Tavaly november 3-án volt 200 éve annak, hogy a pozsonyi országgyűlés ülésén Felsőbüki Nagy Pál, a rendi ellenzék vezéralakja élesen kikelt a nemzeti kultúra és az anyanyelv ügye iránt bűnös közönnyel viseltető mágnások ellen. „Tisztelt Statusok és Rendek! Én ugyan Nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása és elrendelése mindenkor az országgyűléstől függjön” – ezekkel a szavakkal válaszolt képviselőtársa felhívására az ifjú magyar lovas kapitány, Széchenyi István gróf. A Magyar Tudományos Akadémia honlapján az intézmény történetét ismertető írásból azt is megtudjuk, hogy Széchenyi felajánlásához csatlakozott többek között Károlyi György, Andrássy György, Vay Ábrahám, Teleki József gróf pedig 30 ezer kötetes könyvtárával alapozta meg az Akadémiai Könyvtárat. A Tudós Társaság alapítását bő év múlva, 1827-ben iktatta törvénybe az Országgyűlés, a ma is használatos Magyar Tudományos Akadémia megnevezést 1845-től használják.

1997-től ünnepli az MTA a magyar tudomány napját, hivatalosan azonban csupán 2003-ban nyilvánította a Magyar Országgyűlés november 3-át a magyar tudomány ünnepévé azzal az indoklással, hogy az Országgyűlés „a tudomány társadalomban betöltött szerepét kiemelkedően fontosnak, a tudomány művelése és fejlesztése érdekében végzett tevékenységet elismerésre és kiemelkedő támogatásra méltónak tartja”.

Gyergyószentmiklóson 1977 óta szervezi dr. Garda Dezső a történészkonferenciák sorozatát, a rendezvényt egy-két év kihagyással igyekeztek megtartani a kommunista diktatúra korlátozásokkal telített utolsó közel másfél évtizedében is. Az elmúlt években a konferencia a magyar tudomány ünnepének gyergyói eseményévé vált, az aktuális témákban az adott témakör szakavatott kutatói tartanak előadást, s ha a körülmények és az anyagi lehetőségek engedik, tartalmas konferenciakötetek születnek.

A tavalyi konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia fennállásának 200. évfordulója tiszteletére szervezték, teret adva a székelyföldi kutatóknak arra, hogy munkásságukkal feltárják és közkinccsé tegyék a térség múltját, örökségét, tudományos hagyományait. A tanácskozást Nagy Zoltán, a város polgármestere és Gyombolai Péter konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársa köszöntötte, majd rendre elhangzott Tamási Zsolt-József, Komán János, Róth András Lajos és Garda Dezső előadása, utóbbi két érdekes értekezéssel jelentkezett, új megvilágításba helyezve a bemutatott témákat. Tamási Zsolt-József, a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium újraalakításáért küzdő történész előadásának címe: Az 1848-as tervezett katolikus magyar nemzeti zsinat, alcíme pedig Az előkészítő bizottságok és a zsinat elnökségének kérdése volt. A szintén iskolaalapító Komán János történész – nevéhez fűződik a maroshévízi Kemény János magyar tannyelvű iskola alapítása – előadásának témája: Küküllő vármegye 1849. évi rögtönítélő törvényszékének iratai. Róth András Lajos témája a mához közelített: Fejezetek a székelyudvarhelyi mozi- és képkultúrához. Garda Dezső egyik témája a filmezéstől, a mozijátéktól ódzkodó Blaha Lujza és a gyergyói képviselőséget nyert Dobránszky Péter közötti kapcsolatra derít fényt, a hangsúlyt az 1884-es gyergyói országgyűlési képviselő-választásra helyezve, bemutatva a térség nemzetiségi viszonyait, a korteshadjáratok működését, a politikai ellenfelek közti fesztültségeket, a politikai cselszövéseket, no meg Blaha Lujzának a harmadik férjhez, a szintén képviselőségre pályázó Splényi Ödönhöz fűződő kapcsolatát is.

A konferenciakötetben dr. Garda Dezső gazdagon adatolt, érdekfeszítő tanulmánya akár önálló kötetben is megjelenhetett volna, ugyanis mintegy 186 oldalt tesz ki, a többi előadás 100 oldalt foglal el.

