– Hogyan jellemezné a muravidéki magyarság helyzetét ma, kiemelten a kisebbségi jogok és a többségi társadalomhoz fűződő viszony szempontjából?

– A muravidéki magyarság a többi Kárpát-medencei magyar közösséghez képest kiváltságos helyzetben van, hiszen már ötven éve, a volt jugoszláv alkotmánynak köszönhetően, alkotmányos védelem illeti meg a nemzetiségeket. Ezt a 90-es években, Szlovénia önállósulásával a Szlovén Köztársaság még magasabb szintre emelte. Harminc év távlatából egyetlen dolgot mondhatunk, ami még hiányzik – bár ez már valóban csak hab lenne a tortán –, hogy a nemzetiség államalkotó tényezőként is bekerüljön az alkotmányba. Ez az egyetlen elem, ami kimaradt, és amivel tényleg csillagos ötös lenne a rendszer. Egyébként Szlovéniá­ban az elmúlt harminc évben nem tapasztaltunk sem magyarellenes atrocitásokat, sem általános magyarellenességet. Persze, az nálunk is előfordul, hogy egy-egy szlovén politikus a választások előtt időnként előveszi a „magyar kártyát”, de ezzel inkább csak hangulatot próbál kelteni, és legfeljebb minimális politikai hasznot tud belőle kovácsolni. 

– Tudomásom szerint Szlovéniában tizenöt éve volt az utolsó népszámlálás, így csak az akkori adatokat ismerjük. Önök nyilván pontosabban látják a jelenlegi helyzetet. Mekkora ma a muravidéki magyar közösség?

– Szlovéniában 2011 óta nem volt hagyományos, kérdezőbiztosok által végzett klasszikus népszámlálás, ezért mi is csak közvetett adatokra tudunk támaszkodni. A rendelkezésünkre álló legfontosabb adatforrás a választási névjegyzék, amelyben mintegy hatezer személy szerepel. Ha ehhez hozzászámítjuk a gyermekeket, illetve azokat, akik nem iratkoztak fel a névjegyzékre, de magyarnak vallják magukat, akkor országosan nagyjából nyolc-tízezer fős magyar közösségről beszélhetünk. Ennek több mint 90 százaléka Muravidéken él. Ez a közösség a magyar–szlovén határ mentén, mintegy 60 kilométer hosszú és 20 kilométer széles térségben él. Hangsúlyozom, több mint 110 év elteltével is elmondható: ezekben a falvakban a magyar jelenlét és a magyar identitás továbbra is meghatározó.

– Milyen kihívásokkal szembesül ma a muravidéki magyar közösség a mindennapi közösségi élet megszervezésében?

– Az utóbbi években, ami igazán megváltoztatta a mindennapjainkat, az a világjárvány volt. Ennek hatásait a mai napig érezzük, ha úgy tetszik, még mindig nyalogatjuk a sebeinket. Eléggé rányomta a bélyegét a közösségi életre, amelyet most újra kell építenünk. Vannak sikerek és vannak kudarcok is, de nem adjuk fel. Azt is látjuk, hogy ebben a túlságosan modern világban az emberek kezdenek visszatalálni a kétkezi munkához, illetve azokhoz a tevékenységekhez, amelyek nem a digitalizáció köré épülnek.

– Muravidék és Székelyföld ugyan két eltérő helyzetű magyar közösség, mégis számos közös tapasztalatuk van. Ön szerint mit tanulhatnak egymástól a külhoni magyar közösségek a megmaradás és az identitás megőrzése terén?

– Nagyon sok mindent. Látjuk, hogy a közösségeink helyzete nagymértékben attól függ, milyen politikai irányvonalat képviselő kormány van éppen az adott országban. Ha kedvező a politikai környezet, a közösségeink helyzete is sokkal kedvezőbb. Ugyanakkor egymás jó példáiból és kudarcaiból is rengeteget tanulhatunk. Párhuzamokat vonhatunk, és megpróbálhatjuk át­venni azokat a megoldásokat, amelyek máshol beváltak. Jó példa erre a gazdaságfejlesztési program, amely annak idején a Vajdaságban indult el, és nagyon sikeresnek bizonyult. Kisebb léptékben ugyan, de nálunk is megvalósult, és szintén eredményesen. Mindezzel végső soron azt szeretnénk elérni, hogy mérsékeljük a fiatalok elvándorlását, amely térségünkre különösen jellemző, hiszen Ausztria nagyon közel van. Közösségünkből sok fiatal elvándorol a külföldi munkalehetőségek miatt. Teljesen megértem azt is, hogy aki hétfőn elmegy Ausztriába dolgozni és csak pénteken ér haza, annak hétvégén már nincs energiája közösségi életet élni, inkább pihenni szeretne, vagy bepótolni mindazt, amire hét közben nem jutott ideje. Éppen ezért úgy látom, hogy az egyetlen hosszú távú megoldás az lehet, ha a Muravidék – amely statisztikai mutatók alapján Szlovénia legfejletlenebb régiói közé tartozik – nagyobb figyelmet kap. Abban bízom, hogy ezt a szlovén állam, illetve az új kormány is felismeri, és külön intézkedésekkel igyekszik majd felzárkóztatni a térséget.

– Ha a fiatalokról beszélünk: hogyan próbálják elérni, hogy a szülőföldjükön maradjanak? Vannak erre konkrét programjaik vagy bevált kezdeményezéseik?

