Az első javaslat: érdemes megismerkedni – legalább nagy vonalakban – a serdülőkor pszichológiájával, egyszerűen azért, mert ha valaminek – ezúttal inkább valakinek – ismerjük a működését, a belső mozgatórugóit, akkor jobban megértjük a viselkedését is, és ezen a vonalon a viszonyulás is elfogadóbbá válhat. 

Néhány alapvetés

Ez a fontos fejlődési szakasz nagyjából 12–18 éves kor között zajlik, fő jellemzői a testi változások, az érzelmi függetlenedés, a saját identitás és világnézet kialakulása, és lassan-lassan a felnőttszerep elfogadása – mondja Szalay Zsuzsanna pszichológus, iskolai tanácsadó akitől a Túlélőkalauz szülőknek címet is kölcsönöztük, ugyanis ezzel a címmel közkedvelt előadásokat tartott megyeszerte.

– A testi fejlődés, a nemi érés kihat az énkép fejlődésére, az önbecsülés alakulására is. A serdülő önbizalma a végletek között ingadozik, érzelmi viharok, indulatkitörések, sértődések, a bezárkózás időszaka ez. Gyakran keresnek a családon kívül felnőtt példaképet, miközben jelentős a kortársakhoz való kapcsolódás igénye. Új életstílusokat próbálnak ki, zajlik az önálló személyiség kialakulása

– sorolta az időszak jellegzetes kihívásait a szakember. 

Második születés

Vekerdy Tamás magyarországi pszichológus szerint „a kamaszkor egy második születés. Lelki értelemben születik meg a kamasz.” Egy másik jelentős kutató, Erik H. Erikson szerint az egyén alapvető feladata serdülőkorban az identitásképzés és a nemi identitás megszilárdítása. Szalay Zsuzsanna az identitás kialakításának feladatával való megküzdés több típusát említette. Az elért identitás azt jelenti, hogy aktív keresést követően sikerül a megfelelő saját döntéseket meghoznia a fiatalnak, önazonossá válik. A korai zárás azonban elsietett kötődést jelent (munkához, életstílushoz, párkapcsolathoz például) aktív keresés nélkül, diffúzióról pedig akkor beszélünk, ha nem kristályosodik ki serdülőkor végére, hogy mit is akar az egyén, mindenfélét kipróbál, bizonytalan a saját útjában, és a valódi elköteleződés vállalása probléma számára. Korunkra ugyanakkor jellemző az ún. moratórium, ami valamiféle késleltetést jelent, mintha az ifjú haladékot adna magának a felnőtté váláshoz. Értelemszerűen az első állapot az ideális. 

Rajongás, szex, döntés

Ahhoz, hogy azt elérje a fiatal, a szociális élete teljesen átszerveződik. Ennek jellemzői a szülőktől való fokozatos eltávolodás (szoros közelségben nem tudja megtalálni a saját identitását), lázadás a felnőttek világával szemben, a baráti kapcsolatok előtérbe kerülése, a különböző csoportokhoz való tartozás – részletezte a pszichológus. Ez utóbbi jellegzetes „kamasz dolog”, annak minden velejárójával együtt: csoportban lázadni is könnyebb, a csoport véd és ezzel csökkenti a szorongást, miközben a csoportnak saját szabályai vannak, ezzel gyakorolják a tagok a társadalmi rendben való elhelyezkedést – tette hozzá.

Idekapcsolódhat egy másik ellentmondás: miközben a fiatal önmagát keresi, egyediségre vágyik, gyakran öltözködési stílusában, viselkedésében a csoportnormákat keresi. A serdülőkor a rajongások, az ideálkeresés, a szexuális ébredés és a nagy szerelmek időszaka is. Tény, hogy a biológiai érettség és a testi szerelem kipróbálása nem jár kéz a kézben a pszichológiai érettséggel, ahogy azt is érdemes tudni, hogy a testi szerelem sokszor a visszajelzés szerepét tölti be a „ki vagyok én” kérdésre: elég jó, elég szép vagyok-e? – emelte ki Szalay. 

A késői kamaszkorra jellemzőek a döntések, amiket akkor véglegesnek él meg a fiatal. 

– Ezek – minden lázadás ellenére

– nem függetlenek a szülői háztól és a korábban közvetített elvárásoktól, jegyezte meg a pszichológus.

A család mint hátvéd

A felsorolt jelenségek a család életét is felkavarják. Ideális esetben együtt képes változni a család a „második születését” élő gyermekkel. Szalay Zsuzsanna szerint a kamasz határfeszegetései ellen jó stratégia a közösen kidolgozott családi szerződés az együttműködésre, és közös (nemcsak rá vonatkozó) szabályokra van szükség a digitális jelenlét kapcsán is.  

A serdülőkre olyannyira jellemző bezárkózásra „ajtónyitogató” praktikákat javasol a pszichológus. 

– Ha gyakran kapjuk szülőként azt a választ, hogy „hagyjál, nincsen semmi!”, akkor válaszoljuk azt: „Rendben, de szeretném, ha tudnád, hogy én itt vagyok, ha lesz majd olyan kedved, hogy beszélnél. Fontos vagy nekem, tudd, hogy bármikor itt vagyok. Csak rosszulesik nekem is, ha gyakran ez a válaszod.” A kamasz barátai sem mindig nyerik el a szülők tetszését, ám a pszichológus egyáltalán nem ajánlja a tiltást.

Egyensúly, egyensúly

A tanulás esetén pedig eltérő a fejlődési ritmus: előfordul olyan periódus, amikor nem motivált, fáradt a fiatal és nem látja értelmét, de ha talál egy célt vagy érdeklődési területet, akkor aktiválódik.

– Meg kell értenünk, hogy ebben az életkorban hullámzó a motiváció és a teljesítmény is. Ha a szülő „benne lakik” a gyermekben, erre ő gyakran a „csak azért sem” daccal válaszol, ez pedig késlelteti a saját út, terület, cél megtalálását

– hívta fel a figyelmet.

Végül ahhoz, hogy a szülő egyensúlyban maradjon, megőrizze pszichés jóllétét, talán a legfontosabb annak tudatosítása, hogy a serdülő viselkedése nem ellene szól, hanem a fejlődés része – húzza alá Szalay Zsuzsanna. Jó, ha fenntartja saját feltöltődési forrásait (barátok, hobbi, sport), és ne féljen segítséget kérni (iskolapszichológus, tanácsadó), ha elakad.

Könyvajánló

Dr. Gordon Neufeld és dr. Máté Gábor A család ereje című könyvének az alcíme is beszédes: Ragaszkodj a gyermekedhez! A kötet segít igazi szülőnek maradni akkor is, amikor a kortársak egyre inkább átveszik az irányító, tanító, befolyásoló szerepet a gyermekek életében. A szülői nevelés fontosságát hangsúlyozza serdülőkorban is, és jó tanácsokat ad, hogy miként lehet például úgy fegyelmezni, ami nem elválaszt, és megőrizni az erős, támogató köteléket a függetlenedés útján járó gyermekünkkel.