A Szent Anna-tó és Mohos-tőzegláp védett területekkel, valamint Tusnádfürdő városával kap­csolatos, a köztudatból ki­veszni tűnő történetek után kutatott Csonta László, a Zöld Székely­föld Egyesület ve­zetője, a Hangya­­suli meg­ál­modója: könyvtárakban, ön­k­ormányzatok és más in­tézmények archívumában, különböző adatbázisokban keresve olyan térképeket, régi újságcikkeket, doku­men­­tumokat, fényképeket és képeslapokat talált, amelyek a már-már feledésbe merülő turistaházról, tervezett fel­vonóról hordoznak érdekes információkat, illetve a túra­útvonalakról, a Mohos-tőzeg­lápról, a Szent Anna-kápolná­ról és Tusnádfürdőről abból a korból, amikor a települést Erdély egyik legmodernebb für­dő­városának nevezték.
– Nem akartunk másodkéz­ből vett információkkal dol­gozni, így kutatni kezdtünk, és belecsöppentünk a múltba. Sok szakember végzett és vé­gez most is kutatásokat, nem ezekhez akartunk csatlakozni, hanem ismeretterjesztés céljá­ból fogtunk neki a gyűjtésnek – mondja a kutatás kezdetéről Csonta.
Ma már kisebb gyűjtemény állt össze, amelyet a Hangyasuli madéfalvi székhelyén mutatott be lapunknak. A kutatás 2023 nyarán kezdődött, ezután in­dult el a Kaland a Csomád­ban és a Mesél a Csomád című oktatási program, nemrég azonban saját kiadványok­ban, könyvben és fotóalbumban is összefoglalták a történeteket. A Zöld Székelyföld Egyesület által működtetett Hangyasulit sokan ismerhetik Székelyföl­dön, hiszen a környezeti ne­veléshez kapcsolódó oktatási anyagokat létrehozó és tanu­lási programokat megterve­ző, illetve azokat lebonyolí­tó program tevékenységein nemcsak az iskolákban, ha­nem város- és falunapokon, közösségi rendezvényeken és fesztiválokon is részt vehettek kicsik és nagyok.

Katonai térképpel kezdődött minden

Egy 1941-es katonai térképpel kezdődött a kutatás, mondja Csonta László, utána pedig egyre csak gyűltek az érdekes információkat hordozó tár­gyak. Az említett térképen ugyanis a tó közvetlen kö­zelében egy étterem van fel­tüntetve, amelyről később kiderült: nemcsak étterem, hanem szállást adó turistaház állt húsz évig a tó és a kápolna közelében, de a turistaháznak korántsem fényes a története.
1925 nyarán készült el az épület a lázárfalvi közbirtokosság támogatásával, és később nem csupán szállást és élelmet, hanem egyéb szolgáltatásokat is nyújtott a szálló: bérelni lehetett csónakot, tutajt és fürdőruhát. A tónál egy fényképész is dolgozott, Adler Oszkár, akinek fotóin kirándulók és a háttérben az emeletes, tor­nácos, fából épült turistaház látható. Fényképeinek egyikéből később képeslap is készült.
Az épület közelében azon­ban nem volt ivóvíz, az arra járók pedig panaszkodtak, hogy az étteremben és árusoktól megvásárolható borvíz drága, a Mohos melletti forrás pedig messze van. Ráadásul egy ké­sőbbi, 1935-ben az Ellenzék ha­sábjain megjelent cikk szerint az oda látogatókat „Lyukas pokróc, törött ablak és piszok” fogadja, így nem meglepő, hogy a források szerint a továbbiak­ban egyre csökkent a turista­ház forgalma. Emellett Csonta László szerint több forrás is egy­értelműen megfogalmazza, hogy a turistaszálló megépítése óta a tó vize folyamatosan szennyeződött. 
1946-ban egyes források szerint tűzvész pusztított a kráterben, és az erdő egy részével együtt leégett a ház is. Csonta László azonban olyan forrást is talált, amely szerint a menedékház gon­datlanság miatt égett le, s több fát szélvihar csavart ki. Következtetése szerint, miután emberi mulasztás miatt leégett az épület, s vihar pusztított a kráterben, valakik felgyújthatták az erdő egy részét, ezzel fedezve az épület leégését. A turistaház emlékét a tó partján, a fű között ma már csak az el nem hordott alapkövek őrizik.

