Törcsváron tavasztól őszig szinte levegőt sem lehet venni a sok ember között, akik mind a „Bran-kastélyt” akarják lát­ni (szomorú, hogy a ha­zai és magyarországi kirán­du­lók kö­­rében is gyakran így vagy Dracula-kastélyként emle­ge­tik), a közeli Barcarozsnyó a várával és a Dino Parkkal ugyancsak fulladozik a tö­megturizmustól. Igazából ezek a célpontok majdnem egész évben vonzzák a látogatókat, ami nem is csoda, viszont kár lenne ennyivel megelégedni, mert van még a környéken egyéb látnivaló is, nem is kevés.

Ritkán látni ilyet

Alig pár kilométerrel Törcsvár után, nem is túl messze a Brassó és Câmpulung közötti főúttól, apró hegyi falvakat találunk, amelyek szinte svájci vagy osztrák módra ötvözik a hagyományos építkezést a modern turizmus igényeivel. Felsőmoécs (Moieciu de Sus), Peștera, Șirnea, Fundata, Mă­gura természetesen a kör­nyékbeliek – és nem csak – által jól ismertek, hiszen számos magashegyi túraút ezekről a településekről indul – tele is vannak vendégfogadásra al­kalmas létesítményekkel az egyszerű panzióktól kezdve a négycsillagos szállodáig, még sincs akkora tömeg, mint a bevezetőben említett helyeken.

Magam egy fotós web­ol­dalon találkoztam először Felsőmoécs nevével és szép­ségével – azóta egyik kedvenc hazai úti célunkká vált a kör­nyék. A főútról letérve me­redek, keskeny és kanyargós utakon lehet bejárni a falvakat, amelyek inkább hegyvidéki tanyák laza füzérei, egy-egy rész szinte élő falumúzeumnak tűnik, annyira szép. Itt sikerült megőrizni az egységes, tájba illő faluképet – sajnos itthon ritkán látni ilyet. Van, ahol még látható néhány régi parasztház is, miközben rengeteg az új épület, de a fehér szín, a kő és fa használata, egyszerű díszítés jellemzi a helyi építészetet, így az új és a régi összesimul a lélegzetelállító természeti hát­tér előtt. Egyébként Fundata a legmagasabban fekvő hazai településnek számít, 1360 mé­ter tengerszint feletti ma­gasságban.

Ökoturizmus felsőfokon

A háttér, a környezet valóban pazar. A felsorolt falvak a Bucsecs tömbje és a Királykő között találhatók: a vidék fen­séges télen, bámulatosan szép tavasszal, amikor az élénk, harsogó zöld táj fölött még havasak a hegyek, vonzó és hűs nyáron, az őszi kristálytiszta levegőben pedig hihetetlenül látványos: a lombhullatók ezer színben pompáznak a fenyvesek sötétzöldje mel­lett, lilán nyílik az őszi kike­rics, a hátteret adó sziklás ma­gaslatokon porcukorként ül a korai hó.
Bár – mint említettem – sok magashegyi túraút indul a településről, a kényelmesebb kirándulónak is élményt nyújt a hely. Néhány éve ugyan­is egy európai uniós pro­jekt részeként a pásztorok egykori hegyi ösvényeinek nyom­vonalán közel száz kilo­méternyi ökoturisztikai út­vonalhálóza­tot alakítottak ki a térségben. Kellemes, sport­cipőben is bejárható, átlagos erőnlétet igénylő hosszabb-rö­videbb túrautakat képzeljünk el, amelyek nem a csúcsokra vezetnek, hanem körbejárják a környéket, esztenák, régi pa­rasztházak, egykori malmok, ma is működő farmok, meredek legelők, források, erdők, rétek között, miközben a panoráma felülmúlhatatlan: hol a Bucsecs-hegységgel nézünk szembe, hol a Királykő mészkő fogas gerince látható, de van, amikor mindkettő, sőt egy-két pontról még a Leaota is hozzátesz a díszlethez. Jól jelzett, ismer­tető táblákkal ellátott túra­utakon ismerkedhetünk a Kárpátok lejtőinek e külön­leges, az állattenyésztés, le­gel­tetés, földművelés alakí­totta kultúrtájával, az ott élő emberek világával, régi né­pi mesterségekkel, a múlttal, a mával, s ha már öko­tu­rizmusról van szó, talán a jö­vővel is: lehet a természetet tiszteletben tart­va, a csendet megőrizve, a helyi értékekre hangolódva kikapcsolódni és élményeket gyűjteni. Felső­moécsról indul például az Erdélyi amfiteátrum nevű T9-es útvonal, amely kicsivel több mint 13 kilo­méter, könnyű-kö­­ze­pesnek minősül, és körülbelül öt és fél óra alatt teljesíthető. Egy másik, a T8-as csupán öt kilo­méteres, könnyű séta. A lé­­nyeg, hogy igazi kulturális-ter­mé­­szeti-szabadidős él­ménnyel ajándékozzuk meg magun­kat, jó családi program is lehet, ha kipróbáljuk vala­melyiket, és természetesen a kicsi, színes emberkével jelölt (piros, narancs stb.) útvonalak nemcsak gyalog, hanem hegyi kerékpárral, télen túralécekkel is végigjárhatók.

Királykő vára

Ha már a környéken járunk, felfedezhetjük a Moieciului és Grădiștei szorosokat, és ér­­demes elautózni a törté­nelmi hegyi átkelőhöz, a törcs­vári hágóhoz is. Erdély és Havasalföld között sere­gek, lovagok, kereskedők, mester­emberek, nyájak és pásztorok vonultak évszázadokon át – ma is itt fut a főút. A Törcs­vári-szoros túloldalán, a ha­vasalföldi oldalon pedig egy ke­vesek által ismert közép­kori erődítmény romjait keres­hetjük fel: Királykő vára egykor az egyik legjelentősebb Árpád-kori királyi vár volt. Több helyen is kínálják a helyi sajtot, mézet, szörpöket, növekszik a falusi gasztropontok szá­ma a térségben, és igazán különleges szállásokat lehet találni az autentikus kunyhótól a luxuskempingig.