Fesztiválból nincs hiány, de milyen áron?

Egész nyáron egymást érik az erdélyi fesztiválok: a koncertek, reggelig tartó bulik a fiatalok számára nemcsak zenei programot vagy szórakozást jelentenek, hanem – egyszerre – csoport- és önállóságélményt is. Ez viszont nincs ingyen: a fesztiválozás úgy népszerű, hogy közben egyáltalán nem olcsó. De mennyit hajlandó fizetni a közönség, és miként látják az árképzés hátterét a szervezők és az árusok?

Vlaicu Lajos , Sándor Nikolett
Fesztiválból nincs hiány, de milyen áron?
Fesztivál-életkép: konfettizápor fokozza a koncert közönségének hangulatát. Sokak kihagyhatatlan élménye Fotó: Veres Nándor

Erdély-szerte számos fesztiválprogram és -helyszín várja a közönséget, ami már csak azért is praktikus, mert ha a fesztiválozás költségeit nézzük, a legtöbb fiatalnak döntenie kell, melyik(ek)re vált karkötőt. Fesztiválozót, fesztiválszervezőt és árust kérdeztünk az árak percepciójáról. 

Így beszélnek, akik látták…

Négy deci sör 10 lej, azonban az elsőt 20 lejért adják visszaváltható pohárban, a félliteres üdítő 10–12 lej – az árusok a hatékony kiszolgálás érdekében, amennyire lehet, igyekeznek egységesíteni az italárakat –, egy 200 grammos lángos 20 lej, a kürtőskalács 30. Az egyszerűbb vagy húsmentes harapnivaló – hasábburgonya, vegetáriánus hot dog vagy hamburger – 20 lejért olcsónak számít, a több összetevős vagy húsos gyorsételek 35–50 lejbe kerülnek adagonként. Az árak persze változnak, mivel az árusok figyelembe veszik a látogatottságot, az időjárást és a fizetendő helypénzt – az általunk megkérdezettek szerint az ökölszabály az, hogy jó esetben egy négynapos fesztivál költségeit az első másfél nap bevételéből fedezni tudják. 

Mint látható, már néhány ital és némi harapnivaló is jelentősebb összegbe kerül – és fentebb a tavalyi árakat írtuk le, amelyek a lapunknak nyilatkozók szerint idén, „ha csak egy-két lejjel is”, de nőni fognak. Megéri ennyi pénzt költeni rá? A fesztiválozók szerint mindenképp, bár nem árt, ha „okosan oldjuk meg”. Kincső másodéves egyetemi hallgató. Számára a fesztivál a hangulatról, a programokról és a közösségről szól. Volt már a marosvásárhelyi Vibe-on, a borszéki Nosztalgia fesztiválon, a gyergyói FeltöltŐ-n, idén is szeretne eljutni valamelyik nagy fesztiválra. 


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!


– A legnagyobb tétel a szállás és az étkezés. A fesztiválok környékén minden drágább, a belső területen pedig túl korlátozottak a lehetőségek, miközben minden kétszer annyiba kerül – mondja. Egy kisebb fesztiválra 300–400 lejt szán, a nagyobbaknál, mint a Vibe, az összeg is jóval nagyobb. A pénzt részben a szülei biztosítják számára, részben az ösztöndíjából tesz félre ilyen célra. Bence elsőéves kommunikáció szakos hallgató. A helyi eseményeket részesíti előnyben, mint például a Csíki Jazz vagy a Városnapok. 

– A városban lakom, így szállásra nem kell költsek. A belépők árát részmunkaidős munkából vagy zsebpénzből fedezem – mondja. Szerinte a korosztályában inkább a könnyűzenei fesztiválok – a sepsiszentgyörgyi Sic Feszt és Tabakó, a kolozsvári Untold – vonzóak. Melánia végzős egyetemista, tapasztalt fesztiválozó. A torockói Double Rise és a tusnádfürdői Tusványos különösen közel áll hozzá.  – Szívesen vállalok önkéntes munkát a fesztiválokon, így mélyebben belelátok a szervezésbe, új barátokra teszek szert, és jelentősen csökkenthetem a költségeket. Sátorozni külön élmény. Önkéntesként kicsit a fesztivál része leszel, de fesztiválozóként szabadabb vagy. Érdemes kipróbálni mindkettőt – mondja. Egy fesztiválra 700–800 lejt tesz félre, amit főleg ösztöndíjakból vagy önkéntes munkákból fedez. Szerinte „aki igazán akar menni, az előteremti rá a pénzt”.