A felvonó meg nem valósult terve

A Tusnádfürdőt és a Szent Anna-tavat összekötő felvonó tervé­ről is részletes információkat talált Csonta László: a kötélpálya megépítéséről 1967-ben írták, hogy a következő évben neki is látnak az építésnek, hogy könnyebb legyen a feljutás. A kö­vetkező, erre utaló forrás azonban 1969-ből származik, mely az építés terveit részletezi, s a felvonó fontosságát hang­súlyozza. A tervek szerint a felvonó Tusnádfürdőről, mint­egy három kilométernyi szakaszon, több mint ötszáz méter szintemelkedést meg­téve a tó fölött, a keleti parton ért volna célba, és két, 21 fős szállítókocsi járt volna a felvonón. Ugyanakkor tu­risztikai komplexumot és sí­pályát is terveztek kialakítani a tó partján, mely terveket volt, aki határozottan ellenezte: „Épületet csak a tótól távolabb volna szabad építeni, és azokat úgy elhelyezni, hogy a tavat először fentről megpillantó emberfia ezután is tiszta szívből gyönyörködhessen, de ne irt­ványtelepülésre emlékeztető faluszerűséget lásson a kráter katlanában” – olvasható egy idézet Kónya Ádám írásából a Mesél a Csomád című ki­ad­ványban, amelyben Csonta László összegzi a felkutatott információkat. 
A felvonó tervét a későbbi években módosították, de a megvalósítás elmaradt, és a terv feledésbe merült. 
– Szerencsére nem jött össze ez a terv, mert teljesen megváltoztatta volna a tó és környékének arculatát – teszi hozzá.  

A tőzegláp: veszélyes ingovány­ból „hasznos” terület

A Mohos-tőzeglápról is több, részletes leírást talált, illetve a tőzegláp lecsapolásával kap­csolatban is: erről a tervről az egyik legkorábbi írott forrás 1891-ből származik, de Csonta László szerint a források arra utalnak, hogy a lázárfalvi közbirtokosság 1908-ban dön­tött úgy, hogy lecsapolják a vizenyős területet. Koráb­ban, az 1800-as évek má­sodik felében többnyire ve­szélyes, különlegesen szép, de elkerülendő helyként em­lítik a Mohos-tőzeglápot, mi­vel sok állat süllyedt el benne. 1908 után azonban elkezdődött a lecsapolás, így könnyebben elérhetővé vált az azt körülvevő erdő is, így nekiláttak az erdőirtásnak is. Az összegyűjtött, időrendi sorrendbe rakott források alapján jól látható, hogyan változott – csökkent a területe s apadt a vízszintje – a Mohos-tőzeglápnak.

Folyamatosan bővülő gyűjtemény

Mindemellett az egykori kápolnákról és búcsúkról le­írásokat, a kápolnák el­helyezkedéséről térképeket, illusztrációkat és fényképeket gyűjtött össze Csonta László, valamint a halászat történeté­vel kapcsolatban konkrét in­formációkat arról, hogyan, mikor és miért telepítették be a törpeharcsát a Szent Anna-tóba, s hogyan veszett ki a halfaj. Az elkészült fényképek, illusztrált kiadványok, összefoglalók, munkafüzetek, társasjátékok és kisfilmek a csomad.hangyasuli.ro weboldalon érhetők el, mely honlap az egyesület vezetője szerint a Csomáddal kapcsola­tos legtöbb, legrészletesebb információt tartalmazó web­oldal. Az iskolákban elő­sze­retettel használják az el­érhető anyagokat, játékokat a tanárok, és a tanulók is élvezik a foglalkozásokat. Kutatnivaló bőven van még, a gyűjtemény is folyamatosan bővül, mondja Csonta László. 
Így nőtte ki magát a kör­nyezetismereti, tanulóknak szóló oktatási programhoz szükséges háttérkutatás hely­történeti kutatássá, s mint Csonta László fogalmazott, így lett belőle, az egyesület ve­zetőjéből, képeslapgyűjtő.