Szétesett az örökségvédelem szerkezete, a feladatok és felelősségek úgy oszlanak meg a minisztérium, a Nemzeti Örökség Intézete, a megyei kulturális igazgatóságok és a különféle országos és regionális bizottságok között, hogy közben senki sem felel a teljes folyamatért – mutatott rá a hazai örökségvédelem gondjaira Demeter András kulturális miniszter az Agerpres hírügynökségnek adott hosszú interjúban. 
A tárcavezető szerint a szerkezeti hiányosságok eredménye, hogy a döntések elakadnak, az ügyiratok éveken át vándorolnak egyik szereplőtől a másikhoz, és gyakran még azt sem lehet megállapítani, ki a kompetens szerv egy adott ügyben. Demeter részletesen beszélt arról, mennyire elavult az engedélyezés technikai és adminisztratív háttere: nemcsak lassú, hanem követhetetlen is. Gyakori, hogy a dokumentációk hiányosak, és az állami intézmények sorozatos eljárási hibákat követnek el. Mindez önerősítő spirált alkot: minél több a fennakadás, annál kevésbé működnek a folyamatok, és egyre nehezebb szabályosan lezárni egy ügyet.

A bürokrácia útvesztőiben

Demeter ugyanakkor szóvá tette, hogy a helyzetet tovább rontja az az előírás, miszerint valamennyi műemlékvédelmi engedélykérelmet 30 napon belül el kell bírálni, különben hallgatólagosan jóváhagyottnak számít. Ez szerinte egyenlő a műemlékvédelem megszűnésével: az állami intézmények jelenlegi kapacitása mellett a határidő tarthatatlan, így sok esetben úgy adnak ki műemlékvédelmi engedélyt, hogy azt valójában senki nem vizsgálta meg érdemben.
Külön problémát jelentenek a szakmai bizottságok, ahol a tagok gyakran ugyanazok, akik a piacon is aktív szereplők. Így folyamatosak az összeférhetetlenségek: a tagok sűrűn kénytelenek kivonulni a teremből egy-egy ügyirat tárgyalása alatt, és Demeter szerint ez nem valódi megoldás, legfeljebb látszatkezelés. A túlterhelt, 21 fős bizottságok ráadásul sokszor egyszerre több száz ügyet tárgyalnak – ilyen terhelés mellett szerinte lehetetlen valódi szakmai döntéseket hozni.

A feladatok világos leosztása lehet a megoldás

A miniszter úgy látja, az egész rendszer tévúton van, mert intézményekben gondolkodik, nem feladatokban és munkafolyamatokban. A jelenlegi szerkezet szerinte „betonba öntött”, miközben a lényeg – a feltárás, a nyilvántartás, az értékelés és a védelem – elvész a bürokrácia útvesztőiben. Ezért egy teljesen új működési modellt javasol: digitális rendszert, amely csak hiánytalan ügyiratot enged tovább az elbírálási folyamat következő szakaszába, és olyan kisebb szakértői csapatokat hozna létre, amelyek mindig az adott dokumentáció tartalma alapján állnak össze, és ezek bírálnák el a kérelmeket. Így előre kiszűrhető az összeférhetetlenség, gyorsabban lehet dolgozni, és a határidők is betarthatóbbá válnának. 
Demeter szerint gond van a műemlékvédelem finanszírozásával is. A műemlékvédelmi illeték, amelyből sürgős beavatkozásokat kellene finanszírozni, évek óta rosszul működik: sok gazdasági szereplő ugyan beszedte a díjat, de nem fizette be az államnak, így nem jött létre az a tartalékalap, amelyből gyorsan lehetne beavatkozni kritikus helyzetekben. A miniszter szerint emiatt sok esetben még akkor sem tudnak cselekedni, amikor szakmailag minden feltétel adott lenne.
A tárcavezető még szóvá tette: az örökségvédelmi törvénykönyv nem készült el soha, mert rossz alapra épült: ahelyett, hogy újragondolták volna az egész örökségvédelmi rendszert, csak a meglévő szabályokat toldozgatták. Így egy túlméretezett, a gyakorlatban használhatatlan jogi szöveg lett belőle. Demeter szerint valódi reform csak akkor lehet, ha mindent új logika szerint építenek fel: feladatok és folyamatok mentén, nem pedig a régi intézményi struktúrákhoz ragaszkodva.