A pisztrángjáról, halas­tavairól, hőlégballon-fesztiváljáról híres Vár­mező a Felső-Nyárád mentén, Szovátától mintegy 20 kilométer távolságra fekszik. Vármezőn a pisztrángtenyészetnek ko­moly múltja van – a halász­csárdánál főleg nyaranta, de hétvégenként majdnem mindig tömegre kell számítani. Ha egy finom ebéd előtt vagy után járnánk egyet, kellemes úti cél lehet az Égerfás tó, ez a különleges, a Gyilkos-tóra emlékeztető természeti látványosság.  

Tegyünk körtúrát

A falucska központjától in­du­lunk felfelé a völgyön, majd a Kis- és a Nagy-Nyárád összefolyását elhagyva a Nagy-ág mentén sé­tálunk még egy keveset, aztán egy híd előtt, jobbra fel, a dombok közé vezet a túraösvény. Nem túl hosszú kapaszkodás után érjük el a tavacskát. Utunkat piros pont turistajelzés segíti.
Úgy tudni, a sekély ta­vacs­ka egy földcsuszamlás kö­vetkeztében alakult ki. Vizéből égerfák emelkednek, és mind szélesebbé váló nádas veszi körül. Partjáról, ha eltekintünk a legmagasabb csúcs felé, a Vár-hegyet látjuk, ahol egykor a településnek nevet adó vár állt – a meredek ösvényen fel is kapaszkodhatunk a te­tőre, a jutalom a szélesebb perspektívájú panoráma, bár helyenként előbukkannak kö-
vek, sziklatömbök, ame­lyek­ből az egykori isme­retlen eredetű erősségre következtethetünk, amelyet Orbán Balázs a székely gyepűvárakhoz sorolt.
Körtúraként még látvá­nyo­sabb lesz a kirándulásunk, a jelzéseket követve megyünk fel a gerincre, majd leereszkedve, a Nyárád kisebbik ága mentén érkezünk vissza a főútra. Nem egészen öt kilométer ez az egész, a szintkülönbség nagyjából 200-230 méter, a túraleírások könnyű, minden korosztály számára al­kalmas útként ajánlják.

Tőziketenger krókuszokkal

Kedves kora tavaszi kirándulás a körtúra, közel sem csak azért, amiről eddig írtam, hanem mert lefelé, a Kis-ág mentén minden évben igazi csoda vár: ha jókor vagyunk ezen a jó helyen, valóságos tőzikemezőben gyö­nyörködhetünk. A fehér, finom sárga „díszítést” viselő tavaszi tőzike az elegyes lomberdők, ligetek, a nyirkos, de nem túl nedves rétek lakója, és itt, Vármező környékén, de már Szováta határában, a Bekecs­alján végig, kora ta­vasszal, többnyire már már­ciusban ren­­geteg nyílik, sok helyen összefüggő virág­sző­nyeget al­kotva. A Nyárád­mente nagy része a Natura 2000 öko­lógiai hálózatba tartozik, védelem alatt áll.
Ezzel még nem érnek véget a csodák, hiszen a tő­ziketenger között, mellett az élénk lila színben pompázó tavaszi sáfrány, avagy kró­kusz is nagy számban van jelen, az első példányok gyak­­ran már februárban ki­búj­nak, de márciusban már va­lósággal tombol a virágzás. Szinte hihetetlen, amikor a szür­keségből, gyakran a hó­fol­tok közepéből kiragyog ez az apró, izzó színű virág. A Kár­­pát-medencében őshonos faj­nak nincsenek szárlevelei, a keskeny tőlevelek és a néhány centiméteres szár csúcsán álló virág a föld alatti hagymából ered. Megyénkben is rengeteg helyen csodálhatjuk meg, de általában néhány héttel ké­sőbb, mint a Nyárádmentén, a Bekecsalján.

Fel a csúcsra

Ha további élményre vágyunk, ott magasodik fölöttünk a Bekecs, a nyárádmentiek „szent hegye”, a térség legmagasabb pontja. Az 1080 méter magas tetőt Szováta határából gya­log, de Nyárádselye felől autó­val is megközelíthet­jük. A Görgényi-havasokhoz tar­to­­zó magaslat az első- és a má­­so­dik világháborúban is összecsapások helyszíne volt, több katonai emlékhelyet (te­metőt, emlékoszlopot) is ta­lálunk itt, tavasszal pedig jó eséllyel sáfránymezők is el­kápráztatják a turistát. Vala­mikor ezen a csúcson is állott egy vár – ma egy modern vo­nalvezetésű ökumenikus ká­pol­-
na uralja a tetőt, ahonnan a Kis-Küküllő mente látképe vár a ki­rándulóra, de nemcsak: tiszta időben akár a Déli-Kárpátok vonulatáig ellátni, és körben ki­tárul a Görgényi-havasok, a Nyárád- és Marosmente, va­lamint a Sóvidék panorámája is.