Érdekfeszítő olvasmány, amely tágabb összefüggésekben láttatja és értelmezi peremvidékünk e kis szegletének történetét. A kötetzáró előadást ugyancsak dr. Garda Dezső jegyzi, bő összefoglalót nyújtva a Székelyföld területi autonómiájáért folytatott politikai küzdelemnek a magyar és a román nyelvű médiában való tükrözéséről, ismertetve a különböző értelmezési szempontokat, reakciókat, no meg a magyar politikai elit viszonyulását a kérdéshez. A konferenciakötetbe nem került be dr. Bernád Rita, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Főegyházmegyei Levéltárának igazgatója Fogarasy Mihály erdélyi püspök élete című előadása, ugyanis az önálló kötetben jelent meg, Fórika Sebestyén A gyergyószentmik­ló­si Szekula Ágoston László, az utolsó magyar-örmény mechitarista szerzetes élete és munkássága című értekezése pedig a székelyudvarhelyi Lustra folyóiratban olvasható.

A Dobránszky Péter akadémikus emlékére és az MTA fennállásának 200. évfordulója tiszteletére szervezett tudományos tanácskozás és az annak munkálatait egybegyűjtő és bemutató konferenciakötet méltó folytatása a dr. Garda Dezső kéttucatnyi önálló kötetének és az általa szerkesztett tudományos kiadványok sorozatának, munkássága hozzájárul Gyergyó, a Székelyföld, Erdély történetének feltárásához és megismertetéséhez. Kíváncsian várjuk a folytatást, a szerzőnek megvan hozzá a kitartása, ügyszeretete, munkabírása.

…Háromszék és Csikszék egyáltalán tele van ásványos forrásvizekkel. Annyi a borvíz mindenfelé, hogy az ember szinte ritkaságnak tartja az édes vizet. Minden hegy egy-egy óriás hordóként tartogatja gyomrában a drága ásványvizeket, melyek dus forrásaiból százszor üdébben és éltetőbben fakadoznak ki, mint a csapokon át ömlő bor. Itt a természet maga a korcsmáros, nem ülteti, nem kapálja, nem szüreteli a szőlőt, hanem egyenesen készen, tisztán önti a legtisztább színbort, még pedig legtöbbnyire ingyen boldognak-boldogtalannak. Ha az ember hosszasabb ideig jár e forrásokban gazdag földön, egészen elfeledi, hogy milyen az édes víz. Ha iszik az ember, borvizet kap; ha fürdik, borvízben fürdik, ha mosdik újból csak borvízben mosdik; úgy hogy az ember azt gondolja, hogy alatta és körülötte egy nagy bortenger terül el, mely a föld ezer csapjain és erein át kínálja vendégét – az embert jobbnál jobb itallal. Mennyi kincs rejlik ezen megbecsülhetlen ásványvizekben! Csak a kéz hiányzik, mely felemelje a kincsek e tengerét. Csak a tőke hiányzik, mely e bájos, elragadó tájakon gyönyörűbbnél gyönyörűbb fürdőtelepeket és gyógyhelyeket rendezne be. Csak az elme, csak a vállalkozó szellem hiányzik, mely értékesíteni, az egészség és vagyon tiszta aranyává tudná önteni a drága javakat. Csak a teremtő kéz hiányzik, mely közlekedési eszközökkel kötné össze az üdülés és élet e csodás forrásait a nagy világgal. Csak magasan szárnyaló honfiúi lélek kellene, mely belátná, hogy e források értékesítése a szenvedőnek egészséget, a népnek munkát és keresetet, az országnak vagyonosodást hozhatna. Csak erélyes értelem és kitartó törekvés kellene, mely ezen ismeretlen kincsek dús halmazát a tőkével és értelemmel bíró meg az üdülést kereső emberiség figyelmébe ajánlaná. Gond, berendezés, közlekedés, kényelem, ismertetés – legelső feltétel e dús források értékesíthetésének. De hát nálunk mindez vagy hiányzik, vagy késik. Itt-ott találkozunk még csak a kezdet kezdetével. […] És mindezek elásott kincsekként hevernek a föld kebelén, értéktelenül az emberiség egészségére és jólétére nézve. Olyanok jószerint, mintha nem is volnának, nem hogy a világ semmit nem tud rólok, hanem mi magunknak eláll szemünk-szánk, ha mind e nem sejtett kincseket lábainkhoz omolva látjuk végre valahára — saját hazánk földén…

Részlet Dobránszky Péter Emlékhangok a Székelyföldről (Budapest, 1875) c. munkájából