Ha valaki csupán a borítója és címe alapján választaná A szerelemről és más történetek (Magvető Kiadó, 2022) című kötetet, nem ismerve a 19. század második felében született A. P. Csehov irodalmi munkásságát, talán csalódna – nem mézesmázas, a szerelem témája köré szerveződő novelláskötet ez. Mondhatni, inkább érintőlegesen találkozunk az emberi kapcsolódás ezen formájával, és talán itt érhető leginkább tetten Csehov: a mindenkori ember belső vívódásai, a lélek finom rezdülései tárulnak fel előttünk.

Csehovot a modern dráma és novella megújítójaként tartják számon. Bár ezen műfajok alapvető mozgatórugója a cselekmény és a fordulatok, az ő műveiben figyelmét és ezáltal a mi figyelmünket is a belső történésekre, test és lélek szimbiózisának motivációira, a sors és a vágy (vagy elvágyódás) örökös egymást kergetésére irányította. Mindezeket pedig egy különös atmoszféra lengi körül, nevezhetjük melankóliának vagy nosztalgiá­nak, van benne rejtett humor, líraiság, filozófia – közben pedig érthető és mélyen átérezhető marad. A csehovi hangulattal a színházba járók gyakrabban találkozhatnak, hiszen darabjai (Három nővér, Sirály, Cseresznyéskert stb.) állandó körforgásban vannak a színházak repertoárjain, a drámaiatlan drámáknak címkézett, általa olykor komédiának tervezett művek  interpretációk és adaptációk gazdag tárházát biztosítják.

Jelen kötet tizenhét elbeszélést tartalmaz, amelyet Morcsányi Géza dramaturg, a Magvető Kiadó korábbi igazgatója válogatott össze és fordított újra. Ekkora időtávlatban a fordítás kulcsfontosságú, hiszen mindig kérdés, hogyan lehet a jelenből értelmezni, befogadni, akár aktuálisnak tekinteni szövegeket, amelyek régmúlt időkről, és ami talán még fontosabb, régmúlt idők embereiről szólnak. Ebben a válogatásban egyszerre sikerült megtalálni a kortárs hang olykor erőteljesebb megnyilvánulásait (szófordulatok, szavak szintjén) és a múlt időtállóságát, a rövidebb-hosszabb novellákat tartalmazó kötetben minden olvasó megtalálhatja a maga jelenét.

Az elbeszélések szereplői között vannak falusi és városi alakok, szegények és úri társaságok, nők és férfiak, egyedül és családban élők, parasztok, orvosok stb. Ismeretlenül ismerős arcok ezek, vergődések, álmok, elvágyódás, meg nem értettség, elpazarolt életek és felismerések bontakoznak ki, megmutatva az emberi kapcsolatok gazdagságát, mindezt olykor hihetetlen önreflexióval.

Talán kategorizálni se lehetne igazán, hogy milyen témák kerülnek leginkább terítékre a művekben, hiszen van itt be nem teljesült szerelem (A szerelemről vagy az Ősszel című novellák), elherdált férj-feleség viszony (pl. A Rothschild hegedűje, amelyben elhangzik: „Egyáltalán, mért nem hagyják élni egymást az emberek?”), megöregedett szülők (Karácsony táján) stb. A rövidebb novellák közül talán a Bánat című az egyik legerősebb, egyben húsba vágó: egy fuvaros a meghalt gyermeke gyászát igyekszik kimondani magából, míg végül lovában talál hallgatóságra. A hosszabb elbeszélések közül mindenképp kiemelkedik A 6-os kórterem, amelyben egy bolondokházában orvos és páciens talál egymásra, a testbe zárt elvágyódások és a filozófiai eszmefuttatások bűvkörében a belső létezés kerül előtérbe. De van itt az abszurd felé hajló, csavaros novella is, és talán ez a szépsége egy novelláskötet olvasásának: mindenki magára találhat valahol benne, meg-megállva egy-egy elbeszélés között.

A lélek feltérképezésén túl Csehov szereplőiben és a történetmesélésben egyedi hangulatokat tapasztal meg az olvasó, a maguk tömörségében és egyszerűségében olyan mélységekhez vezet el, amelyeknél azt érezzük, bár lehetünk távol időben és térben, közel vagyunk, hiszen az érzelmek és vágyaink közösek lehetnek, nagyban nézve – a történeteink is.

Anton Pavlovics Csehov: A szerelemről és más történetek. Magvető Kiadó, Budapest, 2022.

A KALOT Olvasóklub öt városban, összesen tizenhárom csoportban működik. A klubtagok havonta találkoznak, és szakmai vezető irányításával megosztják egy-egy könyvhöz kötődő élményeiket. A klub működését Hargita Megye Tanácsa és a Communitas Alapítvány támogatja.