– Miért volt fontos Önnek, hogy a 225 éve született Fogarasy Mihály püspök életútját megmutassa a ma élő gyergyói embereknek? 

– Gyergyószentmiklósiként egyértelmű a kötődésem a város nagy szülöttjeihez, emellett korábbi kutatásaim is voltak Fogarasy címerével, pecsétjével kapcsolatban, majd 2023-ban Dávid György akkori főesperes megkeresett, hogy a város 2032-ben esedékes hétszáz éves évfordulójára készülve, az egyházi vonatkozású készülődés részeként mutassuk meg Fogarasy Mihály életművét. Hosszas gondolkodás után, 2025 februárjában vállaltam el a megbízást; elkezdtem bejárni a helyszíneket, forrásokat gyűjtöttem a könyv megírásához, és tavaszra összeállt a kép, hogy melyik intézménytől mit lehetne kikutatni, tárgyként kölcsönkérni – mert a könyvvel párhuzamosan kiállítást is terveztünk. A gyulafehérvári érsekség levéltárában lévő anyagot már ismertem, de tudtam, hogy a püspök hagyatékénak értékesebb része a Batthyáneum könyvtárában van. Ezt a gyűjteményt a székesegyház déli tornyának a levéltárában őrizték, majd 1912-ben átvitték a Batthyáneumba, nem tudva, hogy fél évszázad múlva államosítani fogják azt, és az egyháznak nem lesz hozzáférése hosszú ideig. Az érsekség nyilvántartásában volt egy leltár erről a gyűjteményről, de mivel többször átrendezték azt, és a leltári számok nem egyeztek, kihívást jelentett megtalálni a gyűjtemény darabjait. Amikor mégis sikerült, ez a sikerélmény mutatta a fényt és vezetett tovább. A könyv megírásának és a kiállítás szervezésének idején nagyon sok szép emberi élményben volt részem, jó volt megtapasztalni a hazai és külföldi levéltáros-kollégák segítőkészségét. Az anyag júliusra összeállt, ettől kezdődően októberig éjt nappá téve írtam, hogy be tudjam fejezni a decemberi városnapokra a munkát. 

– A húsz fejezetre tagolt kiadvány magában foglalja a püspök tartalmas életútjának minden részletét, ugyanakkor azért különleges, mert szerzőként hangsúlyt fektetett arra, hogy az adatok, évszámok között kirajzolódjon az ember, aki számos funkciója és feladata mellett az apró dolgokra is tudott figyelni. Személyisége kidomborítása által közelebb érezhetik magukhoz a városlakók…

– Igen, nagyon fontosnak tartom egy személyiség életének feltárásakor, hogy a szerepein, a beosztásain túl érzékeljük őt mint embert. Képzeljük magunk elé a gyermekkorát, ahogy a Békény partján mezítláb szaladgál, ahogy a csíksomlyói ferences gimnáziumban, egy bentlakásszobában osztozkodik az otthonról kapott csomagon a társaival, ahogy segédkezik a csíksomlyói kegytemplom építésénél, ahogy a húszas-harmincas évei derekán Bécsben, a császári udvar káplánjaként, a schönbrunni kastély kápolnájában arisztokratákat gyóntat, jelen van a császári udvar ünnepségein. Családjában kántorok és építészek is voltak: ezt a zenei és alkotói örökséget is hordozta magában, de ugyanakkor hozta a fájdalmat is édesanyja részéről, aki több gyermeket elveszített, mielőtt nővére és ő, ötödik és hatodik gyermekként, átvészelték a csecsemők életét fenyegető járványokat, hogy megérjék a felnőttkort. El tudom képzelni, mennyire nehéz volt kapcsolatban maradnia az itthoniakkal, hiszen 64 éves koráig jóformán nem Erdélyben él, kivéve két rövidebb időszakot, 1823–1826 között, amíg Nagyszebenben káplán, majd 1833–1838-ig, amikor Gyulafehérváron teológiai tanárként dolgozik.

– Mennyire jól lehet emberalakot rajzolni írott dokumentumokból?

– A levelezéseiből sok pozitív tulajdonságára derül fény: felvinci paptestvérének írt bátorító sorokat az ottani plébánia leégése után 1850-ben, ezüstkelyhet küld a misézéshez, később, püspöksége idején kanonoknak és pénztárnoknak nevezi ki barátját. Különösen megragadott, ahogy figyelt a szórványra, személyes adományából épül fel több plébánia és templom az egyházmegyében. Nagy gondot viselt a lányok nevelésére egy olyan évszázadban, amikor nem voltak lányiskolák, felismerte annak fontosságát, hogy a gyermeket nevelő édesanyák megfelelő teológiai hitbéli tudással rendelkezzenek. A gyergyói leánynevelő intézet megalapítása után arra is gondot fordított, hogy a jó tanulók jutalomban részesüljenek, és hogy az intézetet időnként háztartási cikkekkel, fűszerekkel is ellássa. Mindezek az apróságnak tűnő cselekedetek engedik, hogy közelebb kerüljünk hozzá és gondolatformáló tevékenységéhez.

– A könyv és a hozzá kapcsolódó, száz eredeti tárgyat felvonultató kiállítás nemcsak Gyergyószentmiklós számára értékes…

– Igen, a kiállítás száz eredeti tárgyat vonultat fel, ezek többsége levéltári és könyvtári dokumentum, de vannak közöttük festmények, könyvek, pecsétnyomók, kegytárgyak, címeres emlékek, amelyek Fogarasy Mihály püspöktől maradtak meg. Mivel hoztunk tárgyakat Nagyváradról is – például egy szép kanonoki mellkeresztet, egy díszes, Grazban készült kelyhet és egy portrét, amit Szamossy Elek festett a püspökről –, ezért még a szervezés alatt megbeszéltük, hogy elvisszük a nagyváradi püspöki palotába is a kiállítást. A nagyváradin kívül a kulturális központként működő gyulafehérvári fejedelmi palotában is látható lesz a kiállítás 2026-ban. Jelenleg a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban tekinthető meg – bízom benne, hogy minél többen megismerkednek a gyergyói származású püspök hagyatékával.