelmű a tünet, hiszen a mindennapi élet része, hogy felejtünk. Az enyhe feledékenységnél is feltűnhet a családtagok számára, hogy beszéd közben az idős elkalandozik, nem tudja követni a témát, ha ő beszél, egyszer csak témát vált. Változások történhetnek a viselkedésében is, elhanyagolja az öltözködését, a tisztálkodását. A nőnél az ételfőzésnél lehet észrevenni, hogy kihagyja valamelyik hozzávalót az eledelből, a férfinél, hogy a műhelyében a pedáns rend szűnik meg, vagy bár korábban odafigyelt, hogy ne vigyen be sarat a házba, már nem húzza le az ajtóban a csizmáját. Megtörténhet az is, hogy megjelenik a pénzkezelési zavar, nem kezdi megismerni a bankjegyeket vagy elmegy az üzletbe, és más dolgokat vásárol, mint amiket tervezett. 

A szakember azt mondja, érdemes felfigyelni ezekre a jelekre, de azt is figyelembe kell venni, hogy a személy életében volt-e valamilyen trauma, alszik-e eleget, mert ezek is befolyásolják a „feledékenységet”. A demenciában személyiségváltozás történik, az érintett egyre nehezebben tudja megszervezni mindennapi életét, és ez jogosan ijeszti meg hozzátartozóit. Mit tehet? Tudomásul veszi, hogy a demencia nem egy visszafordítható folyamat, de azt sem felejti el, hogy vannak lehetőségek az állapotromlás lassítására, és van lehetőség arra is, hogy a demens személy és hozzátartozó között megmaradjon az emberséges kapcsolat. Mert a személy ugyanaz, csak a betegsége formálja át a cselekedeteit. 

Lassítani a leépülést

Érdemes orvoshoz vinni azt a személyt, aki a demencia első jeleit mutatja. Mivel ő nem érzékeli a betegségét, tiltakozhat. Ilyenkor jó, ha egyéb panaszai­ra (derékfájás, látásromlás, fáradás) válaszként ajánljuk fel az orvos felkeresését. Jó, ha az orvosnak nem a beteg előtt mondjuk el, hogy demenciát sejtünk a háttérben, mert egyébként a demens személy úgy érzékelheti, hozzátartozója ellene dolgozik. 

A világ minden táján ugyanaz a betegség lefolyása és a kezelés is, érdemes az orvos javaslatára elkezdeni a gyógyszeres kezelést is, amely lassítja a leépülést. A gondozó hozzátartozót stresszként érintheti a diagnózis, mint ahogy a beteg megváltozott viselkedése is. A szakember szerint csak árt a kapcsolatnak a számonkérés, a furcsa viselkedésekre tett megjegyzés, az elvárás, követelés, utasítás, ezzel csak a szakadék növekszik a két ember között. Érdemesebb elfogadni, hogy a beteg egy más dimenzióban él, tiszta és zavart időszakokkal olyan gyors váltakozással, hogy egy demens személy egy napon belül a kór mindhárom fázisába kerülhet. A gondozás emberfeletti feladatára érdemes felkészülni, ezt szolgálják a 2018-ban Romániában Kis Gabriella által létrehozott Alzheimer cafék, amelyek immár Erdély 17 településén elérhetők (www.alzheimercafe.ro), de személyes beszélgetést is lehet kérni a demenciakutatótól és szakmai csapatától.  

Megértő gondozás

A megértő, elfogadó gondozás a titka a békés kísérésnek, amit érdemes megtanulni a beteg érdekében, de ugyanakkor azért is, hogy a gondozó családtag bele ne betegedjen a kísérésbe, ne érje sokként, amikor hozzátartozója azt mondja, haza kell mennie, mert várja az édesanyja, aki egyébként több éve halott, vagy amikor megkérdezi saját lányát, fiát, hogy az kicsoda és mit keres az ő házában. Emberként támogatni az embert, túllátva a betegségén – ezt javasolja Kis Gabriella, aki a sorozat következő részében arról is szól, hogy mit tehet a gondozó, ha hozzátartozója elveszti kapcsolatát a valósággal. 

A szakember üzen a d­eme­nciával élők gyermekeinek is: 

– Gyakori kérdés, hogy örökölhettem-e a demenciát szülőmtől. Kis százalékban bizonyított az öröklődés, de tény, hogy az ettől való félelem, az aggódás növelheti a demencia kialakulásának kockázatát. Nem kell felvennie azt a kabátot, amit édesanyja, édesapja viselt. A családtag felelős önmagáért, akkor teszi a legjobbat prevencióként, ha figyel a terhelődésére, nem halmozza fel a konfliktusait, a feladatait leosztja, kipiheni magát, ha vannak barátai és a munkán túl olyan tevékenységei, melyekben örömét leli. Ha reménnyel, derűvel éli az életét.