Basa János 1944. június 4-én született Csík­szeredában. Műkorcsolyázóként kezdte sportolói pályafutását az ötvenes években a híres Horosz-féle csapatban, majd Szabó Pista bácsi ifi csapatában kezdett el hokizni. Olyan társakkal játszhatott egy csapatban, akiknek nevével még sokat találkozunk a csíki hoki történetében: Császár Jenő, Holló Gábor, Nagy Gábor, Mezey Imre. 1963-ban ez a csapat, legyőzve a bukaresti korosztályos ellenfelét, elhódította az ifjúsági bajnoki címet. Pár hétre rá a felnőttek is megszerezték a csíki hoki ötödik bajnoki aranyérmét, így hát teljes volt az öröm a Hargita lábánál. Akkor még senki nem sejtette, hogy 34 évet kell majd várni egy ilyen teljesítmény megismétléséhez. Üröm az örömben, hogy az alakuló Dinamo a katonakorba kerülő fiatalokból szinte a fél csapatot belügyi bakaruhába parancsolta. Húszévesen már román felnőttválogatott. Az 1966-os Universiadén fantasztikus eredményeket ért el a válogatott (győzelmek Kanada 5-0, Finnország 9-0, Olaszország 11-0 ellen, 1-1-es döntetlen a Szovjetunióval és egyetlen vereség, 3-8 a csehszlovákoktól). 1966–1975 között minden világbajnokságon részt vett. ,,1975-ben a szapporói világbajnokság után visszavonultam – nyilatkozta Basa –, 1976-ban újra korcsolyát kötöttem, hogy segítsem a csíki csapatot. Még hazajött Texe István és Borbáth Andris, és akkor visszahoztuk a csíki jégkorongot a második helyre az egy évtizedes bronzkorszakból.’’ 1977–1978 az első szezon, amikor már vezetőedzőként állt a csapat élére. A 1980–1981-es szezonban Mezey Imrével, 1983–1984-ben Bartalis Lajossal, majd 1985-től egyedül látta el a Sportklubnál a vezetőedzői teendőket egészen az 1990-es változásokig. Ő volt az egyetlen, aki az általam rendezett dokumentumfilmben vállalta az igazság kimondását: ,,Sajnos a kommunista rendszer nem engedte, és megmondták a szemünkbe, hogy nem lehetünk bajnokok, mert magyarok vagyunk, és ugyanakkor a Kommunista Párt részéről Nicolae Constantin, aki a KISZ-szervezet központi bizottságában dolgozott Nicu Ceauşescuval (Nicolae Ceauşescu államfő fiával) együtt, azt is hozzátette, örvendjünk annak, hogy másodikok lehetünk. Ilyen idők voltak, ilyen felfogásuk volt. Szóval, nagyon-nagyon nehéz volt. Nagyon jó csapatunk volt. Itthon vertük őket, viszont Bukarestben szinte egy mérkőzést sem lehetett megnyerni.’’

