A korábban közösségi erővel kiépített helyi veze­tékrendszerek, amelyeket a települések határában befogott forrásvizek töltenek fel, mára nem képesek fedezni sem a farcádi, sem a szé­kely­lengyelfalvi lakosok teljes vízszükségletét. Ugyanis miközben a lakosság száma, és ezzel együtt a vízfogyasztás nőtt, a felszínközeli források hozama apadt: Szé­kelylengyelfalván aszályosabb időszakokban előfordul, hogy a háztartások csak heti két alkalommal jutnak vezetékes vízhez. A helyiek igyekeznek felelősen megosztani készleteket: egyik nap a település alsó, másik nap a felső része kap vizet. Ráadásul a helyzetet az is nehezíti, hogy a több mint harminc éve lefektetett vízhálózaton számos meghibásodás keletkezik, így folyamatosan figyelniük kell, hogy van-e szivárgás valahol – mondták lapunknak a falubeliek. Farcádon is hasonló nehézségekkel küzd a lakosság, ezért a felsőboldogfal­vi községvezetés elindította mindkét település vízhálózatának terveztetési folyamatát. A szándék az volt, hogy az új vízközműhálózatok megépítésére európai uniós forrásokat hívnak le. 

Bögrével a mosógép mellett, tusolás vederből

Székelylengyelfalván egy mára nagyjából kétszáz fősre gyarapodott lakosságot látna el egy több mint harminc évvel azelőtt, közmunkával kiépített, helyi forrásokat befogó vízvezetékrendszer. Állapota az évek során sokat romlott, de lakossági összefogással máig tatarozzák, fenntartják. Csakhogy egyre többen költöznek a településre, és a faluban működik egy nagyjából száz gyermeket oktató iskola is – így a fogyasztás folyamatosan nő, miközben a befogott források hozama nem. 

– A meglévő hálózatra már két másik forrást is rákötöttünk, de a település az aszályos időszakban így is vízhiánnyal küzd. Átlagosan ötven köbméter víz áramlik be a vízgyűjtőbe, ami, ha takarékosak vagyunk, akár még elég is lehetne, de gyakran elszakad a régi vezeték, ilyenkor pedig órák alatt elfolyik a falu összes vize

– vázolta helyszíni szemlénkkor egy helyi lakos. Egy másik megjegyezte: sokszor a tisztálkodás nehézkes, a mosás napokig nem megoldható, mivel „hörögnek a csapok”. 

– Amikor van víz, elindítom a mosógépet. De állok mellette, és amikor eltelik húsz perc, és a gép vizet szívna, egy csuporral töltöm az adagolójába a vizet, mert a vezetékben már nincs

– panaszolta. 
Egy harmadik helybéli szerint hónapok óta egy akkumulátoros mobil zuhanyzótelep segítségével tisztálkodnak, mivel a vezetékben nincs akkora nyomás, hogy a tusoló működni tudjon. 

Hörgő csapok, zúgolódó emberek

A lengyelfalván élők a vízhiány okait eltérően látják. Többen felróják, hogy az utóbbi években beköltözött lakosok és azok, akik vendégházat üzemeltetnek, nem használják takarékosan a vizet: gyakran locsolják a gyepet, medencéket és dézsákat töltenek fel. 

– Megszólítottam az egyik vendégház tulajdonosát, hogy nem kellene a medencét a legaszályosabb időben a falu vizéből feltölteni. Azt mondta, hogy neki a vendégek jönnek, és cseppenként is meg fogja tölteni azt. Egy másik lakosnak jeleztem, hogy ne locsolja mindennap a füvet a kertjében, mikor a falu felső fele tikkad meg, de úgyis csinálja

– fogalmazott egy falubeli. 
Másik lakos arról beszélt, sokan a helyi iskolára néznek görbén, mivel szerintük ott túl sok vizet fogyasztanak, ám az iskola vízórája legfeljebb két-három köbméteres fogyasztást mutat. Állítása szerint a gyarapodó gazdaságok is hatással vannak.

– Amíg van, aki kilencven juhot a falu vizéből itat, s a kútjába ereszti a csapvizet, nem is lesz a falunak vize

– állapította meg keserűen. 

Négy kutat fúrattak, de kérdés, meddig elég 

Tavaly nyáron olyan mértékűvé vált Farcádban a vízhiány, hogy sok háztartáshoz ezer literes tartályokkal hordták ki a városból a regionális vízszolgáltató Harvíz Rt.-től vásárolt vizet – tudtuk meg Sándor Istvántól, a község alpolgármesterétől. Mint mondta, a közel négyszáz lakost számláló településen három vezeték van kiépítve: egy a falu felső, egy a középső, egy az alsó részét látja el vízzel. Azaz csak látná. 

– Az utóbbi években annyira megcsappant a vízhozam, hogy kútfúrásra kényszerültünk. A közösség összegyűjtötte rá a pénzt, és két éve fúrattunk egyet, majd a múlt évben és idén három másikat. Most ezeknek van hozama, de mivel csak néhány tíz méter mélyen lévő forrásokról van szó, kérdéses, hogy meddig lesz a vizük elegendő

– fogalmazott Sándor, hozzátéve, hogy a két település helyzetére csak a „városból kihozott víz” tudna hosszú távú megoldást adni.

Kiszerződték a tervezést, remélik, pénz is lesz majd

Zsombori Levente, felső­bol­dog­falva polgármestere – ehhez a községhez tartozik Farcád és Székelylengyelfalva – tisztában van a lakosok problémáival. Több falugyűlésen beszéltek már a vízhiány megoldásának lehetőségeiről, és a beszélgetésen túl konkrét lépéseket is tettek. 

– Folyamatban van a települések felmérése, ami után a vízhálózatok tervezése következik. Mindkét település a székelyudvarhelyi hálózatból kapna vizet, az egyik Szejkefürdő felől, a másik a Farcádi utca felől

– fogalmazott. Mint elmondta, a székelylengyelfalvi vízhálózat tervezése a topográfiai és földtani tanulmánnyal együtt mintegy 136 ezer lejbe, a farcádi 79 ezer lejbe kerül – utóbbi azért kevesebbe, mert egy részét a város területén kell kiépíteni, ugyanakkor egy útszakaszra már volt kész geotanulmány. Zsombori Levente hozzátette: reméli, ha a tervek elkészültek, rövid időn belül pályázati forrást is találnak majd a hálózatok kiépítésére is.