Gondolta volna, hogy ugyanaz az ital teljesen eltérő élményt nyújt csupán attól, hogy milyen alakú pohárba töltjük? A borospoharak formája nem esztétikai hóbort, hanem szigorú fizika és kémia. A scientificamerican.com cikke szerint a Tokiói Egyetem kutatói még évekkel ezelőtt speciális, az etanol párolgását rögzítő kamerákkal igazolták, hogy a pohár alakja közvetlenül szabályozza az alkohol és az aromamolekulák párolgását. Ez megmagyarázza, miért alakult ki a három alapvető italcsoporthoz három teljesen eltérő kehelyforma.

A vörösboros poharak öblösek és nagy kerek kelyhűek – ennek oka, hogy a testes vörösboroknak oxigénre van szükségük ahhoz, hogy a bennük lévő komplex aromák felébredjenek. A nagy felületen a bor jobban érintkezik a levegővel, a szűkülő szájszél pedig összegyűjti és közvetlenül az orrunkhoz vezeti az illatokat. Ezzel szemben a fehérboros poharak kisebbek és karcsúbbak, mert a fehérborok aromái kényesebbek, és hidegen a legfinomabbak. A kisebb kehely lassabban melegszik fel a kéz hőjétől, és a kisebb felület miatt az illékony, friss gyümölcsös jegyek sem párolognak el túl gyorsan. A pezsgőspohár – a klasszikus magas, keskeny flute – pedig a buborékok „védelmére” született, ugyanis ezekben a szén-dioxid lassan, finom gyöngyözéssel emelkedik a felszínre, miközben a keskeny nyílás csapdába ejti az aromás gőzöket, és megakadályozza, hogy az ital túl hamar elveszítse a pezsgését.