A generatív mesterséges intelligencia oktatási és kutatási célú használatát szabályozó irányelvet fogadott el és tett közzé néhány hónapja a Sapientia – EMTE, amelynek célja, hogy a gyorsan terjedő technológia alkalmazását felelős, átlátható és etikus keretek közé helyezze, megőrizve ugyanakkor az akadémiai integritás, az önálló hallgatói munka és az adatvédelem alapelveit. Az egyetem álláspontja szerint a mesterséges intelligencia tartósan jelen van a társadalomban és a munkaerőpiacon, ezért használatának tiltása nem jelent életszerű megoldást. Ehelyett olyan szabályozásra van szükség, amely lehetővé teszi az MI oktatásba, kutatásba és adminisztratív tevékenységekbe való integrálását, ugyanakkor hangsúlyozza az emberi felelősséget és a kritikai gondolkodás szerepét.

Az önálló munka továbbra is alapelv

Az irányelv részletesen meghatározza az MI különböző felhasználási formáit. Különbséget tesz a direktív használat között, amikor a rendszer teljes válaszokat vagy tartalmakat generál, az asszisztív használat között, amikor a felhasználó munkáját segíti javaslatokkal, valamint az egyre elterjedtebb ágens alapú (olyan autonóm szoftverrendszer, amely emberi beavatkozás nélkül képes célokat elérni és a környezetére reagálni) rendszerek között, amelyek összetett feladatokat képesek több lépésben végrehajtani. 

A dokumentum kiemeli, hogy az MI alkalmazása nem helyettesítheti a tanulási folyamatot. A hallgatók alapvető érdeke, hogy ne szervezzék ki a tudásszerzést a technológiának, hiszen hosszú távon saját kompetenciáik jelentik legfontosabb versenyelőnyüket. Az MI által előállított tartalmak pontosságáért, hitelességéért és etikai megfelelőségéért minden esetben a felhasználó felel.

A hallgatók számára az egyetem alapvetően megengedő megközelítést alkalmaz. A mesterséges intelligencia használható például a tananyag jobb megértésére, ötletelésre, vázlatkészítésre, nyelvi javításra vagy irodalomkeresés támogatására. Ugyanakkor tilos olyan vizsgákon, dolgozatokon vagy számonkéréseken alkalmazni, ahol ezt az oktató nem engedélyezte, és nem fogadható el az sem, ha a hallgató jelentős mértékben MI által generált munkát ad be sajátjaként.

Szigorúbb szabályok a szakdolgozatoknál

Külön szabályok vonatkoznak a szakdolgozatokra, diplomamunkákra, TDK-dolgozatokra és doktori tézisekre. Ezek esetében a kutatási kérdéseknek, a módszertannak és a következtetéseknek a hallgató saját szellemi teljesítményét kell tükrözniük. Az MI használata megengedett például nyelvi javításra, szövegtömörítésre vagy technikai segítségnyújtásra, de a dolgozat lényegi részei nem épülhetnek kizárólag mesterséges intelligencia által generált szövegre. A hallgatóknak nyilatkozniuk kell arról is, hogy milyen MI-eszközöket és milyen célokra használtak munkájuk elkészítése során. Az oktatók számára az irányelv előírja, hogy egyértelműen közöljék a tantárgyaikban alkalmazandó szabályokat. Az MI felhasználható tananyagok, feladatok vagy tesztkérdések előkészítésében, de a hallgatók értékeléséért továbbra is az oktató viseli a felelősséget.

Kiemelt szerepet kap az MI-műveltség

A kutatás területén az egyetem támogatja az MI alkalmazását irodalomfeltárásra, fordításra, nyelvi javításra vagy programozási feladatok támogatására, ugyanakkor szigorúan tiltja bizalmas kutatási adatok, publikálatlan kéziratok vagy személyes adatok feltöltését nyilvános MI-rendszerekbe. 

Az irányelv hangsúlyozza az úgynevezett MI-műveltség fejlesztésének fontosságát is. Az egyetem célja, hogy hallgatói és oktatói ne csupán használói, hanem tudatos és kritikus értelmezői legyenek a mesterséges intelligenciának. Ennek érdekében képzéseket, útmutatókat és jó gyakorlatokat kíván biztosítani az egyetemi közösség számára. 

A szabályzat kitér a visszaélésekre is. Az MI által generált tartalom jelöletlen átvétele, hamis adatok vagy hivatkozások létrehozása, illetve a technológia etikátlan alkalmazása akadémiai integritási vétségnek minősülhet, ami tanulmányi vagy etikai eljárást vonhat maga után. Az egyetem ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az MI-detektorok eredményei önmagukban nem tekinthetők bizonyítéknak, csupán további vizsgálatot indokoló jelzésnek.

Hogy látják az első vonalból?

Egyetemi oktatókkal való beszélgetésünk következtetése, hogy ők a gyakorlat felől közelítik meg a mesterséges intelligencia térnyerését. Habár a technológia nem az egyetemeken jelent meg először, hatása egyre erőteljesebben érződik az akadémiai életben is, így az intézményeknek elkerülhetetlenné vált, hogy kialakítsák saját viszonyulásukat hozzá. Mint mondják, az MI már most érezhetően átalakítja a felsőoktatás működését, különösen az értékelés, a tanulási folyamat és a kritikai gondolkodás szerepének újragondolása terén. 

