A tűzoltók tanácsai nem meglepők: voltaképpen a józan ész diktálta szabályok. A jelentős kárt okozó, akár tragikus kimenetelű lakástüzek megelőzése érdekében arra figyelmeztetnek: a kémények és füstjáratok rendszeres, legalább a hideg évszak előtti alapos kitakarítása mellett nem szabad nem megfelelően szigetelt, elromlott, sérült kályhákat használni: még ha ezt önmagában nem is tartanánk tűzveszélynek, könnyen vezethet mérgező gázok, például szén-monoxid beszivárgásához a lakótérbe. Az elrepedt kályhafedő lapot kicserélni, az elgörbült ajtóreteszelőt megjavítani nem nagy feladat. Szintén csak gondosság kérdése, hogy megfelelő méretre vágott, tehát a tűztérbe jól illeszkedő, abból nem kilógó fahasábokat kell használni. Tilos a tűzhely tetején tartani, szárítani a tűzifát, de még a kályhától biztonságos távolságra sem ajánlott egyetlen napnál többre elegendő fát felhalmozni. Rendszeresen és állandó, biztonságos helyre kell kiüríteni a hamutározó tartalmát. Szigorúan tilos bármilyen könnyen égő anyagot, tűzgyújtónak szánt papírt, szőnyeget, száradó ruhákat a hőforrás közelében tartani, illetve figyelni kell arra, hogy a fűtőrendszerek vagy egyes elemei túlhevülhetnek – ilyenkor tilos tovább használni a kályhát, kemencét. És az ajánlás, amit kevesen tartanak be: mielőtt elaludnánk, hagyjuk leszakadni, kialudni a tüzet.