– Sajnos az idei év egyik legnagyobb kihívása, hogy egy nagy generáció vonul nyugdíjba. Erre az MMÖNK már az elmúlt években igyekezett felkészülni. Tudjuk, hogy ez nem egyik napról a másikra megoldható folyamat, ezért ösztöndíjakkal próbáljuk a fiatalokat olyan pályák felé terelni, ahol a jövőben szakemberhiány alakulhat ki. Emellett támogatjuk a kétnyelvű középiskolában tanuló magyar anyanyelvű diákokat is, hogy megfelelő anyanyelvi tudással kerüljenek ki majd az egyetemekről, és később munkát tudjunk biztosítani számukra. Nálunk ugyanis a közszférában alapvető feltétel, hogy aki kétnyelvű területen dolgozik, mindkét nyelvet ismerje. Csak így tudjuk garantálni, hogy az emberek a különböző hivatalokban és intézményekben anyanyelvükön intézhessék ügyeiket. Ugyanezt a célt szolgálja az általános iskolák támogatása is. Azt szeretnénk, hogy a kétnyelvű oktatásban a gyermekek mindkét nyelvet azonos szinten sajátítsák el, és ne tekintsenek a magyarra csupán második nyelvként. Így próbáljuk hosszú távon is biztosítani a megfelelő nyelvtudást. Emellett számos pályázatot hirdetünk a fiataloknak, a különböző táboroktól a vetélkedőkig, hogy ösztönözzük őket a közösségi életben való részvételre. Vannak olyan programjaink is, amelyeket nem közvetlen anyagi támogatással segítünk, hanem úgy szervezünk meg, hogy a fiatalok találkozhassanak, beszélgethessenek és közösséget építhessenek. Ebben kiemelt szerepe van az ifjúsági szervezetünknek, amely nagyon jó munkát végez. Sportprogramokat, közösségi rendezvényeket és magyar bált is szerveznek. Utóbbi az egyik kiemelkedő eseményünk, és még sok hasonló kezdeményezést említhetnék. Rendezvényeink többsége ugyanazt a célt szolgálja: a hagyományaink bemutatását és továbbadását, valamint a magyar kultúra erősítését. Kiemelkedő eseményünk a Muravidéki Vágta, amely idén ünnepli tizedik jubileumát, és ismét visszatér eredeti helyszínére, Lendvára.

– Az elmúlt években melyik döntésére vagy kezdeményezésére a legbüszkébb az MMÖNK élén, és mi az a cél, amelyet mindenképpen szeretne megvalósítani a következő időszakban?

– Amikor megkezdtem az elnöki munkámat az MMÖNK élén, több befejezetlen projektet vettem át. Ezeket azóta sikerült maradéktalanul lezárnunk. A legbüszkébb a diákotthonunkra vagyok, hiszen ezzel biztosítani tudjuk a Dombvidéken élő magyar fiatalok számára, hogy a kétnyelvű középiskolában tanulhassanak. Ennek az eredménye már most is látszik. Három évvel ezelőtt még egyetlen magyar diák sem járt kétnyelvű iskolába. A diákotthon működésének második évében viszont már hat magyar diák járt olyan középiskolába, ahol az éves diáklétszám nem haladja meg a hetvenet, ez számunkra jelentős siker. A legnagyobb célom ugyanakkor az, hogy a Muravidéki Mintagazdaság – amely jelenleg még az MMÖNK fenntartásában működik – egy-két éven belül olyan stabil háttérrel rendelkezzen, hogy többé ne szoruljon a szervezet költségvetési támogatására. Ezt mindenképpen szeretném elérni, mert Muravidéken a mezőgazdaság mindig is közel állt az emberekhez. Sajnos azt is láttuk, hogy az elmúlt évtizedek agrárpolitikája a kis családi gazdaságokat rendkívül nehéz helyzetbe hozta. Arra a szintre, amelyen egykor voltunk, már nem tudunk visszatérni, de a mintagazdaságban szeretnénk megmutatni a fiataloknak, hogy a mezőgazdaságban végzett munka értéket teremt. Egy kis pluszmunkával a főállás mellett is meg lehet termelni azt az élelmiszert, amelynek ismerjük az eredetét, és így pontosan tudjuk, mi kerül az asztalunkra. Ez a mai világban különösen fontos, hiszen az egészséges élet alapja a minőségi, saját magunk által megtermelt vagy ellenőrzött élelmiszer.

– A 35. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor alkalmából beszélgetünk. Tusványos évtizedek óta a Kárpát-medencei magyar közélet egyik legfontosabb találkozóhelye. Mit jelent az MMÖNK számára a rendezvény, az, hogy bemutathatják a muravidéki magyar közösség helyzetét? Ha pedig egyetlen üzenetet kellene megfogalmaznia az erdélyi és a Kárpát-medence más magyar közösségei számára, mi lenne az?

– Minden évben visszatérni a Tusványosra kiváltság. Tusványos a párbeszéd, a találkozások és a barátságok helye. Itt találtam barátokra, és valahányszor elhagyom Tusványost, mindig egy kicsit összeszorul a szívem, mert itt az ember valóban nagyon jól érezheti magát. Természetesen év közben többször is találkozunk a Kárpát-medencei magyar érdekképviseletek vezetőivel, de Tusványos hangulata egészen más. Itt kötetlenebbül tudunk beszélgetni, találkozni, egymásra figyelni. És hogy mit üzenek a Krápát-medence magyar közösségeinek? A madáchi idézet jut eszembe: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” Úgy vélem, ha Isten engem kisebbségi sorsba helyezett, akkor jobb helyet, mint a Muravidék, nem is találhatott volna számomra. Hiszem, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, és bízom abban, hogy az út végén nemcsak mi, hanem minden külhoni magyar közösség hasonlóan biztonságos és megbecsült helyzetben élhet.