Jézus születésének hírüladása, vagyis népies nevén Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe keleten a legrégebbi időktől az egyik legnagyobb ünnep. Rómában a keleti származású I. Sergius pápa (687–701) honosította meg Annuntiatio Domini (az Úr hírüladása) néven. 692-ben említik először, amikor a trullai zsinat helyesnek ítélte nagyböjtben való ünneplését, valószínűleg ekkor már hosszú ideje a jeles napok sorába tartozott. Korábban, Ravennából származó adatok szerint a karácsonyt megelőző vasárnap emlékeztek meg az angyali üdvözletről.

A hírüladás napjának egyik sajátossága, hogy fényét elhomályosítani látszik a nagyhét és húsvét ünnepének közelsége. Hiszen rendszerint vagy éppen csak megelőzi ezeket, vagy ha egybeesne velük, akkor elhalasztják, és csak utánuk következik az első köznapon, húsvét második hetének hétfőjén. 
Azonban úgy tűnik, a korábbi évszázadokban ez egyáltalán nem jelentett akadályt, sőt éppen ez a szoros közelség volt hivatott kiemelni az ünnep hitbéli jelentőségét.
Az ünnep – Gyümölcsoltó Boldogasszony – magyar elnevezése onnan ered, hogy a fák oltását ez idő tájt szokták végezni. Régen általános szokás volt, hogy ezen a napon kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is ekkor fogadta méhébe Jézust. 
A korábbi századok kódexeiben, kalendáriumaiban az ünnep különböző elnevezései­vel találkozunk: Testfogadó Boldogasszony; Asszonyunk, Szűz Máriának szeplételen foganatja; Boldogasszony fogadása – írja a Magyar Katolikus Lexikon.
A Gyulafehérvári Főegyház­megye Direktóriumának összesítése szerint a következő helységekben szenteltek templomot vagy kápolnát Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére: Árkos – Irgalmasság Anyja Kismamaotthon, Gyulafehérvár – Szeminárium, Szamosújvár – Salamon-templom és Gyergyócsomafalva – Szászfalu.