Tamás Dénes egyetemi adjunktus, a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Kara Társadalomtudományi Tanszékének oktatója lapunk érdeklődésére elmondta, az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a mesterséges intelligencia által generált tartalmak könnyen beépíthetők a hallgatói munkákba, miközben nehéz pontosan megállapítani, hol ér véget a diák saját teljesítménye, és hol kezdődik a gépi hozzájárulás. Hozzátette: ez különösen problematikussá teszi az értékelést is, hiszen a beadott dolgozatok minősége javulhat ugyan, de kérdésessé válik, hogy a jegy valójában kinek a munkáját tükrözi.

– A felsőoktatási intézmények egy része kezdetben tiltással próbálta kezelni a jelenséget, ám ez a megközelítés hosszú távon nem bizonyult működőképesnek. Egyre inkább az a szemlélet kerül előtérbe, hogy a mesterséges intelligenciát nem kizárni, hanem szabályozott módon integrálni kell az oktatásba. Ennek jegyében születnek olyan irányelvek, amelyek megengedik az eszköz használatát, ugyanakkor hangsúlyozzák a saját munka fontosságát és az etikai keretek betartását. Itt, a mi egyetemünkön is így viszonyulunk hozzá. Ezek az irányelvek sok esetben bizonytalanok, például abban, hogy mit jelent az „arányos” használat, és hol húzódnak a határok

– mutatott rá az egyetemi oktató. Megjegyezte: a változások az oktatási gyakorlatot is jelentősen érintik.

– Egyre inkább felértékelődik az órai munka és a helyben végzett feladatok szerepe, mivel az otthoni feladatok esetében nehéz ellenőrizni az önállóságot. Ez azonban új problémákat is felvet, hiszen a jelenlegi rendszer az otthoni tanulásra is épül, így az időkeretek szűkössé válnak. Emellett a szóbeli számonkérés szerepe is erősödik, noha ez nem teljesen helyettesíti az írásbeli munkák során fejlesztett készségeket

– tette hozzá. Rámutatott: az MI használata az oktatók számára sem idegen, ő maga is alkalmazza például tananyagkészítéshez, szemléltetéshez vagy ötletgyűjtéshez. Ugyanakkor az oktatók egyre többen tapasztalják a technológia árnyoldalait is, mindenekelőtt, hogy lustává teszi a gondolkodást. 

– A mesterséges intelligencia által kínált gyors és könnyen elérhető megoldások csökkenthetik az elmélyült, önálló gondolkodás iránti igényt, ami különösen problémás olyan tantárgyaknál, mint a kritikai gondolkodásra nevelés vagy az etika. További ellentmondást jelent, hogy miközben az oktatás sok helyen igyekszik korlátozni a mesterséges intelligencia használatát, a munkaerőpiac egyre inkább annak hatékony alkalmazását várja el

– hangsúlyozta. Megjegyezte: ez a kettősség hosszú távon akár az oktatás céljainak újragondolását is szükségessé teheti, ugyanis felmerül az a kérdés is, hogy a jövőben külön tantárgyként kellene-e tanítani a mesterséges intelligencia használatát, például az úgynevezett „promptolás” technikáját, vagyis azt, hogyan lehet hatékony utasításokat adni a rendszereknek. Tamás Dénes szerint az egyetemi oktatók, a különböző szakértők egyelőre nem látnak egyértelmű megoldást a felmerülő problémákra. Abban azonban egyetértenek, hogy a mesterséges intelligencia jelenléte tartós, és alkalmazkodni kell hozzá. A kérdés már nem az, hogy használjuk-e, hanem az, hogyan tegyük úgy, hogy közben megőrizzük az önálló gondolkodás, a kreativitás és a valódi tudás értékét.

A szintén a Társadalomtudományi Tanszéken oktató dr. Hubbes László egyetemi docens is úgy véli, az MI már megkerülhetetlen eszköz a felsőoktatásban, amelyet oktatóként ő maga is évek óta használ, és alapvetően nem tart elutasítandónak. Egy kutatói munkája során azonban meglepő tapasztalat érte, amikor az MI-vel hasonlíttatta össze eredményeit. Az új technológia szinte az övéhez hasonló elemzést készített. Mint fogalmazott, ez egyszerre volt lenyűgöző és nyugtalanító, hiszen miközben jól mutatja az MI képességeit, komoly kérdéseket vet fel annak hitelességével kapcsolatban.

– A saját szakterületemen jártas vagyok, így többnyire fel tudom ismerni, ha az MI hibázik, vagy ha egy-egy következtetés nem állja meg a helyét. Egy kevésbé tapasztalt felhasználó számára azonban ez korántsem ennyire egyértelmű. A mesterséges intelligencia gyakran nagyon meggyőzően fogalmaz, még akkor is, ha tartalmilag pontatlan. Ez az egyik legnagyobb kockázata, hogy könnyen hitelesnek tűnő válaszokat ad, miközben azok nem feltétlenül helytállók

– mondta Hubbes László. Megjegyezte: éppen ezért inkább „mesterséges értelemként” tekint ezekre az eszközökre, mivel szerinte hiányzik belőlük az emberi gondolkodásra jellemző valódi megértés és reflexió. Ugyanakkor elismeri, hogy gyorsaságuk és hatékonyságuk miatt hasznos segédeszközt jelenthetnek, amit a hallgatók is egyre gyakrabban alkalmaznak – és ez a beadandókban is érzékelhető.

* A cikk főcímét a Google Gemini generatív mesterséges intelligencia adta – szerk. megj.