Valószínűleg az egész ország legnagyobb szór­ványtelepülése, de Hargita megyében biztosan Var­ság viszi el a pálmát – vagy inkább a fenyőágat. Ön­álló községként az egyik legfiatalabb, Oroszhegyről és Korondról kirajzott családok alapították a 20. század ele­jén. Ma majdnem 80 négy­zetkilométer a területe, a községet alkotó hét tanyabokor nagyobb helyen terül el, mint például a legközelebbi város, Székelyudvarhely, úthálózata összesen több mint 150 kilo­méter. Akkora a falu, hogy a legmagasabb kilátóról sem látható be minden szeglete.

Kincsek és tündérek között

Ha Székelyudvarhely irányá­ból közelítjük meg Varságot, végig a Nagy-Küküllő men­tén utazunk, majd egy óriási székelykapun át lé­pünk be Zsindelyországba. Felfedezéséhez jó, ha ké­rünk egy térképet (a vendég­látóhelyeknél szívesen segí­tenek), mert ekkora területen már jól el lehet tévedni. A Dél-Görgényi-havasok oldalában, a pazar hegyvidéki tájban barangolhatunk gyalog, au­tó­val, biciklivel, lóháton, télen szánnal is. A csobogó hegyi patakok mellett, az itt még közel sem nagy Nagy-Küküllő völgyeiben vagy épp a ge­rinceken helyenként össze­bújnak a házak, épületek, máshol magányos tanya, kö­rülötte legelésző állatok kötik le a figyelmünket. 
A bagzosi falurészen ta­lálható kilátó gyönyörű pa­norámát kínál a Hargita vo­nulatának északi és köz­ponti részével, a Sikaszó völgyével, a Görgényi-havasok látványával, a tanyabokrok közül Sólyomkő, az eldugott kis Paradicsomkert, Forrás­köze, Tálasbérce, a Központ és egy kissé a Tisztás is lát­ható. Apró nyelvi drága­kö­vekként csengenek ezek a helynevek, s ha még ezek után is kincskereső ked­vünkben vagyunk, vegyük célba Tartód várát. Jó kap­tató vezet a 870 méteres ma­gasságban található, 11–12. századi romokhoz (igazából csak mohával borított fal­maradványokat találunk itt), ami a kutatók szerint a kora középkori magyar határ­vé­delmi rendszer része volt. A hely varázslatos, talán Orbán Balázs is érezte, amikor arról írt, hogy egy egykori erős, ügyes parasztlegény itt kincsekre és daloló-táncoló sző­ke tündérekre lelt…

Mit mutat a mutató 

Erdők, legelők között haladva jutunk fel egy másik tetőre: Tálasbérce csücskén újabb, 20 méter magas kilátó vár ránk. Varság egy másik részletére nyújt kilátást, szépen lát­szik innen a Kopjáskert, Só­lyomkő, a Központ, tiszta időben a Déli-Kárpátokig el­lát­ni. Egyébként a helyiek a kilátót mutatónak is mondják.
Ha már erre járunk, egy kis frissítőért térjünk be a varsági Parlamentbe. Az lehet, hogy politizálnak itt (is), csakhogy nem politikusok, hanem az ízes beszédű, csípős hu­morú helyiek, ugyanis ez a Parlament egy kis vegyesbolt és kocsma. Akár innen is le lehet gyalogolni Varság másik csodájához, a Csorgókő víz­eséshez, és ebben az eset­ben a patakocskákkal is meg­ismerkedhetünk, amelyek a zuhatag vizét adják. Amit itt Szökőnek is mondanak, hiszen a kristálytiszta víz több lépcsőben „szökik le” a megkeményedett fekete ba­zalt andezit láva alkotta sziklákon. Télen jéggé me­red, hóolvadáskor a leg­lát­ványosabb.

Zsindelypattintók kalendáriuma

S hogy miért Zsindelyország? Mert az egyik leghíresebb var­sági termék a zsindely, amelyet télen készítenek, mert a fát csak a vegetáció megszűntével érdemes kiter­melni, és abból lesz majd a jó tartós „tetőfedő”. Azt tartják az öregek, hogy azokban a hónapokban szabad levágni a fát, amelyekben van „r” hang, és csakis olyan helyről, ahol még nem hallottak ka­kasszót, s akkor a jó zsindely akár 30 évet is eltart. Székelyvarságon néhányan még mindig foglalkoznak zsindelykészítéssel, egyelőre még él ez az ősi mesterség. Sajnos, a hagyományos épít­kezési stílus annál kevésbé, az új házak néha „kilógnak” a tájból, a központja pedig egyenesen „városias”, de a település még így is képes hozni az archaikus tanyavilág hangulatát. 

A száguldás élményét keresőknek

Varságot egyre többen ke­resik fel, évről évre nő a szálláshelyek száma is, olyat is hallani, hogy a több év­tizedes múlttal rendelkező augusztusi Málnaszüret fesz­­tivál idején egyenesen meg­duplázódik a lakosság száma. Már télen sem pa­naszkodhatnak az elapadó turizmusra a varságiak, ami­óta elkészült a sípálya a Borosmező nevű helyen. Pár éve nyílt meg a település szélén a SkiVarság, és a nevével ellentétben nemcsak télen, hanem nyáron is mű­ködik. Ülőliftes felvonóval ren­delkezik, ezért a hideg hónapokban igencsak kedvelt síterep, a hó elolvadása után a kiépített downhill biciklipálya vonzza a kalandra vágyókat. 
A pálya 1200 méter hosszú, rámpákkal és éles kanyarokkal tűzdelt. Gyalogolni is lehet a létesítmény fölötti gyönyörű fennsíkon, kipróbálhatjuk a háromkerekű mountaincartot is, sőt vendéglő és bobpálya is van már itt.