Az iskolai bántalmazás hatása felnőttkorban is befolyásolhatja az áldozat lelki és testi egészségét, kutatások bizonyítják például, hogy az öngyilkossági hajlam magasabb azoknál a felnőtteknél, akik gyermekkorukban bullying elszenvedői voltak. Rövid távú hatásai között ott van az erős szorongás, a depresszió, az iskolai teljesítmény csökkenése, az alacsony önbecsülés, egészségügyi problémák, alvászavarok, magány, önsértés stb. Mindez bőven elégséges kellene legyen ahhoz, hogy minden iskolában dolgozó és minden szülő komolyan vegye a jelenséget.

Bullying? Mi az?

Nemrég olvastam egy frappáns meghatározást: a zaklatás nem más, mint a hatalommal való szisztematikus visszaélés. Képzeljük el most ezt iskolai környezetben, a gyermekek között, ahol akad néhány, aki „feljogosítva” érzi magát, hogy másokat rendszeresen bántson. Agresszív viselkedésről van szó tehát, amely fizikai vagy lelki fájdalmat okoz, nem egyszeri alkalommal, hanem ismételten és hosszú időn át zajlik. Tudatos, szándékos, támadó, rosszindulatú, goromba tevékenység, amelynek célja a kiszemelt áldozat megalázása és bántása – írja Barbara Coloroso Bullying. Zaklatók, áldozatok, szemlélők című könyvében. Megnyilvánulhat kiközösítésben, csú­folásban, rágalmazásban, kegyetlen kritikában – ezeket általában nehezebben veszi észre a környezet. A fizikai formái már látványosabbak: a csipkedéstől a durva verésig, rugdosásig terjed, vagy erőszakos korlátozás is lehet (bezárják valahová a társukat). Főszereplői – mint az előbb említett könyv címében – a zaklató(k), az áldozat és a szemlélők.

Kiből lesz bully?

Akadnak gyermekek, akik sa­ját belső bizonytalanságukat, alacsony önértékelésüket próbálják „kezelni” az erőfitogtatással, azzal, hogy hatalmat gyakorolnak mások felett. Gyakran maguk is áldozatok valahol, viselkedésük hátterében érzelmi elhanyagolás, bántalmazó nevelés, traumatikus élmények, erőszakos minták állnak. Vágynak a figyelemre, arra, hogy biztos helyük legyen az adott csoportban, arra, hogy erősnek érezhessék magukat. Hiányzik belőlük az empátia, az együttérzés képessége, ebből következik, hogy nem, vagy csak nehezen képesek felmérni viselkedésük következményeit. 

Áldozat és további szereplők

Áldozattá válhat az a gyermek, aki kicsit „kilóg” a sorból kinézete, teljesítménye, származása, társadalmi és anyagi háttere, viselkedése (pl. érzékeny, befolyásolható, csendes, visszahúzódó, szorongó stb.) miatt. A sajátos nevelési igényű vagy fogyatékossággal élő gyermekek is fokozottan kitettek a zaklatásnak. Az áldozat körül ott vannak a szemlélők, akik nem vesznek részt a bántalmazásban, például azért, mert rettegnek attól, nehogy maguk is áldozattá váljanak. Vagy azért fordítják el a fejüket, mert közömbösek a mások szenvedései iránt vagy éppen tehetetlennek érzik magukat, nem ismernek eszközöket, amelyekkel megakaszthatnák a körforgást.

Az ördögi kör

Mert – Coloroso is hangsúlyozza – a bullying egy folyamatos körforgás. Ott áll középen a zaklatás célpontja, ő az, aki folyamatos fenyegetettségben él. Az aktív bántalmazó mellett általában kialakul egy csapat, a slepp, akik részt is vesznek a bántásban vagy biztatják a bullyt, és egyetértenek annak tetteivel. Mellettük vannak olyanok, akiknek szintén tetszik a zaklatás, titokban élvezik, de nem mutatják ki. A közönyös szemlélők nem avatkoznak be, csak vállvonogatva figyelik az eseményeket. A lehetséges védelmezők segítenének, de általában nem teszik (lásd fentebb), és – sajnos ritkán – kerül néhány bátor védelmező, aki megpróbál segíteni az áldozatnak. 

Cél: a viselkedés megváltoztatása

Ha körforgásként tekintünk az iskolai zaklatásra, jobban kiviláglik, hogy mely pontokon lehet beavatkozni és megváltoztatni a kialakult szerepeket. Például ha egy osztályban megerősítést kapnak a lehetséges védelmezők abban, hogy hogyan, kitől lehet segítséget kérni, növekszik a bátor védelmezők aránya, és néha már ez elég megakasztani a folyamatot. Ezzel párhuzamosan komolyan dolgozni kell az empátia fejlesztésén, a toleráns légkör, a közösségi érzés építésén, a támogató kapcsolatok kialakításán, és – természetesen – az áldozat támogatásán. És: a bully is segítséget érdemel.

Közös ügy

Egy friss hazai kutatás azt mutatja, már a napköziben az jelenti a legnagyobb problémát a pedagógusok számára, hogyan kezeljék a gyermekek nehéz viselkedését, mert már ezen a szinten megjelenik az erős kontrollra törekvés, egyesek kiszorítása a játékból, gyakori a düh és frusztráció. Eközben a pedagógusok 98 százaléka (!) úgy véli, hogy az érzelmi nevelés a család felelőssége. Ez részben igaz, de az oktatási intézmények nem vonhatják ki magukat a szociális készségek, a személyiség fejlesztése alól – hogy is tehetnék, amikor a gyermekek már kicsi kortól naponta több órát intézményben töltenek? Szóval napközitől középiskoláig az intézményeknek és pedagógusoknak törekedniük kell a minden gyermek számára biztonságos, élhető és támogató környezet kialakítására és fenntartására. Ellenkező esetben tarol és terjed a bullying…

Büntetés helyett

Célkeresztben a megelőzésnek kellene állnia, amely többek között az egyértelmű, közös csoportszabályok felállításában, a pedagógusok képzésében és indulatkontrolljában, a közösségépítésben, a felelősségvállalás fejlesztésében, a jóvátétel meghonosításában, abban, hogy a tetteknek következményeik vannak, a prevenciós, érzékenyítő programok szervezésében, kortárs segítők bevonásában stb. valósulhat meg. Ugyanakkor bullying esetén az azonnali beavatkozás nem lehet vita tárgya. A klasszikus büntetés felejtendő, a szakszerű kezelés minden érintett – az áldozat, a bántalmazó, a szemlélők bevonásával zajlik, szoros együttműködésben a szülőkkel, ezekben a tevékenységekben ajánlott szakemberektől (pl. iskolai tanácsadók, külső segítők) támogatást kérni.

Mit tehet a szülő?

A szülőnek komolyan kell vennie az arra utaló jeleket, hogy gyermekét bántják. Ő a gyermek legfőbb védelmezője, tehát jeleznie kell az iskolának. Minden tanintézetben lennie kell a bullying esetekre vonatkozó protokollnak, a szülő kérheti ennek alkalmazását. Amennyiben nem talál fogadó fülekre, megértésre, jelzését nem követik valós tettek és változás, megfontolandó a gyermek kimenekítése a mérgező környezetből.