– Hogyan illeszkedik a HUNOR program Magyarország hosszú távú tudományos és technológiai stratégiájába?

– A magyar kormány 2021-ben fogadta el Magyarország űrstratégiáját. Ebben igyekeztünk felvázolni azokat az irányokat, amelyekben Magyarország reálisan és sikeresen előre tud lépni a 21. század egyik legfontosabb technológiai szektorában, az űrkutatásban. A számos cél között egyike volt az, hogy újra visszatérjünk az emberes űrrepülés területére, ahol egyszer már Magyarország jelen volt. Sőt, ha Charles Simonyira is gondolunk, mint magyar nemzetiségű honfitársunkra, akkor Kapu Tibort megelőzően már két magyar nemzetiségű ember volt a Kármán-vonal fölött. De itt volt az ideje, hogy ezen a területen újra megmutassuk, mire vagyunk képesek. Ez most a HUNOR program által nagyon jelentős és sikeres projektekben valósult meg, úgyhogy büszkék lehetünk arra, hogy mint Kapu Tibor fogalmazott az űrállomáson: ezzel a programmal Magyarország éveket lépett előre ebben a technológiai ágazatban.

– Milyen konkrét tudományos, gazdasági vagy akár diplomáciai eredményeket várnak ettől a küldetéstől?

– A tudományos eredmények nagyon jelentősek. Az Axiom-misszióban ez a küldetés tartalmazta a legszélesebb portfóliót. A hatvan kísérlet közül huszonötöt a magyar kísérletek tettek ki, és a jövőben további olyan kísérleteket küldünk fel az űrállomásra, amelyek szintén a HUNOR-program részét képezik. A háromhetes küldetés során Kapu Tibor volt az egyik legelfoglaltabb űrhajós. A program gazdasági vetületei is rendkívül jelentősek, hiszen az elvégzett kísérletek tíz különböző tudományágat érintenek. Például sikerült tesztelni egy új típusú sugárzásmérőt. Ez sem a fejlesztői kör, sem pedig maga a műszer tekintetében nem kapcsolódik a korábban jól ismert régi pilleműszerhez: teljesen új fejlesztés, egy új kisvállalkozás munkája, és óriási siker. Hasonló volt a Debreceni Egyetem által megrendelt növénykísérlet is. Paprikabúza- és retekmagokat csíráztattak és neveltek Tiborék. Elképzelhető, hogy a mostani, klímaváltozás okozta agrárkihívásokra egy-egy ilyen kísérlet a jövőben jelentős választ adhat. Tibor élettani kísérleteket is végzett, és ő maga is folyamatos vizsgálat alatt állt. Tudományos szempontból önmagában is eredmény, hogy minden ember, aki hosszabb időt tölt súlytalanságban, a vizsgálataival együtt a tudományos portfólió részévé válik.

– És hogyan látja, mennyiben szolgálja ez a program a magyar űripar fejlődését, és kik a legfontosabb ipari partnerek?

– Rengeteget adott hozzá: az egész ágazat éveket lépett előre. A kísérleteket október 31-ig részletesen is meg lehet tekinteni Budapesten, a Millenáris Park G épületében működő Huniverzum látogatóközpontban. A program partnerei a részt vevő magyar kutatóintézetek, egyetemek és cégek, továbbá a Nemzetközi Űrügynökség, az amerikai Axiom Space, illetve számos nemzetközi szakember, aki érdeklődik az eredmények iránt. Az űrkutatás világa egyszerre rendkívül izgalmas és óriási jelentőségű, ugyanakkor hatalmas tudást, tapasztalatot és valódi képességeket követel meg. Itt nem elég elképzelni és megígérni valamit, a megvalósítás magas szintű sztenderdek mentén történik. A HUNOR programban ez sikerült: kézzelfogható, valós eredmények születtek, amelyek mindenki számára láthatók.

– Hogy van Kapu Tibor?

– Örömmel jelenthetem, hogy kiválóan. A tartós súlytalanság idején remekül teljesített: jól alkalmazkodott, és még aludni is nagyon jól tudott, ami teljesen egyéni adottság, és csak akkor derül ki, amikor valaki valóban felkerül az űrállomásra. Tibor kiválasztása és kiképzése rendkívül jól sikerült, nagyszerűen bírta a terhelést. Azt mondta visszaérkezésekor: talán minden egyes sejtjét külön meg tudta volna számolni. Tibor fantasztikus ember. Most már teljesen jól van, hamarosan hazatér Magyarországra.

– Ha megenged egy személyes kérdést: milyen gyökerekkel kötődik Székelyföldhöz?

– Édesapám, dr. Ferencz Csaba Csíksomlyón született 1941-ben. Ha úgy tetszik, én Székelyföldre hazajárok, hiszen nagyon sok családtagom itt él. Erdély és Székelyföld a szívem közepe. Szeretettel gondolok nagyapámra, Ferencz Gyárfásra, Erdély egykori ismert értelmiségi újságírójára. A Brassói Lapoknál és a Székely Népnél is dolgozott. Zsögödi Nagy Imre festőművész édesapám keresztapja volt, Dsida Jenő pedig nagyapám munkatársa és barátja. Sok beszélgetésük – sőt, néha vitájuk – hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi magyar értelmiség erősödjön, és az itt élő magyarság megőrizze öntudatát és kultúráját. Ez számomra rendkívül fontos.

– Milyen gyakran látogat haza, és hogyan látja a székelyföldi tudományos életet?

– Ha tehetem, minden csíksomlyói búcsún részt veszek, ha nem, akkor az szívfájdalom számomra. Különben, amikor csak lehetőség nyílik, mindig hazajövök. Sokszor meglátogatom az itteni MCC-s műhelyeket is, és kifejezetten jó kapcsolatom van az erdélyi értelmiséggel és egyetemi kutatókkal. Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar és a román nemzet között itt értékteremtő hídfőként él egy csodálatos közösség. És tényleg nemcsak lélekben, hanem a családfámon keresztül is élő kapcsolattal kötődöm ide, ezért rendkívül hálás vagyok a Jóistennek, akinek áldását kérem mindenkire.