De vajon mindegyik egyforma?

Gyakran mondjuk a szinte egyforma küllemű emberekre, azonos megjelenésű tárgyakra, hogy „hasonlít, mint két tojás”. De ez a valóságban tényleg így van, minden tojás egyforma? Erre a kérdésre keresi a választ Vargáné dr. Tóth Adrienn egyetemi tudományos munkatárs és dr. Németh Csaba címzetes egyetemi tanár. A to­jások között jelentős különbségek figyelhetők meg méretükben, összetételükben, ízükben és külső megjelenésükben – attól függően, hogy mely madárfajtól származnak. Emellett a kü­lönböző országokban és kultúrákban eltérő tojásfajták számítanak népszerűnek, amit a fo­gyasztási statisztikák is jól mutatnak.

HN-információ
De vajon mindegyik egyforma?
Fotó: Dr. Németh Csaba archívuma

A legelterjedtebb ma­dár­tojás világszerte a tyúk­tojás. Mérete ál­talában 50–70 gramm, héjának szí­ne fehér, krém vagy barna le­het. Átlagosan 6–7 gramm fe­hérjét, 5 gramm zsírt, 70–80 kcal energiát tartalmaz, és kiváló vitaminforrás (B12, D, szelén, foszfor). Európában a legnagyobb tojásfogyasztók kö­zé tartozik Hollandia (át­la­gosan 332 tojás/fő/év), Uk­rajna, Luxemburg és Né­met­ország (~236 tojás/fő/év), de Franciaországban és Olasz­országban is több mint kétszáz tojás jut egy fő­re évente, az Egyesült Államokban ez 284 tojás/fő/év körül alakul. A világ tojásnagyhatalmai között Kína is kiemelkedik, ahol a la­kos­ság tojásfogyasztása évi 20–22 kilogramm körül mozog.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!



A kacsatojás méretesebb, 70–100 gramm, és a sárgája is nagyobb, így krémesebb, íze karakteresebb. Héja vas­tagabb, színe fehér, szürkés vagy zöldes. Nagyobb a zsír- és fehérjetartalma, ezért táp­lálóbb, de nehezebben is emészthető. Fogyasztása fő­ként Ázsiában – Kínában, Viet­nám­ban, a Fülöp-szigeteken – gyakori, ahol például a „balut” (részben kifejlődött embrióval teli főtt kacsatojás) tradicionális étel. Európában a kacsa- és libatojásokat főként vidéki területeken fogyasztják, például Franciaország déli részén. Nálunk kereskedelmi for­galomba nem kerül, mivel a héján található pórusok tágabbak, ami a mikrobák, például a Salmonella könnyebb bejutását eredményezheti, így nagyobb esetleges mikrobiológiai koc­ká­­zatot is jelent.
A lúdtojás a legnagyobb a fogyasztásra szánt tojások közül, 150–200 gramm is le­het. Vastag héja, gazdag, ola­jos sárgája és intenzív íze kü­lönleges gasztronómiai alap­­­anyaggá teszi, de ritkán ta­lálható meg üzletben. Magyar­országon, Ausztriában és Fran­ciaországban háztáji gaz­daságokban fordul elő leg­gyakrabban.
A pulykatojás ritka, mivel a pulykák szezonálisan és ke­veset tojnak. Tömege kb. 80–100 gramm, héja vastag, pöttyözött, krémszínű. Bel­tar­talma a tyúktojáséhoz ha­sonló, de dúsabb, zsírosabb. Mivel nem elterjedt a ke­res­kedelemben, főként vidéki vagy háztáji fo­gyasztásra kor­látozódik.
A fürjtojás a legkisebb a felsoroltak közül: 9–12 gram­mos, héja világos alapon bar­na pettyes, márványos min­tázatú. Méretéhez képest ki­­­­­­emelkedő tápanyagtartalmú: arányaiban több benne a vas, a B12-vitamin és a riboflavin, mint a tyúktojásban. Íze karak­te­resebb, enyhén diós. Ázsiá­ban – különösen Japánban és Koreá­ban – gyakran használják szusi­hoz, salátákhoz, előéte­lekhez, de Mexikóban is nép­szerű. Magyarországon szintén elér­­hető, ám nem tartozik az alap­élelmiszerek közé.
Az emutojás az egyik legnagyobb és legkü­lön­le­gesebb madártojás. Mérete 450–650 gramm, közel tíz­sze­rese egy tyúktojásnak. Külső megjelenése feltűnő: sötétzöld, már-már feketébe hajló héja vastag és szemcsés felületű. Íze enyhén édeskés és kevésbé „tojásos” jellegű, állaga sűrűbb, krémesebb. Az emutojásokat főként luxuséttermekben vagy különleges alkalmakkor hasz­nálják, fogyasztása elsősorban Ausztráliában, Észak-Ameri­kában és Európa egyes terü­letein fordul elő, de ritka és drága alapanyagnak számít.
A strucctojás a világ leg­nagyobb madártojása: átla­gosan 1,2–1,5 kilogrammot nyom, ami 20–24 tyúktojásnak felel meg. Héja vastag és ke­mény (dísztárgyként is hasz­nálják), színe elefánt­csontfe­hér vagy sárgás. A strucc­tojás nagy mennyiségű fehér­jét és zsírt tartalmaz, de a sár­­gája arányai­ban kisebb, mint a tyúktojásé, így íze lágyabb, kevésbé karakteres. Egyetlen darabból egy család számára is elegendő rántotta készíthető. A strucctojás fo­gyasztása Dél-Afrikában – ahol a strucctenyésztés nagy múlt­ra tekint vissza – a leg­el­terjedtebb, de Európában is elérhető különlegességként.
A tojásfogyasztás tehát nem csupán biológiai, ha­nem kulturális kérdés is: míg Európában a tyúktojás do­minál, Ázsiában a kacsatojás is alapélelmiszer, de a fürjtojás különlegesség szerte a világon. A különböző madárfajok to­jásai nemcsak méretükben, hanem beltartalmi érté­kük­ben, ízükben és felhasznál­hatóságukban is jelentősen eltérnek egymástól.
A közmondás tehát azonos madár – esetleg tojóállomány – két tojására vonatkozik, az elmúlt évszázadok tükrében pedig leginkább két étkezési tyúktojásra. Ember legyen a talpán, aki két-három azonos fajtájú tyúk tojásait meg tudja különböztetni egymástól, bel­tar­talmát tekintve ez gyakor­latilag végképp lehetetlen. Te­hát végül is jogos a mondás: Hasonlít, mint két tojás!





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!