Van valami különös következetesség a szé­kely­keresztúri Klein László pályafutásában. Ahányszor abbahagyja, mindig visszatér – és rendre magasabbra ér. Idén szeptemberben a marosvásárhelyi Nova Vitával a Minifoci Bajnokok Ligáját nyerte meg, miközben civilben Székelykeresztúr alpolgármestereként dolgozik.
„Kicsit hiányzott a labda” – vallja be mosolyogva, amikor arról kérdezem, miért vállalta újra a kapusposztot negyven fölött, miután egyszer már szögre akasztotta a futball- avagy futsalcipőjét.
Sok más teremlabdarúgó­hoz hasonlóan nagypályán kezdte a labdarúgást, két és fél évet játszott az udvarhelyi Bud­várnál, megfordult a har­mad­osztályban is. Aztán visszament Székelykeresztúrra, a helyi Famos bútorgyár mini­foci­csa­patában védte a kaput, majd rátalált a futsalra, vagy a futsal talált rá. A teremlabdarúgást elég későn, 27 évesen kezdte, ott volt a Jakab Zoltán által irányított Székelyudvarhely SK csapatában, amellyel megnyerte az első teremlabdarúgó országos bajnoki címet.
Onnantól megállíthatatlan volt: a Székelyudvarhely SK és a City’us Marosvásárhely kapusaként összesen hat teremlabdarúgó országos bajnoki címet nyert, és 155-ször húzta magára a román válogatott mezét. 2017 őszén, 41 évesen búcsúzott a futsaltól, méghozzá hazai közönség előtt, az FK Székelyudvarhely színeiben. Jakab Zoltán edző volt az, aki behozta őt a teremlabdarúgásba, és szintén az ő irányítása alatt búcsúzott el a labdától. Akkor azt hitte, végleg.

Futsalból minifoci

A fordulat egy régi csapattárshoz, Virgil Bejenaruhoz kötődik, aki 2018 végén épp kapust keresett az újonnan alakult marosvásárhelyi Nova Vita minifoci-csapatához. Klein gondolkodott egy keveset, de mivel felesége is támogatta, igent mondott. „A döntést 2018 novemberében, egy pénteki napon közöltem, és megegyeztünk, hogy kedden jövök edzésre. Nem sokkal később az edző visszahívott, hogy nem jó a kedd, mert már vasárnap kezdődik a bajnokság, és jó lenne, ha jönnék” – meséli Klein.
Első meccsén, egy fagyos de­cemberi estén rövidnadrágban állt a gólvonalon. Azt hitte, teremben játszanak, így kicsit rosszulesett, amikor kinn a hidegben kellett védeni. Innen azonban már nem volt visszaút: a csapattal rögtön megnyerte a marosvásárhelyi bajnokságot, a zónadöntőt, majd országos szinten is csúcsra értek.
Azt mondja, a minifoci valójában közelebb állt hozzá, mint a futsal. „A teremfociban sok szabály korlátozza a kapust, a minifociban szabadabb a játéka. Éreztem, hogy jobban illik a stílusomhoz” – magyarázza. És valóban: az új közegben hamar megtalálta a helyét, sorra jöttek a sikerek. BL-döntőt játszottak, Európa Ligát nyertek, idén szeptemberben pedig a kontinens legjobb csapatává váltak, elhódítva a minifoci Bajnokok Ligája trófeáját is.

Címeres mezben

Már elmúlt 41 éves, amikor bemutatkozhatott a román minifoci-válogatottban is, 2019-ben az Ausztráliában rendezett világbajnokságon rögtön bronzérmet szerzett. A magyarok elleni kisdöntőben öt ziccert fogott, a lelátón az Ausztráliába kitelepedett erdélyi magyarok a nevét skandálták: „Laci, Laci!” – az anyaországból kitelepedett ausztráliai magyar szurkolók pedig értetlenül álltak, hiszen Laci nevű játékos nem volt a keretükben.
„Aztán kiderítették, hogy erdélyi magyar vagyok, és már kezdtek is ugratni, hogy hova húz a szívem” – meséli jókedvűen. Az évek során további érmek kerültek a gyűjteményébe, a csúcsot azonban a 2023-as világbajnokság jelentette az Egyesült Arab Emírségekben. Ott végre a legfényesebb medál is a nyakába került: világbajnok lett, ráadásul játékos-edzőként. De az arany mellé még egy bronzérmet is a nyakába akasztottak: a magyar válogatott szövetségi elnökétől kapta ajándékba.
De Klein László pályafutása nem csupán trófeák sorozata. Ott vannak mögötte a lemondások, a családtól elvett idő, a fárasztó utazások. „A feleségem meg is jegyezte, hogy a szabadságom nem a családra, hanem a focira megy el” – meséli. Civilben Székelykeresztúr alpolgármestereként kell helytállnia, és egyre nehezebb egyeztetni a hivatalos teendőket a sporttal. Mégis vállalja, mert van egy utolsó célja: szeretné kereken tízre tornázni hazai bajnoki címei számát.
Klein László története arról szól, hogy a sportban nincs végső állomás: ha valamit igazán szeretünk, újra és újra megtaláljuk az utat hozzá. És arról is, hogy egy székely kisvárosból indulva is el lehet jutni a világ tetejére – akár többször is.