Hirdetés

Nyers, trágár, mégis szerethető

Vlaicu Lajos
Nyers, trágár, mégis szerethető
Fotó: Vlaicu Lajos

Charles Bukowski 1994. március 9-én halt meg. Los Angelesben nyugszik. „Don’t try” – olvasható a sírkövén, vagyis „Ne próbáld”. Ő nem próbálta, csinálta. Írhatnék a világhálón elérhető életrajzi adatokról, de minek, hiszen azokhoz mindenki hozzáfér. És egészen biztos vagyok benne, hogy ha Bukowski élne, elmarasztalna amiatt, hogy semmit sem értettem meg az életéből. Pedig versei, regényei és novellái a 20. századi alkotók közül az egyik legmegkapóbbak számomra. Nem bekopogott, hanem berúgta az ajtót nálam.

Ezért most emlékéhez mérten nem „megpróbálok” írni róla, hanem írok. Hogy idézzem az Index újságíróját Bukowskiról: „Élt, ahogy élt, őszintén. Szerette az italt, szerette a nőket, a lóversenyt és a bokszot. És mindezekről kendőzetlenül írt verseket, novellákat, regényeket.” Alkoholizmus, nők, társadalomkritika… Bukowski írásaiban központi szerepet kapnak a gyermekkorában elszenvedett sérülések, az apjával való rossz viszonya, a tinédzserkori problémák, a pattanások, amelyek idővel bőrbetegségig fajultak, valamint a nőkkel való kapcsolata. Az első találkozása az alkohollal tinédzserkorában, majd az alkoholizmus kialakulása, amit későbbi regényeiben részletesen kifejt, mind-mind fontos témákat adnak műveinek. Mégpedig életszagút! Ugyanakkor rendkívül élethűen ábrázolja az akkori társadalmi viszonyokat, a munkanélküliséget, az alsó munkásosztály hétköznapjait és a prostitúciót – mindezt kendőzetlenül, nyersen, olykor trágár kifejezésmóddal. Regényeinek olvasása közben mintha egy filmet néznénk, annyi különbséggel, hogy ha magunkba tekintünk, felismerhetjük: javarészt mi magunk is végigmentünk ezeken a történeteken. A Bukowski-stílus különleges vonzereje az egyszerűségre, a brutális őszinteségre és a humorra épít.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés

Néhány regényét és versét ismerve az az érzése támadhat az olvasónak, hogy mindig ugyanaz a központi téma, holott minden érintve van: emberi kapcsolatok, politika, sport, a züllött, de mégis otthonos és élettel teli világ, anélkül, hogy értékítéletet mondana fölötte. Ő ugyanis ennél jóval bátrabb: megélte mindezt! Az önpusztító életvitele számomra egyfajta segélykiáltás is: vajon hányan élünk még így?
Bukowski élete és művei mára olyan kultikus státuszt nyertek, hogy életmódja, személyisége és filozófiája szinte szimbólummá vált. A társadalmi normák elutasítása, a „nem érdekel semmi”-féle hozzáállás és a cigarettafüsttel teli, alkoholmámoros kávéházi beszélgetések mind hozzájárultak ahhoz, hogy a világ egyfajta modern antihősként tekintsen rá. „Charles Bukowski harminc éve halt meg, azóta halhatatlan” – írta Notin Tamás Bukowski halálának harmincadik évfordulóján.
 



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!