Romániában 2027-től ti­los lesz a csincsilla- és nyércfajok ke­res­kedelmi célból történő te­­nyésztése és leölése. A szak­­­­bizottságok és szak­ható­­ságok szerint a két év átme­neti időszak lehetőséget biz­­to­sít a tenyésztőknek vállal­kozásuk felszámolására, az alkalmazottaknak új mun­kahely keresésére – ami leg­alábbis vitatható, de miután az országban csupán néhány farm foglalkozik csin­csilla­tenyésztéssel, az is tény, hogy a szabályozás szűk réteget érint. A kérdés adott: mi vár a tenyésztőkre és az ágazatban dolgozókra? Erre keresve a választ beszélgettünk a gyer­gyószentmiklósi Nagy Sándor csincsillatenyésztővel, aki 2008-ban vágott bele ebbe a vál­lalkozásba.

– Eredetileg szórakozásként indult. Mindig is szerettem az állatokat, kíváncsi voltam, működhet-e ez a dolog

– meséli. 
A környéken senki sem foglalkozott ilyesmivel, így egy teljesen új piacot tárt fel. A Magyarországról beszerzett első csincsillacsaládok megvá­sárlása után az állománya fo­lyamatosan nőtt, ma már kétezer tenyészanyával rendelkezik, ami jelentős mennyiségnek számít az ágazatban. Nyolc al­kalmazottjával egy 1500 négy­­zetméteres telepen dolgo­zik.

Kényes munka

A tenyészetben poligám rend­szert alkalmaznak, egy bak jut 5-8 nőstényre. A kicsik szőrösen, nyitott szemmel szü­­letnek, egy anyától évente átlagosan két kölyök várható, vagyis ezer tenyészanyától közel 2000–2500 kölyök szü­letik egy esztendőben. A te­nyésztésben kulcsfontosságú a genetikai frissítés, mivel a beltenyészet jelentős minő­ség­romlást okozhat.
A csincsillaprém a világ egyik legértékesebb prémje. Érdekesség, hogy egyetlen tü­sző­ből 60-70 szőrszál nő, ami rendkívül finommá és puhává teszi a bundát.
A csincsillák rendkívül érzé­keny, éjszakai állatok. Nagyon fontos, hogy ne érje őket stressz. A megfelelő tartási kö­rülmények, a tisztán tartás és a precíz etetés elengedhetetlen a sikeres tenyésztéshez. Ahogy Nagy Sándor tömören össze­foglalta: ha nincs tisztaság, nincs üzlet.
Az etetés főként speciális tápból és lucernapelletből áll, amely biztosítja az egészséges növekedést és az elvárt prém­minőséget. A megfelelő mikro­klíma, a hőmérséklet és a páratartalom szabályozása szin­tén kulcsfontosságú, mi­vel ezek az állatok nem vi­selik jól a nagy hőmérséklet-ingadozásokat.
Másik nehézsége a bel­tenyésztés elkerülése.

– Min­dig frissíteni kell az állo­mányt, különösen a bakok esetében, különben a prém minősége romlik, és a kölykök gyengébbek lesznek

– mondta Nagy.

Prémes ügyek

A gyergyószentmiklósi tenyé­szetből évente körülbelül 3500 darab prémet adnak el. A prémek kikészítését 4-5 éve kezdték el, így a folyamatot – cserzést, csávázást – már hely­ben végzik el. A vágás fáj­dalommentesen zajlik, az állatokat elaltatják, ehhez szén-­­­dioxidot használnak.
A kikészített prémeket ügy­nökön keresztül értékesítik. 

– A csincsillaprém a nerc után a második legértékesebb. Rómában láttam, hogy 15 ezer eurót is kértek egy kabátért

– jegyezte meg érdekességként Nagy, aki kérdésünkre elárulta, hogy egy derékig érő kabáthoz 30-40 darab prém szükséges, és főleg, de nem kizárólag nők számára készülnek.
A 2027-ben hatályba lépő törvényi szabályozás tiltani fogja a csincsillatenyésztést prémtermelési célból Romá­niában.

– Hiába kínlódunk, nem tudunk mit tenni – állapítja meg Nagy Sándor. – Az állam nem biztosít semmilyen kárpótlást, pedig ezzel a megélhetésünket veszik el.

A tiltás bizonyos szem­pontból a helyi közös­ségre is hatással lesz. A gyer­gyó­szentmiklósi tenyé­szet­nél nyolc alkalmazott ve­szíti majd el a munkáját, viszont a kö­vet­kezmény ezen is túlmutat, ugyanis a csin­csilla­te­nyész­tésre ráépülő tel­jes ága­zatra is negatív ha­tással lesz, részletezi Nagy Sándor. Mint megjegyezte, nem könnyű az átállás, nagyon sok munka volt felépíteni a telepet, így nagyon rosszul érinti.

Merre tovább?

Nagy Sándor még nem tudja, milyen irányba fordul majd. 

– Ha most kellene neki­fognom, már nem csinálnám. De két évtized munkája áll mögötte, amit nem lehet egyik napról a másikra eldobni.

Az alternatívák keresése nehéz. 

– Ezeket a telepeket csin­csillákra terveztük, nem lehet más állatot belehelyezni

– ma­gyarázza. A tenyészállatok egy része nem eladható prémnek, így felmerül a kér­dés: mi történik a meglévő állománnyal, ha nincs felvevőpiac?
A csincsillatenyésztés meg­szűnése egy korszak végét jelenti. A természetben ezek az állatok már szinte teljesen eltűntek, tenyésztők nélkül pedig valószínűleg teljesen ki­halnának.

– Paradoxon, hogy épp azok a törvények, amelyek az állatok védelmére születtek, járulnak hozzá a faj létszámának drasz­tikus csökkenéséhez

– teszi hozzá Nagy Sándor.
2027 után tehát a csin­csillatenyésztés Romániában már csak történelem lesz. A hobbitenyésztőknél fog meg­maradni mutatóban né­hány példány, de az már egy más kategória. A csincsilla (Chinchilla lanigera) régebben Dél-Amerika hegyvidéki terü­letein volt honos. Észak-Chilén kívül ma már ritkán lehet vele találkozni az Andok­ban. A csincsillát kímé­let­lenül vadászták, mára ve­szélyeztetett fajjá vált.