Hirdetés

EKE-sek az Olümposzon

Levélbontás
Becsült olvasási idő: 3 perc
EKE-sek az Olümposzon
Fotó: EKE Csíkszék

Ez év augusztusában nem mindennapi élményben lehetett része néhány Csíkszéki EKE-s turistának, a Gyergyószéki EKE és ezen belül Vadász Szatmári Babi és István szervezésének kö­szön­hetően, feljutottunk Gö­rög­or­szág­ban az Istenek he­gyé­re, az Olümposzra. A görög mitológia szerint itt van a tizenkét olümposzi istennek a kristálypalotája, melyben Zeusz uralkodott. Az Olümposzon trónoló Istenek kiemelt szerepüket a titánok elleni háborúban aratott győzelmükkel szerezték meg. Zeusz volt az időjárás, a mennydörgés, a villámok Istene; Héra, Zeusz felesége a házasság és a hűség istennője és egyben az Istenek királynője. A többi ott trónoló Isten: Poszeidón, Aphrodité, Héphaisztosz, Apollón, Hermész, Démétér, Artemisz, Pallasz Athéné, Arész Hesztia. A hegy szemet gyönyörködtető magas csúcsaival, változatos növény- és állatvilágával elbűvöli a hegymászó turistákat.
Megérkezvén első szálláshelyünkre, Korinosra, mely egy szép kis csendes, homokos partú nyaralóhelység, hamar ki is mentünk a partra, hogy hűsölés közben a vízből is láthassuk az előttünk magasodó csodát, amelyet két nap múlva készültünk megmászni. Hol nagyon csalogató, fénnyel átitatott magas hegyet láttunk, hol ködfátyolba borult csodát, hol meg csak sötét, haragos felhőtömeget. Reggel korán el is indultunk a hegy lábánál levő, az Istenek városának nevezett Litochoron át, még busszal, hogy feljussunk 1100 m magasságra, ahonnan még aznapra maradt 1000 m szintkülönbség megtennivalónk gyalog. Induláskor még utoljára megtölthettük kulacsainkat forrásvízzel és elindultunk felfelé a jól kitaposott, helyenként kiépített ösvényen. Eleinte még a fenyvesek árnyékát élvezhettük, de fennebb érve megnyílt a táj szemünk előtt, egyre alacsonyabb törpe- és cirbolyafenyők váltották fel az árnyékot nyújtó fenyveseket. Így utunk további részét tűző napon, 37 fokos melegben tettük meg. Négyórás gyaloglás után felértünk a 2100 m-en levő olümposzi menedékházig, ahol a házigazdák szívélyes fogadtatása várta a turistákat, jó hideg hűsítővel, sörrel meg harapnivalóval. Volt időnk még a csúcs közelségéből méregetni a hegy legmagasabb csúcsát, a Mytikaszt (2918 m). Mutogatta is magát néhány óráig és csalogatott, mondván: ki ne hagyjátok a másnapi csúcsmászást! Huszonötödikén hajnalban indultunk fejlámpákkal, kígyózó sorban, meredeken felfelé kapaszkodva, néha meg-megállva, egymást bevárva, megszusszanva, majd továbbindulva. Pirkadatra már elég nagy szintet megmásztunk, és egyre közelebb kerültünk a csúcshoz. Találkoztunk egy akkora zergenyájjal, amilyent még életünkben nem láttunk. Olyan növényi csodáknak, amelyeket nem ismertünk. Itt az Olümposz Természetvédelmi rezervátumban, nagyon sok endemikus (csak ezen a helyen található) növényt tartanak nyilván. Felérve a 2866 m-en levő Skala-csúcsra, kifújtuk magunkat, fényképet készítettünk, majd nekiindultunk az izgalmas csúcstámadásnak. Itt a csapat két részre oszlott. Kik nem voltunk tériszonyosak, elindultunk a 2918 m magas, technikásan megközelíthető Mytikasz-csúcsra, míg másik fele a csapatnak az alig pár méterrel alacsonyabb, 2911 m-en levő Skólióra. Bármelyik utat választottuk, gyönyörű kilátásban és nagy élményben volt részünk. A csúcsokon imát mondtunk az istenekhez, fotót készítettünk és igyekeztünk is lejönni, mert a mitológia szerint az istenek délben jönnek haza, magukkal sötét, haragos felhőket hozva. Ez be is igazolódott, mert alig indultunk el, a felhők belepték a hegygerinceket, de még megengedve nekünk, hogy biztonságban lejöjjünk. Hálásak voltunk az Égieknek, hogy mindenki megtalálta azt, amiért odament. Visszaérve a menedékháznál megpihentünk, majd a meredek lejtőn leereszkedtünk autóbuszunkhoz, és este altatás nélkül merültünk mély álomba, tengerparti szállásunkon átaludtuk az éjszakát. Itt még két szép napot töltöttünk, és most már a tengerben fürödve megköszöntük az Olümposznak, hogy magához engedett.
Másnap tovább indultunk az Evia-sziget felé, útközben meglátogatva a csodálatos Meteorákat, egy másik napon pedig Athénban az Akropoliszt. Ez utóbbi, az ókorból származó épületegyüttes, az európai civilizáció és demokrácia fellegvára. Még néhány napra visszatértünk a szigetre, hogy élvezhessük a meleg Égei-tenger hullámait, majd nehéz szívvel búcsút mondtunk neki, és sok pozitív energiával és felejthetetlen látvánnyal feltöltődve indultunk haza.

Balázs-Bécsi Rozália,
Csíkszereda



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!