A szembenézés helye

Május elején, 82 évvel ezelőtt az akkori tanítóképzőbe gyűjtötték össze Székelyudvarhely és környéke megmaradt zsidó polgárait, majd Marosvásárhelyre, onnan pedig Auschwitzba deportálták őket. Kevesen élték túl, de egyikük, Gold Renée éppen május 19-én ünnepelhette 96. születésnapját. A holokauszt székelyudvarhelyi áldozatainak emlékére ezen a napon avattak emlékművet – ott, ahonnan elindultak egykor a megsemmisülés felé.

Asztalos Ágnes
A szembenézés helye
Emlékmű a város elhurcolt zsidó polgáraiért. Elveszett ismerősök Fotó: Hodgyai István

Elvesztett ismerőseink címmel, a gettósítás egykori színhelyén, a mai református kollégium udvarán, népes közönség részvételével tartottak kedden délután meghitt hangulatú megemlékezést: az eseményen a holokauszttúlélők néhány leszármazottja is jelen volt. Székelyudvarhely civil kezdeményezésre először 2019-ben tisztelgett egykori zsidó polgárainak emléke előtt, azóta évről évre egy-egy alkalmi installáció előtt idézték fel a város történetének sokáig elhallgatott fejezetét, és a veszteséget, a város szövetéből kiszakított polgárok emlékét. 


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!


Hely a feldolgozásra

Ugyancsak civil kezdeményezésre 2024 szeptemberében pályázatot írt ki az önkormányzat egy köztéri alkotás elkészítésére, amely méltó módon állít emléket az elhurcoltaknak, és emlékezteti a jövő nemzedékeit a holokauszt borzalmaira. A beérkezett hat pályamunkából a neves szakértőkből álló zsűri Berze Imre székelyudvarhelyi szobrászművész alkotását választotta ki, amelyet aztán a
Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium boltíves kapualjában helyeztek el. 

Innen indult egykor a zömében gyermekek, idősek és nők alkotta csoport, hiszen a férfiakat már korábban elvitték munkaszolgálatra. Ezen a helyen immár egy állandó művészeti alkotás késztet emlékezésre és vezet a múlt feldolgozásához – hangzott el az ünnepélyes eseményen. Szakács-Paál István polgármester beszéde után a székelyudvarhelyi származású Jakabovits György az Izraelben élő udvarhelyi leszármazottak kis közösségének köszönetét tolmácsolta. 

Berze Imre alkotása kőből készült, és a remény, illetve az imakendők kék színével 381 név szerepel rajta: egykori székelyudvarhelyi polgárok nevei, továbbá egy részlet Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén című verséből. Az emlékmű letisztult és egyszerű, és ahogy Miklós Zoltán múzeumigazgató fogalmazott, alázatra és szembenézésre késztet. Leleplezése után a hangszórókból a Székelyföldi Stúdió Egyesület által elkészített oktatófilm, a Renée története hangfelvételét hallgathatta a közönség: Gold Renée az az éppen 96 évet töltött túlélő, akit kislányként hurcoltak el Székelyudvarhelyről.

A szembenézés helye

Zenével, történetekkel

A megemlékezésen a Székelyudvarhelyről deportált, valószínűleg Auschwitzban elpusztult Dávid Béla műkedvelő zeneszerző emlékét rendhagyó módon idézték meg. Nem maradt utána más, mint egy dal címe és egy fájdalmas élettörténet – ezek alapján komponáltak három zeneművet a Dr. Palló Imre Művészeti Líceum tizenegyedikes diákjai, amit elő is adtak. 
A méltó és felemelő megemlékezés, az emlékmű és az elfeledett történetek újraélesztése nem történhetett volna meg Fecső Zoltán dokumentumfilmes kitartó, többéves kutatása és dr. Gidó Attila tudományos hozzájárulása nélkül.





Hirdetés

Kövessen a Facebookon!