Az idei év ismét világo­san aláhúzta, hogy a klí­­maváltozás Hargita meg­yében is a mindennapok részévé vált. A hótakaró nél­küli, csapadékszegény tél után hirtelen tavaszi fagyok súj­tották a vetéseket, amit a rövid idő alatt érkező nagy mennyiségű eső követett. Ez több növénykultúra, kö­zöttük a burgonya és a takarmánynövények vetését is késleltette, és a haszonállatok kihajtását a legelőkre szintén eltolta.

Sokkal több kérődző tudna legelni 

A nyári szárazság után au­gusztus derekán ismét hosszan tartó esőzések következtek, amelyek nehezítették a gabo­nafélék betakarítását, mind a minőség, mind a mennyiség gyengébb lett a vártnál – mu­tatott rá Romfeld Zsolt. A szak­­ember hozzátette: az őszi csapadék ugyanakkor nagy­mértékben meghatározza a következő évi termést.
Hargita megyében mintegy 390 ezer hektár mezőgazdasági terület található, ebből 72 ezer hektár szántó, 310 ezer hektár gyep. Ezenfelül 255 ezer hektár erdővel is számol a megye. Az APIA-támogatások jelenleg mindössze 180 ezer hektárra vonatkoznak, tehát a mezőgazdasági területek közel fele támogatáson kívül maradt. 
A megye állatállománya is jelentős: több mint 220 ezer juh és 100 ezer szarvasmarha él a térségben.
– Papíron minden rendben van, de a valóságban a gaz­da­ságok nem használják ki a lehetőségeket. Ha a tá­mo­gatásokat és az állatlétszámot jobban összehangolnánk, akár háromszor ennyi haszonállatot is elbírna a megye – hívta fel a figyelmet a kihasználatlan lehe­tőségekre a mezőgazdasági igaz­gatóság vezetője.

Bozót falja fel a legelőinket

A legelők és kaszálók fo­kozatosan tűnnek el a táj­ból, a használaton kívüli gyep­területeket benövi a bozót és egyéb gyomfák, például a nyírfa, és ezeknek a legelőknek a helyreállítása évről évre egyre nehezebb és költségesebb.
– A gyepet gyepként, a szántót szántóként, az erdőt pedig erdőként kell kezelni. Ha minden a rendeltetésének megfelelően működne, nem veszítenénk el évente több ezer hektár termőterületet – mondta az igazgató, aki szerint 50–60 ezer hektár gyepterületet az utóbbi években már „elnyelt” a bozót.
A bozótosodással a prob­léma pedig nemcsak gaz­dasági, hanem ökológiai is: a vadállomány, közötte a med­­vék, így egyre közelebb húzódnak a településekhez, a bozótos területek pedig aka­dályozzák a legeltetést és a kaszálást. 
Romfeld Zsolt ugyan­­akkor kiemelte, hogy he­lyi közösségi döntésekre is szükség van: a helyieknek kell eldönteniük, mit tartanak meg gyepnek, mit alakítanak vissza erdővé, a közösség hosszú távú érdekei szerint. 

Aki tervez, túlél

A mezőgazdasági igazgatóság vezetője  úgy fogalmazott, a gazdálkodás ma már nemcsak fizikai munkát, hanem pénz­ügyi tudatosságot is igényel.
– Nem fordulhat elő, hogy valaki egész évben dolgozik, és a végén rájön, hogy vesz­teséget termelt. A bőség évei után most a számvetés időszaka következik. Tervezni, számolni és alkalmazkodni kell – jelentette ki. Felhívta a figyelmet, hogy a rövid távú piacfüggés helyett hosszabb távú, fenntartható tervezésre van szükség. A következő években kevesebb forrás, de több elvárás várható – vázolta a realitásokat. 
– Aki előre tervez, az túlél. Aki alkalmazkodik, az fejlődni is tud, mert amit megtermelünk, azt el is kell tudnunk adni. Csak így lehet jövőt építeni. Aki több lábon áll, az jobban boldogul: a gazdálkodás mel­lett a tu­rizmus vagy feldolgozás új perspektívákat adhat – ta­nácsolta az igazgató.