A néhai Hajdó István főesperes-plébános 1985 és 2006 között szolgált Gyergyószentmiklóson: papi hivatása mellett közösségszervezői tevékenysége, erős nemzettudata, szónoki képességei hagytak nyomot a gyergyói emberekben. Nevéhez számos megvalósítás fűződik, többek között a gyilkostói Szent Kristóf-kápolna, a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősotthon, a Pricske-tetőn lévő kereszt állítása, a Szent István-templom építtetése. 

Fórika Sebestyén paszto­­r­ál­asszisztens közel féléves kutatómunka eredményeként a helyi gyűjtőlevéltárban őrzött levelezésekből, beszédekből, prédikációkból, a Szent Miklós Plébánia és a Segítő Nővérek gyergyószentmiklósi rendházának háztörténeti könyveiből, a helyi televízió archívumából és más gyűjteményekből származó fotókból állított össze előadást a főesperes emlékére. Fórika Sebestyén személyes élményeit is megosztotta.

– Tizenéves voltam, amikor ő itt töltötte szolgálati idejét, erős benyomást tett rám a szónoki habitusa, a nemzettudata: mindkettő formálta a személyiségemet. Az az erős nemzeti vonal, amit képviselt beszédeiben – többek között a 2005-ben, a csíksomlyói búcsún mondott prédikációjában –, meghatározó volt számomra. A megjelenése, a szigor, ami sugárzott belőle, érdekes módon gyermekként nem félelmet keltett bennünk a hittanórákon, hanem tartásra ösztönzött. Amikor megjelent, tudtuk, hogy fel kell vennünk egy fegyelmezett magatartásformát

– mondta érdeklődésünkre Fórika Sebestyén. Emlékei közé sorolta Hajdó István csíksomlyói prédikációját, a Pricske-tetői keresztavatót, a főesperes búcsúmiséjét, az ott elhangzott beszédeket, amelyek meghatározták későbbi érdeklődését, magyarságtudatát, irodalomhoz való vonzódását.