Texe István 1947. június 6-án született Csíkmadarason. A pedagógusházaspár fia már tizennégy évesen a csíkszeredai Lendület ifi csapatában jeleskedett. Mint országos ifjúsági bajnok került a Dinamóhoz. Alig tizenkilenc éves múlt, amikor részt vett az 1966-os Torinói Universiade játékokon. A román csapat Szovjetunióval és Magyarországgal kerül egy csoportba. Az első mérkőzésen nagy meglepetésre egy Basa–Texe kombináció után az utóbbi kiszúrta a szovjet hálót, és a zömében székelyföldiekből álló együttes 1–1-es óriási meglepetésdöntetlennel fejezte be a találkozót, és végül a második helyen Kanada és Csehszlovákia előtt végeztek a főiskolás világbajnokságon. Texe ekkor már a nagyválogatott oszlopos tagja. 
A zágrábi (1966) és bécsi (1967) B csoportos vb-n másodikok, ezüstérmesek. Egy gondolattal (rosszabb gólarány) maradtak le a világ elitjébe történő feljutást jelentő A csoportról (akkor még 8 csapat játszott az elitligában). Texe fontos gólokat szerzett a svájciak (4–3) és a lengyelek (3–3) elleni találkozókon. A grenoble-i olimpia évében egy kanadai felkészüléssorozaton vett részt a válogatottal (a házigazda Kanadától 6–1-re, az egykori NHL-es profi bajnok Red-Wingstől 7–2-re kaptak ki). Az ötkarikás játékokon legyőzik az osztrák (3–2) és a francia válogatottat (7–3), és a 12. helyen végeznek. Kevesen tudják, hogy Texét két kanadai csapat is megkereste, profi szerződést ajánlottak fel a madarasi fiatalembernek. Ám Texe hazatért. Sikeresen felvételizett a kolozsvári agronómiára, és így egyetemi évei alatt a Szamos-parti együttest erősítette. 1975-ben állatorvosi diplomát szerzett és végleg hazatért Csíkszeredába. Az ő és a Basa János játéka meghatározó volt, hogy 1976-ban az egy évtizedes bronzkorszak után ismét bajnoki ezüstérmet ünnepelhetett Csíkszereda. 
Fogarasi Zoltán 1942. január 11-én született Csíksomlyón. Egyetemista korában döntött véglegesen a jégkorong mellett, ugyanis jó kosárlabdázó is volt. Azon ritka jégkorongozók közé tartozott, aki 22 éves első osztályú jégkorongozó karrierje során hat csapatban is játszott. Háromszor a Dinamo színeiben, egyszer a Steaua mezében nyert bajnokságot. Hatszor vett részt világbajnokságon, és egyszer az ötkarikás játékokon. Tagja volt a főiskolás vb-n ezüstérmet nyert csapatnak. Az Akarat aranykorában (1960–1963) a bukaresti csapatokat erősítette. 1982-től a sepsiszentgyörgyiek edzője. 1987-től családjával Svédországban él. 

1972: Szapporo

32 évvel első jelentkezése után a felkelő nap országában lobbant fel az olimpiai láng. A nyitónapot szokatlan módon egyhetes vita előzte meg: a NOB vezetősége mintegy 40 sportoló amatőr státusát vizsgálta meg. Végül egyedül a háromszoros világbajnok Karl Schranz osztrák síző indulását vétózták meg . Érdekesség: 26 év múlva az 1998-as naganói játékokon Kanada legjobb NHL-es profi játékosaival léphetett jégre a világsztár az évszázad sportolója címet magkapó Wayne Greckyvel az élen. A játékok óriási meglepetését egy 19 éves keletnémet síző, Ulrich Wehling okozta, aki élete első komoly felnőttversenyén aranyéremmel robbant be az északi összetett mezőnyében. A nőknél a szovjet Galina Kulakova három számban is nyert. A gyorskorcsolyázók mezőnyét a hollandok uralták. Ard Schenk háromszor állt a dobogó legmagasabb fokára. A nemzetek éremtáblázatán a szovjetek mögött a keletnémetek végeztek. Norvégia harmadik lett.
Magyarországot egyedül Al­más­sy Zsuzsa képviselte. Egy hellyel javította ’68-as sze­rep­lését, ötödik lett. Román szí­nekben indult a műkorcso­lyázó Fazekas György, aki Bu­ka­restben született 1958. január 2-án. Ezüstkanállal a szájában született, ugyanis édesapja Fazekas János „Tátá’’ a kommunista párt legfelsőbb döntőhozó szervének, a Kommunista Párt Központi Bizottság végrehajtó bizottságának (8 tagos csúcsvezetés) tagja volt. Amikor Gyurika és a másik minisztersarj – Elena Mois – megjelent a fővárosi vagy csíkszeredai jégpályán, borult a hónapokkal előre megtervezett jégprogram, hiszen a mindenható miniszterelvtárs-ivadékok mindenben prioritást élveztek. Fazekas György 1971-ben megnyerte az országos bajnokságot és 18. helyen zárta az Eb-t (22 induló közül). 1972-ben negyedszer nyeri a hazai bajnokságot, ismét 18. az Eb-n. Az olimpiát 17. helyen zárta, ami jó eredmény az akkori romániai lehetőségeket tekintve. Az olimpia után  részt vett két vébén: Pozsonyban 23., Münchenben 24. lett. Viszonylag fiatalon abbahagyta a korcsolyát.