Az idei Európa-bajnok­ságon hét mérkőzést játszott a magyar férfi kézilabda-váloga­tott. A torna remekül indult Kristi­anstadban, a két kötelező győ­zelmet – a lengyelek és az olaszok ellen – hozta a csapat a csoportban, majd a zá­rófordulóban nüanszokon múlt, hogy kikapott Izlandtól. A középdöntőbe nulla ponttal ér­kezett Malmőbe, ahol igen vegyes képet mutatott a teljesítményük.
A Svájc elleni első mérkőzést sokan a kötelező győ­zelmek közé sorolták, ugyanakkor a sportág élvonalába igyekvő, a következő Eb-n társházigazda helvétek cseppet sem a simán legyőzhető kategóriába tartoznak már. Ezt be is bizonyították, igaz, ehhez kellett az is, hogy a magyarok az utóbbi évek leggyengébb félidejét produkálják, és „csak” a döntetlent sikerüljön kiharcolniuk. 
A szlovénok elleni második meccsen sokáig nem volt probléma a válogatott játékával, de a második félidőben kirajzolódott egy fontos hiányosság: támadásban nem volt vezére a csapatnak.

Sipos volt a kapitány

Amíg védekezésben két rutinos játékos, Sipos Adrián és Ligetvári Patrik irányította a csapatot, addig támadásban a sérülés miatt hiányzó Bánhidi Bence mögött nem volt markáns, évekre visszanyúló rutinnal bíró játékos.

– Bence nagyon hiányzott, hiszen köré építjük a támadásainkat, több olyan meccsünk volt, ahol nagyon sokat segített volna, ha ott van velünk a pályán. Rosta Mikinek végig kellett játszania támadásban a meccseket, és bár ezt nagyon jól megoldotta, de ezen a szinten ez nagyon nagy teher és fáradtság. Bence világklasszis, így jelenléte nemcsak a pályán, de azon kívül is hiányzott

– fogalmazott Sipos Adrián, aki a beálló távollétében először vezethette csapatkapitányként a csapatot.

– Nagyon nagy büszkeség, hogy ennek a csapatnak a kapitánya lehettem. Óriási megtiszteltetés

– tette hozzá az egykori székelyudvarhelyi játékos.
A szlovénok elleni vereség után a magyar csapat elveszítette esélyét az elődöntőbe jutásra, de a nyolc közé kerüléshez is inkább már csak matematikai esélye maradt. Ennek ellenére a társházigazda svédek elleni harmadik mérkőzésen ismét a régi arcukat mutatva közel álltak a győzelemhez. Az, hogy végül a pontszerzés is elmaradt, a német játékvezetők lelkén szárad, akik az utolsó magyar támadásnál – némi videózás után – szemet hunytak a svédek belülvédekezésénél. Ezzel a vereséggel a nyolc közé jutás is távolra került, azonban a horvátok elleni zárótalálkozón egy nagyon motivált, harcos magyar csapat futott a pályára. Sokáig úgy tűnt, nyernek is, azonban egy rossz periódus, amikor ismét hiányzott a vezér, egy 7–1-es horvát rohamot hozott, amivel elment a meccs.

– Rengeteg tanulsággal járt ez az Európa-bajnokság. Láthattuk, hogy itt nem fér bele a meccseken belül egy kisebb rövidzárlat sem, ugyanakkor megmutattuk azt, hogy akár egyik napról a másikra, de akár a meccseken belül is fel tudunk állni, ami megmutatja a csapat karakterét. Fegyelmezetten kell játszanunk, és nekünk, rutinos játékosoknak a fiatalabb társainkat tudnunk kell magunkkal vinni a nehezebb pillanatokban. Egyes meccseken hiányzott egy kicsit nagyobb önbizalom, vagy talán nagyobb tapasztalat egyes játékosoknál, ezért kicsit nehéz volt rotálni a csapatot. Lehetett volna ebből többet is kihozni, de a nehéz pillanatokban nem mindig állt össze a játékunk. Kicsit több extra teljesítmény tudott volna segíteni

– értékelt Sipos.

Ilyés Ferenc csak részben csalódott

Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke több mérkőzést is a helyszínen nézett végig, és ugyan a csapat nem érte el a kitűzött célt, pozitívan értékelte a tornát. A sportág első embere szerint a puszta helyezésnél összetettebb képet mutat az Európa-bajnokság, mivel a csapat hét mérkőzésen keresztül nagy terhelést kapott, és a hajrában is versenyben volt a legerősebb ellenfelekkel szemben.

– Részben csalódott vagyok amiatt, hogy nem értük el a célkitűzést, hiszen az volt az elvárás, hogy a középdöntőben pontokat gyűjtve elérjük a nyolcadik helyet. Ez sajnos nem sikerült. Ugyanakkor a csapat mindent megtett a pályán, óriási küzdelmet mutatott, és hét mérkőzést végigjátszani ilyen intenzitással, komoly mentális és fizikai terhelést jelent. Az, hogy a végén még ilyen szoros meccseket tudtunk játszani, mindenképpen érték

– mondta a horvát meccs után.
A magyar férfi kézilabda-válogatott legközelebb májusban lép pályára, amikor világbajnoki selejtezőt játszik majd. A szombati, herningi sorsolást az első kalapból várta a válogatott, azaz alacsonyabban rangsorolt csapat kerülhetett mellé. A szerencse nem volt a csapattal, mert a márciusi szerb–litván előselejtező győztesével találkozik. Papírforma szerint a szerbek ellen kell majd május közepén kiharcolni a jövő januári, németországi világbajnokság indulási jogát. A feladat és az ellenfél nem könnyű, azonban egyáltalán nem megoldhatatlan, pláne, ha az Európa-bajnokság tanulságait levonva indul neki a párharcnak a válogatott.
A herningi sorsoláson a román válogatott is megismerhette ellenfelét, azonban nekik két kört kell teljesíteniük a tornára jutáshoz. Előbb márciusban a törökök ellen kell továbbjutniuk az előselejtezőből, ami megoldható feladat, majd májusban az idei kontinenstorna elődöntőjéről hajszállal lecsúszó norvégok következnek. Ezt a kört, ha sikerrel veszik, az világraszóló bravúr lenne.