A legfiatalabb, középiskolás válaszadó számára a fesztivál inkább kaland: barátoknál alszik, az étkezésen spórol, és nem riad vissza a nehézségektől sem. A Sic Feszten és Tusványoson már járt, most valami mást próbálna ki. – 300–500 lej elég egy hétvégére, ha jól osztom be. De sokan nem tudnak elmenni, mert túl magasak az árak. A nyereményjátékos jegyek vagy a kedvezmények segítenek – mondta a középiskolás lány.

… és így látja, aki csinálja

Popa Ilonát, a Tusványos szabadegyetem és diáktábor erdélyi főszervezőjét kérdeztük, meséljen az ő szempontjából a fesztivál költségeiről. Az idei kiadás sarokszámait nem árulta el, utalt rá, hogy a rendezvényt a magyarországi Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és az erdélyi Magyar Ifjúsági Tanács szervezi, a költségeket is ez a két fél viseli. – A tábor területére a belépés mindennap 16 óráig ingyenes, és az eddig átvett karszalag egész napra érvényes. Akik 16 óra után érkeznek, jelképes, 40 lejes belépőt fizetnek. A napi karszalag másnap reggel 6 óráig érvényes – a heti karszalag ára 150 lej. A 14 év alattiak és a tusnádfürdői lakosok számára a belépés ingyenes – sorolta a lehetőségeket. Ami az ellátást illeti: az árusoktól kért bérleti díj a foglalt terület méretétől, elhelyezkedésétől és a szolgáltatás fajtájától függ. A rendezvényen csak erdélyi cégek folytathatnak kereskedelmi tevékenységet – mondta a szervező. Kiemelte: a belépőjegyekből származó bevétel nem jelentős, mivel sok résztvevő 16 óra előtt érkezik a tábor területére, így a költségek nagy részét támogatásokból, pályázatokból és az árusok hozzájárulásából próbálják fedezni. – A befolyt összeget a rendezvény megszervezésére, valamint a tábor fejlesztésére és modernizálására fordítjuk – tette hozzá. A szervező hangsúlyozta: a belépési feltételeik Erdély-szerte a legkedvezőbbek, hiszen a programokon való részvétel ingyenes, és a délutáni belépőjegy ára is jelképesnek mondható. Külön figyelmet fordítanak arra, hogy a szerényebb anyagi körülmények között élők is jól érezhessék magukat, ezért a fesztivál területén kapható bizonyos élelmiszerek – mint a lángos, kürtőskalács, víz és sör – árát korlátozták.

A pult mögül nézve

Bár az árak magasnak tűnnek a közönség számára, a megkérdezett árusok szerint változó, hogy melyik fesztiválon éri meg árulni. – Tusványoson ilyen szempontból igazságos a helybér: legutóbb négy napra kétezer lejt kértek a szervezők, így napi ötszáz lejjel számolhatunk. Ez nem lehetetlenül magas, de még ott vannak az egyéb kiadások: munkaerő, villanyáram, áru beszerzése stb. Az árakat a piac határozza meg, a törvény alapján akár 300 százalos árrést is alkalmazhatunk, bár ezt ritkán használjuk ki. Akik kizárólag fesztiválokon árulnak, azoknak nehéz ebből megélni, mert az árak elszabadultak, ezt az árusok és a fesztiválozók is tudják és tapasztalják – közölte egy forrásunk. Egy másik streetfood-árus, aki már évek óta járja Erdély fesztiváljait, elmondta: a Vibe fesztivál például külön kártyás rendszerrel működik, és az eladott termékek után előre meghatározott százalékot kell befizetni, ami „igazságosabbá teszi a rendszert”. 

– Itt nem kell előre befizetni a helypénzt, hanem utólag vonják le, viszont az utólagos elszámolás miatt a menet közben felmerülő költségekre kell legyen külön tartalék. A szervezők néha előre elkérik az árlistát, de nem szólnak bele. Az árakat alaposan meg kell tervezni, hiszen a költségek – munkabér, energia, szállás, alapanyagok – jelentősek. Egy-egy rendezvényen a helybér akár hat-nyolcezer lejbe is kerülhet – mondta. Hozzátette: a nagy fesztiválok esetén előre kell fizetni, ami megnehezíti a kisebb árusok dolgát. A vásárlók nem látják, mennyi befektetés van az árusítás mögött, és a kapcsolatépítés is fontos tényező, hiszen nem mindegy, melyik helyhez milyen áron, esetleg pluszjuttatások árán lehet hozzáférni. – Lényeg, hogy a fesztiválok és a streetfood továbbra is népszerűek, a nap vége pedig a közönségnek és nekünk is ugyanolyan: van, hogy remek, van, hogy halványabb – mondta.





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!